2013. augusztus 16., péntek

„Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?”

   Egy alkalommal  a farizeusok  próbára akarták  tenni Jézust.  Megkérdezték
   tőle: „Szabad-e  a férfinak  bármilyen  okból elbocsátania  a  feleségét?”
   Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
   nőnek teremtette az embert, és azt  mondta: A férfi ezért elhagyja  atyját
   és anyját, feleségéhez csatlakozik,  és ketten egy  test lesznek? Így  már
   nem ketten  vannak, hanem  csak egy  test. Amit  tehát Isten  egybekötött,
   ember szét ne válassza.”
   A  farizeusok  azonban  erősködtek:  „Miért  írta  hát  elő  Mózes,   hogy
   válólevelet kell kiállítani, és úgy  kell elbocsátani a feleséget?”  Jézus
   kijelentette:  „Mózes  a   keményszívűségtek  miatt   engedte  meg,   hogy
   elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
   elbocsátja feleségét – hacsak nem a  paráznasága miatt – és mást vesz  el,
   házasságtörést követ el.”
   Erre a  tanítványok megjegyezték:  „Ha így  áll a  dolog férj  és  feleség
   között,  akkor  nem  érdemes  megházasodni.”  Jézus  így  válaszolt:  „Nem
   mindenki tudja ezt  felfogni, hanem  csak az, akinek  Isten megadja.  Mert
   van, aki úgy  született, hogy alkalmatlan  a házasságra, és  van, akit  az
   emberek tettek ilyenné,  de van,  aki a mennyek  országáért önként  lemond
   róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
   Mt 19,3-12

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumban Jézus  a házasságról,  s annak  lényeges eleméről,  a
   felbonthatatlanságról tanít, amire a farizeusok kérdése szolgáltat okot. A
   házasság maradandó és sérthetetlen egysége melletti érveit a teremtő Isten
   eredeti szándékára vezeti vissza.  Istennek ugyanis az ember  teremtésekor
   az volt a  szándéka, hogy  a férfi  és a  nő, a  férj és  a feleség  közti
   szeretetkapcsolatot ne  sérthesse meg  senki, hanem  egész életre  szólóan
   kötelezzék el  magukat egymás  mellett, hogy  egymás javát  szolgálják  és
   gyermekeknek adjanak életet.
   Napjainkban ugyan sokan eljutnak  az álomesküvőig, de  a szeretetben és  a
   hűségben való kitartás csak álom marad számukra, a kezdeti szerelem  hamar
   elmúlik és az  együttélés éppen  a szeretet hiánya  miatt rémálommá  válik
   számukra. Sok fiatal számára  elképzelhetetlen, hogy egész életre  szólóan
   elkötelezze magát valaki  mellett, ezért inkább  a kényelmesebb  élettársi
   kapcsolatot választják,  ami  bármikor megszakítható.  E  gondolkozás  azt
   jelzi,  hogy  nem   veszik  komolyan  kapcsolatukat.   Azt  is  meg   kell
   állapítanunk,  hogy   akik  mégis   vállalják  a   házasságot,   nincsenek
   biztonságban,  mert  nem  tudják   magukat  függetleníteni  a   társadalmi
   megítélés és környezet káros hatásaitól.
   Örömteli, hogy mindezek ellenére ma is sok fiatal bízik Isten segítségében
   és kötelezi el  magát valaki mellett  a szeretetben. Jó  volna minél  több
   fiatal figyelmét  ráirányítani ezekre  a pozitív  példákra, illetve  Isten
   eredeti szándékára a házassággal kapcsolatban.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram Jézus! A  te végtelen  isteni szeretetedet  megtapasztalva értem  meg
   igazán, hogy  nem elég  szavakkal  szeretni, hanem  cselekedeteimmel  kell
   kimutatnom a  szeretetet.  Segíts  engem  abban,  hogy  mindenkiben  téged
   lássalak és téged szeresselek!  Segíts engem úgy szeretni  embertársaimat,
   hogy az  emberek  megérezzék,  hogy  te  szeretet  őket!  Taníts  engem  a
   szeretetre!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése