Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett,

   Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
   zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és  így beszéltek róla: „Honnan  van
   ennek a bölcsessége  és csodatevő ereje?  Hát nem  az ács fia  ez? És  nem
   Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei?  És
   nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?”
   És csak  botránkoztak rajta.  Jézus erre  így szólt:  „Sehol sem  becsülik
   kevesebbre a  prófétát, mint  szülőföldjén és  otthonában.”  Hitetlenségük
   miatt nem is művelt ott sok csodát.
   Mt 13,54-58

   Elmélkedés:

   Az Isten országáról szóló példabeszédek után egy új szakasz kezdődik a mai
   evangéliummal,  amely  Jézus  elutasításával  indul  és   kereszthalálával
   fejeződik be, amely az emberek részéről Isten elutasításaként minősíthető.
   Tanító útja  során  Jézus visszatért  abba  a városba,  ahol  nevelkedett,
   Názáretbe. Az  evangélista keserűen  állapítja  meg, hogy  Názáretben  nem
   tudott sok csodát tenni (vö. Mt 13,58). A názáretiek hitetlenül  fogadták,
   amikor tanítani kezdett a zsinagógában, és azt gondolták, hogy jól ismerik
   Jézust,  aki  gyermekkorától   fogva  közöttük  nőtt   fel.  Jézus   most,
   felnőttként és elismert vándortanítóként olyan dolgokat mond nekik,  amire
   nem számítottak. A felnőtt Jézus olyan dolgokat tesz, tudniillik csodákkal
   gyógyít, amit elképzelni  sem tudtak  róla. Mindez  nem fér  bele az  évek
   során Jézusról  kialakult képbe,  ezért csodálkoznak  és  megbotránkoznak.
   Elutasításuk  tehát   egyszerűen   magyarázható:  ismerik   Jézus   emberi
   származását, de ezen  nem akarnak  túllépni. Nem ismerik  fel, hogy  Jézus
   Isten. Nem  hisznek abban,  hogy ő  az Isten  Fia. Názáretben  is azzal  a
   meggyőződéssel és  erővel tanít  Jézus, mint  más helyeken.  Itt is  tenne
   csodákat, hogy megmutassa Isten irgalmát, de hitetlenséggel találkozik.
   Ahhoz, hogy  Jézusban meglássuk  az Isten  Fiát, hitre  van szükségünk.  A
   hitetlenség elutasításhoz vezet, a hit elfogadást jelent.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus, te feláldoztad magadat a kereszten, hogy  megmutasd
   számunkra: a  szeretetnek  nincs határa.  Teríts  le bennünket  a  bűn,  a
   gonoszság és az  önzés útjáról,  hogy példádat  követve elindulhassunk  az
   önfeláldozó szeretet  útján.  Benned  van  üdvösségünk,  és  segítségeddel
   juthatunk el az örök életre.