„Menjetek ti is a szőlőmbe,

   Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
   országa olyan, mint amikor  egy gazda kora  reggel kiment, hogy  szőlőjébe
   munkásokat fogadjon. Miután napi  egy dénárban megegyezett a  munkásokkal,
   elküldte őket a szőlőjébe.  A harmadik óra körül  megint kiment, s  látta,
   hogy mások  is ácsorognak  ott  tétlenül a  piactéren. Ezt  mondta  nekik:
   „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami  jár, megadom majd nektek.” Azok el  is
   mentek. Majd a  hatodik és  a kilencedik  órában újra  kiment és  ugyanígy
   cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
   talált. Megkérdezte  tőlük: „Miért  álldogáltok itt  egész nap  tétlenül?”
   Azok ezt  válaszolták: „Mert  senki  sem fogadott  fel minket.”  Erre  azt
   mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
   Amikor beesteledett, a  szőlősgazda így szólt  intézőjéhez: „Hívd össze  a
   munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!”  Először
   azok jöttek  tehát, akik  a  tizenegyedik óra  körül kezdtek,  és  egy-egy
   dénárt kaptak.  Amikor az  elsők  jöttek, azt  hitték, hogy  nekik  többet
   fognak adni,  de  ők  is  csak egy-egy  dénárt  kaptak.  Amikor  átvették,
   zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
   és ugyanúgy  bántál  velük,  mint  velünk, akik  a  nap  terhét  és  hevét
   viseltük!” Ő  azonban  ezt felelte  az  egyiküknek: „Barátom,  nem  vagyok
   igazságtalan veled. Nemde  egy dénárban  egyeztél meg velem?  Ami a  tied,
   fogd és menj! Én  ennek az utolsónak is  annyit szánok, mint neked.  Talán
   azzal, ami az  enyém, nem  tehetem azt,  amit akarok?  Vagy rossz  szemmel
   nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
   utolsók!
   Mt 20,1-16a

   Elmélkedés:

   A szőlőmunkásokról szóló példabeszédet sokan félreértik, és azt gondolják,
   hogy   igazságtalanság   történt.   Véleményük   szerint   a   szőlősgazda
   igazságtalanul járt el, amikor ugyanakkora összeget adott mindenkinek,  és
   nem tett különbséget azok között, akik egész nap fáradoztak, illetve  akik
   csupán  egyetlen  órát  dolgoztak  a  nap  folyamán.  Mielőtt   túlságosan
   beleásnák  magukat   ezen  gondolataikba,   gondoljanak  arra,   hogy   az
   igazságosság érzése  nem feltétlenül  egyezik Isten  igazságosságával,  és
   lehet, hogy ott is igazságtalanságot sejtenek, ahol valójában nincs is.
   Nézzük a történetet! A szőlősgazda és az első munkások reggel  kölcsönösen
   megegyeztek egy  dénárban, amit  a munka  végeztével hiánytalanul  meg  is
   kaptak. Ami a  megállapodás alapján  járt nekik,  azt pontosan  megkapták.
   Akkor hol van itt az igazságtalanság?  Sehol, mert a gazda nem bánt  velük
   igazságtalanul. Az  már egy  másik kérdés,  hogy miért  adott szintén  egy
   dénárt  azoknak,  akik  az  elsőkhöz  képest  kevesebbet  dolgoztak?  Mert
   jószívű, nagylelkű  volt. És  ő  nem lehet  nagylelkű?  De igen!  A  saját
   vagyonával azt tesz amit akar. Akár két dénárt is adhatott volna  azoknak,
   akik csak  egy órát  dolgoztak,  persze nem  akarta bosszantani  a  reggel
   munkába állókat. Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a fizetés mértéke
   miatt lázadozó elsők valójában irigyek. És az irigység bűn.
   A történet nem pénzről és munkabérről szól, hanem azt példázza, hogy Isten
   minden embernek ugyanazt  a jutalmat  (egy dénárt) szeretné  adni a  földi
   élet után,  és ez  az üdvösség.  Az üdvösség  minden ember  számára  Isten
   nagylelkűségének ajándéka, amelyért azonban legalább egy keveset  dolgozni
   kell.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  Jézus!  Te  vagy  az  irgalom  kimeríthetetlen  forrása.  Te   vagy
   Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal  járulok
   eléd. Segíts, hogy  bűneimben se  felejtsem: van kiút  számomra a  bűnből,
   mert te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas!