Ismét mondom: örüljetek!

A 2. Mózes 20,20 kétféle félelemről beszél: „Ne féljetek, mert azért jött az Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek!” Isten félelme nem más, mint a nagyságához való tiszteletteljes viszonyulás, és ez jó, mert a javunkra van. Ez visszatart minket attól, hogy olyan dolgokat kövessünk el, amelyek Isten szemében bűnök. Vagy Istent féljük, vagy minden mást, mert mindig attól félünk, ami nagyobb nálunk. Az istenfélelem ISTEN FÉKJE az életünkben. Az Újszövetség a félelemre általában a görög „phobosz” szót használja. Jézus azt mondta: „Ne legyen phoboszotok, legyen hitetek!” Egyes helyeken azonban egy másik szó szerepel a félelemre, a „deilia”, amely gyávaságot vagy félénkséget jelent. „Mert nem a félelemnek (gyávaságnak, félénkségnek) szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét.” (2Tim 1,7). A félelem és a félénkség megbénít, de hittel legyőzhető! „Ne félj, csak higgy!” (Lukács 8,50). A hit nem egy érzés. A legrosszabb körülmények között is a hit felszabadít minket a félelem bénító hatásától, és győzelmet ad fölötte. Nekünk csak az örvendezés marad. „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4). Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE