Pasha Posrednikov: Volt haszna bárkát építeni?

Pasha Posrednikov: Volt haszna bárkát építeni?

1Móz 6:12 Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.

Volt már, hogy bárki gúnyolt téged valami miatt? Lehet, hogy akkor, amikor óvodába vagy iskolába jártál. Velem ez megtörtént. Van két lánytestvérem, én nem vertem meg őket. Lehet, hogy azt mondják erre: hazudós! Egyszer találtam egy botot, berohantam a házunkba, és arra kértem a nővéremet, hogy nyújtsa ki a kezét. Rácsaptam a bottal, és ő nagyon sírt. Soha nem tudtam megmagyarázni, hogy miért csináltam ezt valójában.

Az egész Föld romlott. Amikor Isten rátekintett az emberre, volt egy pont, ahol azt mondta: „Én feladom. Annyira haszontalanok vagytok! Semmit nem tudok kezdeni veletek. Elpusztítok mindent. Elpusztítom az embert, minden teremtményt, minden állatot.” Volt viszont egy ember, aki Istennel járt:

1Móz 6:8 De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

Tehát volt egy ember, aki hallott Istentől, Isten pedig szólt hozzá: Készíts el valamit, ahogy Én mondom. Kb. száz évig tartott neki, amíg felépítette a bárkát. 1Móz 5-ből tudjuk, hogy Noé ötszáz éves körüli lehetett, amikor gyerekei születtek. 1Móz 6:14-ben azt mondta neki, hogy építsen bárkát. 1Móz 7-ben azt olvassuk, hogy amikor Noé hatszáz éves volt, Isten szólt neki, hogy zárja be a bárkát. (Igazából teljesen mindegy, hogy meddig tartott neki.)

Most milyen az idő odakinn? Kellemes, süt a Nap. Azt mondhatnám: túl jó az idő ahhoz, hogy itt most vihar legyen. Ugyanezt mondták Noé idejében mások is. Ránéztek Noéra, látták, hogy éveken át épít valamit, és azt kérdezték:

- Te mit csinálsz? Mi történik itt?

- Isten mondta, hogy esni fog az eső, és azt is mondta, hogy építsem fel ezt, hogy megmenekülhessek.

- Hagyd, inkább gyere velünk! Lógjunk, együnk, igyunk, legyünk boldogok! Nem lesz itt semmilyen vihar. Csak nézz ki! Gyönyörű az idő, sehol egy felhő. – és nem értették, hogy mit csinált Noé.

Isten viszont nagyon is komolyan veszi azt, amit mond. Ő adott nekünk választási lehetőséget, és ahány évet élünk, ezzel felelősséget is ad nekünk. Azt mondja: „Építs egy bárkát! Azért, hogy megmenekülhess!” „De ez sok időbe telik!” – válaszolhatja valaki.

A gazdag ifjú odament Jézushoz, és megkérdezte: „Mit tegyek, hogy üdvözüljek? Mert szeretnék a mennyben lenni. Egész életemben jó voltam, kedves voltam a szüleimmel és megtartottam minden parancsolatot. Kivéve azt, hogy ne hazudjak, de ... Mit tegyek?” Jézus azt mondta: „Építs egy bárkát! Add el a vagyonodat, oszd szét a szegények között.” „Ah, ez a bárka túl nehéz nekem. Ez nagyon sokba kerül. Ez abba fog kerülni, hogy emberek kigúnyolnak majd.”

„Nézz Noéra! Megbolondult. Valami olyat épít, aminek semmi haszna. Mi lenne, ha inkább házat építene? Képzeld el, milyen szép ház épülhetne száz év alatt! Nem az állatoknak való ház, hanem gyönyörű ház a gyerekeknek. Nem lesz itt eső.” Noé viszont ennél sokkal okosabb volt, mert bízott Istenben. Zsid 11-ben azt olvassuk, hogy hitt Noé; és nem azt olvassuk, hogy azért, mert felépítette a bárkát. Hanem azért, mert bízott Istenben!

Lehet, hogy az egész bárkaépítés őrülten hangzott, és biztos vagyok abban, hogy az emberek gúnyolták emiatt. Engem is gúnyoltak, amikor keresztény lettem. A legjobb barátaim folyamatosan rajtam szórakoztak. Mi történik azonban? Amikor az eső jön, akkor Isten becsukja az ajtót, és azok, aki eddig gúnyolódtak, most azt kívánják, hogy bárcsak lenne idejük egy bárkát építeni.

Isten nagyon is komolyan gondolkodik az életünkről. Szeretné, hogy megválthasson minket. Nem örül annak, hogy mások gúnyolnak minket. „Kereszténnyé lettél? Megőrültél? Hát, mindent elveszítesz, és nagyon sok dologról lemaradsz.” „Tényleg? Mi lesz, ha jön az eső? Akkor ki marad le majd a dolgokról?”

Lesznek majd emberek odakinn, és ők elpusztulnak. Ám Isten úriember, és ad nekünk időt. Noé szomszédjai lehet, hogy száz évig is ott éltek Noé mellett, és nekik is volt a döntési lehetőségük. Megkérdezhették volna: „Segítsünk neked? Én is szeretnék megmenekülni. Én is szeretnék bízni Istenben. Mesélj nekem Őróla.”

Az emberek nem gondolkodnak túl sokat a halálról. Ha valakinek beszélsz Istenről, és megkérdezed, hogy mi fog történni vele, miután meghal, akkor igazából az emberek nem akarnak a halálról gondolkodni. „Ez csak mítosz, tündérmese. Ó, hát még sok évem van. Kit érdekel még a halál? Lehet, hogy majd akkor, ha idősebb leszek.” Nem! Ez komoly dolog.

Gondolkodhatok a halálról úgy, mint egy mítoszról, de Isten azt mondja, hogy ez komoly. Ő azt mondja, hogy építs bárkát. Úgy gondolom, hogy mi is kegyelmet találtunk az Úr szemei előtt ma, mert nekünk nem kell valóban bárkát építenünk, de kell, hogy legyen hitünk. Mennyire nehéz, hogy valakinek hite legyen? Lehet, hogy nehéz. Például a gazdag ifjúnak nagyon nehéz lett volna lemondani mindenről. Ez volt neki az ár. Számunkra az, hogy az életünket Jézusnak adjuk.

Lehet, hogy most nincs vihar, de meg kell ráznunk magunkat, és azt mondani: ez a valóság, Isten komolyan gondolja ezt. Nem tudom, hogy mikor fogok meghalni, lehet, hogy meg fog enni egy cápa, és az is lehet, hogy áldásban részesülök. Például, találok egy halott kengurut az úton, megtalálom a kulcsokat és a szép öltönyt. Isten viszont azt mondja nekünk ma: ha elfogadtad Őt, ha neked megvan Jézus, akkor mondd el a szomszédjaidnak. Mondd el, hogy milyen bárkát építesz.

Lehet, hogy te még soha nem gondoltál Jézusra, de Ő gondolkodik rólad és szeretne téged megváltani, mert ez az élet igenis komoly, és ezért néha vegyük komolyan.