Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.

   Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
   tanítványaitól: Kinek tartják  az emberek az  Emberfiát? Ezt  válaszolták:
   Van, aki Keresztelő  Jánosnak, van, aki  Illésnek, mások Jeremiásnak  vagy
   valamelyik prófétának.  Ő tovább  kérdezte őket:  Hát ti,  kinek  tartotok
   engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
   Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test
   és a vér  nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az  én mennyei Atyám.  Ezért
   mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
   s a pokol kapui  nem vesznek erőt rajta.  Neked adom a mennyek  országának
   kulcsait: Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte  a
   tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
   Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki
   Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell  szenvednie a vénektől, a  főpapoktól
   és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre
   Péter félrevonta őt, és óva intette:  Isten ments, Uram! Ez nem  történhet
   veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz,  mert
   nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!
   Mt 16,13-23

   Elmélkedés:

   Jézus megjövendöli szenvedését és  saját haláláról beszél  tanítványainak,
   ami Jeruzsálemben vár rá.  Ez az első alkalom  amikor erről beszél  nekik,
   majd a  későbbiekben  még  kétszer  kerül elő  a  téma.  A  Mesterre  váró
   szenvedések hallatán Péter apostol, aki ezt megelőzően vallotta meg  hitét
   Jézus iránt, most így fejezi ki  nemtetszését: „Isten ments, Uram! Ez  nem
   történhet veled!” (Mt 16,22). Ne csodálkozzunk szavain, még akkor sem,  ha
   azok emberi gondolkozásáról tanúskodnak,  illetve arról, hogy nem  ismeri,
   nem érti, nem fogadja el Isten szándékát. Az Úr szenvedésének és halálának
   ténye, valamint az emberi szenvedések látványa napjainkban is, mint minden
   korban megosztja az embereket. Egyesek kitartanak Jézus mellett  hűségben,
   továbbra is hitvalló  és tanúságtevő  módon élnek,  míg mások  elfordulnak
   tőle,  mert  talán  nem  kívánják  elfogadni  életükben  a  szenvedést.  A
   betegség, a szenvedés valóban próbatételt jelent az ember számára, a  hit,
   az Isten iránti bizalom próbatételét.
   Nem könnyű  elfogadni Isten  szándékait  akkor, amikor  az  értelmetlennek
   tűnik számunkra.  Márpedig  a  szenvedést  sokan  tartják  értelmetlennek.
   Krisztus szenvedése azt mutatja, hogy mégis lehet értékes. Az ő szenvedése
   és halála a megváltást hozta meg számunkra. Ehhez hasonlóan a  szenvedések
   türelmes hordozása  és azok  felajánlása érdemszerző  lehet számunkra.  Ha
   Krisztussal szenvedünk, dicsőségének is részesei leszünk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Irgalmas  és   könyörületes   Urunk,  bocsásd   meg   törvényszegéseinket,
   igazságtalanságainkat,  botlásainkat   és  vétkeinket.   Ne  említsd   fel
   szolgáidnak és szolgálóidnak bűnét,  hanem tégy tisztává minket  igazságod
   által. Irányítsd lépteinket  az igazságosságban és  abban, ami  méltányos,
   hogy szívünk alázatosságában járjunk, azt tegyük, ami szép, ami előtted és
   vezetőink előtt tetszésre talál.