2013. augusztus 26., hétfő

Uram, Jézusom!

   Jézus  egyszer  így  korholta  a  farizeusokat:  Jaj,  nektek,   képmutató
   írástudók és farizeusok!  Elzárjátok a  mennyek országába  vezető utat  az
   emberek elől.  Ti magatok  nem  mentek be  oda,  és azokat  sem  engeditek
   odajutni, akik be szeretnének menni.  Jaj, nektek, képmutató írástudók  és
   farizeusok!  Tengert  és  szárazföldet  bejártok,  hogy  egyetlen  pogányt
   megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább,
   mint magatokat.  Jaj, nektek,  vak vezetők!  Azt mondjátok:  „Ha valaki  a
   templomra esküszik, az semmi; ha  azonban a templom aranyára esküszik,  az
   kötelez.” Ti,  esztelenek  és vakok!  Hát  mi  nagyobb: az  arany  vagy  a
   templom, amely megszenteli az aranyat? – Továbbá azt mondjátok: „Ha valaki
   az oltárra  esküszik, az  semmi, de  ha a  rajta lévő  áldozati  ajándékra
   esküszik, az kötelez.” –  Ti, vakok! Hát mi  nagyobb: az áldozati  ajándék
   vagy az  oltár,  amely megszenteli  az  ajándékot? Aki  tehát  az  oltárra
   esküszik az  esküszik  az  oltárra  és mindarra,  ami  rajta  van.  Aki  a
   templomra esküszik, az esküszik a templomra  és arra aki ott lakik.  Végül
   aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a  trónon
   ül.
   Mt 23,13-22

   Elmélkedés:

   Jézus folytatja vitáját a farizeusokkal  és újabb konkrét dolgokat  említ,
   amelyekből kiderül felszínes  magatartásuk, illetve az,  hogy a  törvények
   megtartása terén csupán a látszatra törekszenek.
   Miért közli Máté evangélista ezt a beszédet, vitát? A válasz egyszerű: így
   mutatja be a különbséget Jézus és a törvénymagyarázók véleménye között.  E
   beszédeket olvasva körvonalazódik számunkra az  a jézusi szándék, amely  a
   felszínes és csupán a  külsőségekben megnyilvánuló vallásosságot  elítéli,
   ugyanakkor a mi szándékaink tisztázására és szívünk megtérésére  ösztönöz.
   A vitabeszédek  közlésének  másik  célja  az  evangélista  részéről,  hogy
   bemutassa olvasóinak és  nekünk annak hátterét,  hogy miért keletkezik  és
   növekszik  a  Jézussal   szembeni  ellenségeskedés,  amely   végül  az   ő
   elítéléséhez  és  halálához  vezet.  A  kezdetben  csak  szóbeli  vitákban
   megnyilvánuló szembenállás az  írástudók és a  vallási vezetők részéről  a
   későbbiekben gyűlöletté fokozódik, és Jézus életére törnek.
   A farizeusi lelkületet is feltárják ezek az evangéliumi részek. A farizeus
   számára az a fontos, hogy az emberek lássák buzgóságát és úgy  tekintsenek
   rá, mint a vallásosság mintaképére.  Ennek érdekében bűneit elrejti  mások
   elől, mert azok napfényre kerülése lerombolná a róla alkotott képet. Isten
   elől pedig  úgy próbálja  elrejteni  bűneit, hogy  nem ismeri  el  azokat,
   önmagát     bűntelennek,     tökéletesnek     tartja.     A     rendszeres
   lelkiismeretvizsgálat és  szentgyónás  segít  a  farizeusi  gondolkodásmód
   felismerésében és levetésében.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  Jézusom!  Tudom,  hogy   életem  nagyszerű  lehetőség  arra,   hogy
   embertársaim   segítésével   kimutassam    irántad   való    szeretetemet.
   Mindenkiben, de  főként  a  szegényekben a  segítségre  szorulókban  téged
   akarlak  látni,  a  te  arcodat  szeretném  felfedezni,  neked   igyekszem
   segíteni.  Segíts,  hogy  soha  ne  mulasszam  el  a  segítségnyújtást  és
   jócselekedeim érdemként számítsanak majd a végső ítéleten!

    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése