2013. november 30., szombat

ADVENT

EZ A MI ADVENTI KOSZORUNK
Róm 1:16 Nem szégyellem az örömhírt, mert az az Istennek hatalma, amellyel megmenti mindazokat, akik őbenne hisznek. Ezt az örömhírt Isten először a zsidóknak, azután a nem zsidó népeknek ajánlotta fel.
Róm 1:17 Az örömhír mutatja meg, hogyan teszi Isten a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez pedig kezdettől mindvégig az Istenben való hit által történik. Ahogyan az Írás mondja: „Akit a hite alapján Isten elfogad, az örökké élni fog.”


2013. november 29., péntek

APRÓ JELEK

Látomásban láttam magamat, ahogy futok és ugrálok, megújult élettel és energiával. Kaptam egy lovat is, ami annak ellenére, hogy felnőtt méretű volt, még csak éppen előtte választották el az anyjától. Ez a ló készen állt arra, hogy kijöjjön a bekerített helyéről, és futni kezdjen. Csak a megfelelő alkalomra várt, hogy kiszökhessen a korlátok közé zárt helyéről. Majd hallottam, ahogy azt mondta az Úr: "Készülj a futásra! Hagyd hátra azokat a dolgokat és helyeket, amik a korlátozásokat és kötöttségeket jelentették számodra, és legyél szabad! Vedd észre a Szellemem szelét, ahogy átfúj téged a megfiatalodás korszakába."

Zsoltárok 19:4-5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennük sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.

MI A KŰLÖMSÉG A GYAZDAG ÉS A SZEGÉNY KÖZÖT

   Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan  dobják a gazdagok adományaikat  a
   templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony  két
   fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a  szegény
   özvegy  többet  dobott  be,  mint  bárki  más.  A  többiek  ugyanis  abból
   adakoztak,  amiben   bővelkednek,  ez   azonban  mindent   odaadott,   ami
   szegénységéből telt: egész megélhetését.”
   Lk 21,1-4MI

: Mikor Jézust keresztre feszítették,

   Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a
   főtanács tagjai pedig  gúnyolódtak: „Másokat megszabadított  – mondták  –,
   most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
   Gúnyt űztek belőle  a katonák is,  odamentek és ecettel  kínálták: „Ha  te
   vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt
   a feje fölött: Ez a zsidók királya.
   Az egyik  fölfeszített  gonosztevő  káromolta: „Nem  te  vagy  a  Messiás?
   Szabadítsd meg hát magadat és minket  is.” A másik rászólt: „Nem félsz  az
   Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább  tetteink
   méltó büntetését  kapjuk.  De ez  semmi  rosszat sem  tett.”  Aztán  hozzá
   fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
   Ő ezt  válaszolta  neki: „Bizony  mondom  neked,  még ma  velem  leszel  a
   paradicsomban.”
   Lk 23,35-43

Jézus ezt válaszolta nekik:


   Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül,  akik
   azt tartják, hogy nincs feltámadás,  és megkérdezték tőle: „Mester!  Mózes
   meghagyta nekünk: Ha valakinek  meghal a testvére,  és asszonyt hagy  maga
   után, gyermeket azonban  nem, akkor  a testvér  vegye el  az özvegyet,  és
   támasszon utódot testvérének. Volt hét  testvér. Az első megnősült,  aztán
   meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd
   sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána.  Végül
   az asszony is  meghalt. A feltámadáskor  vajon kié lesz  az asszony?  Hisz
   mind a hétnek felesége volt.”
   Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik
   pedig méltók  rá, hogy  eljussanak  a másik  világba  és a  halálból  való
   feltámadásra, nem nősülnek,  s nem is  mennek férjhez. Hiszen  már meg  se
   halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a  fiai,
   mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt
   a csipkebokorról  szóló részben,  ahol az  Urat Ábrahám  Istenének,  Izsák
   Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az
   élőké,  hiszen  mindenki  érte  él.”  Erre  néhány  írástudó  megjegyezte:
   „Mester, helyesen  válaszoltál.”  Nem  is mertek  többé  tőle  semmit  sem
   kérdezni.
   Lk 20,27-40

Jézus Jeruzsálemben tartózkodott,

   Amikor
Jézus  Jeruzsálemben tartózkodott,  bement a  templomba, és  kiűzte
   onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az  imádság
   háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”  Ott tanított azután mindennap  a
   templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De
   nem tudták eldönteni,  hogy mit tegyenek  vele, mert az  egész nép  odaadó
   figyelemmel hallgatta (tanítását).
   Lk 19,45-48

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez,

   Amikor Jézus közel  ért Jeruzsálemhez, és  megpillantotta a várost,  sírva
   fakadt. Azután ezt  mondta: „Bárcsak  felismernéd te is,  legalább ezen  a
   napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed  előtt.
   Jönnek majd  napok,  amikor  sánccal vesz  körül  ellenséged,  bekerít  és
   mindenfelől ostromol. Eltipornak téged  és gyermekeidet, akik falaid  közt
   laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel  látogatásod
   idejét.”
   Lk 19,41-44

Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

   Jézus  Jeruzsálemhez  közeledett.   Sokan  azt   hitték,  hogy   hamarosan
   megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik:
   „Egy előkelő  ember  messze földre  indult,  hogy ott  királyi  méltóságot
   nyerjen, és  úgy térjen  vissza. Magához  hívta tíz  szolgáját. Tíz  mínát
   adott nekik, és  így szólt:  „Kereskedjetek vele, míg  vissza nem  térek!”
   Polgártársai azonban  gyűlölték őt,  ezért  követséget küldtek  utána,  és
   tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez  legyen a királyunk!” Az előkelő  ember
   mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta  szolgáit,
   akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
   Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre  azt
   mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz
   város kormányzását bízom rád.” Jött a  másik szolga, és így szólt:  „Uram,
   mínád öt  mínát hozott.  „  Ennek azt  mondta:  „Te öt  város  kormányzója
   leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe  kötve
   elrejtettem. Féltem  ugyanis tőled,  mert szigorú  ember vagy:  felveszed,
   amit le nem tettél, és learatod,  amit nem is vetettél.” Ezt így  büntette
   meg: „A  magad  szavával  ítéllek el,  haszontalan  szolga.  Tudtad,  hogy
   szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem
   vetettem. Miért  nem  adtad  pénzemet a  pénzváltóknak,  hogy  hazaérkezve
   kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult:  „Vegyétek
   el  tőle  a  mínát,  és  adjátok  annak,  akinek  tíz  mínája  van!”  Azok
   megjegyezték: „Uram,  hiszen már  van  tíz mínája.”  De ő  így  válaszolt:
   „Mondom nektek:  Mindenkinek, akinek  van,  még adnak,  hogy  bővelkedjék.
   Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet
   pedig, akik nem akarták,  hogy királyuk legyek,  hozzátok ide, és  öljétek
   meg szemem láttára!”” E szavak után
Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
   Lk 19,11-28

IMÁTKOZÁS NYELVEKEN

Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által szól titkokat […] Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen. Hogy van hát? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a szellemmel, de énekelek az értelemmel is. Mert ha szellemmel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.

2013. november 19., kedd

Dávid fia, könyörülj rajtam!”

  Amikor Jeruzsálembe  menet  Jézus  Jerikó városához  közeledett,  egy  vak
   koldus ült az út szélén. Amint  ez meghallotta, hogy sokan vonulnak  arra,
   megkérdezte,  mi  történik.  Mondták  neki,  hogy  a  názáreti  Jézus  jön
   errefelé. Erre  kiáltozni kezdett:  „Jézus, Dávid  fia könyörülj  rajtam!”
   Akik  elöl  mentek,  csitították,  hogy  hallgasson.  De  ő  annál  jobban
   kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”  Jézus ekkor megállt, és  szólt,
   hogy vezessék hozzá. Amikor odaért,  megkérdezte: „Mit akarsz, mit  tegyek
   veled?” A  vak könyörgött:  „Uram, hogy  lássak!” Jézus  így szólt  hozzá:
   „Láss!  Hited   meggyógyított   téged.”  Azonnal   visszanyerte   látását.
   Dicsőítette Istent,  és követte  őt. Ennek  láttára az  egész nép  áldotta
   Istent.
   Lk 18,35-43

   Elmélkedés:

   A vak  ember látni  szeretne.  Csak annyit  szeretne, ami  más  embereknek
   természetes. Nem  akar  ő  kiváltságot, hanem  csak  azt,  amire  másoknak
   lehetősége van. A  jerikói vak  látni szeretne.  Nem kifejezetten  Jézust,
   hanem csak a világot, amely körülveszi.  A világot, amit minden más  ember
   láthat. A jerikói vak csodát szeretne.  Mert ha egy vak szeme megnyílik  a
   látásra, az  valódi csoda.  Sejti, hogy  Jézus az  egyetlen, aki  segíthet
   rajta, aki csodát tehet vele. Amikor Jézus visszaadja látását,  gyökeresen
   megváltozik az élete és felfedez egy számára új világot.
   Ezzel együtt egy másik  csoda is történik.  Jézus megnyitja lelki  szemeit
   is, hogy  ezentúl  a hit  szemével  lásson. Azonnal  Istent  dicsőíti,  és
   felismeri Jézusban a  Mestert, akit  érdemes követni. Eddig  az út  szélén
   ült, most pedig útnak indul.
   Jézus engem  is megajándékoz  azzal, hogy  a hit  szemével lássak.  Őbenne
   megláthatom Megváltómat. Ő adja mindenkinek a kegyelem világosságát,  hogy
   a szunnyadó  hitet felélessze  és élő  hitű, hitből  cselekvő  tanítvánnyá
   tegye az embereket.  A hit  szemével nézve megláthatom  Jézusban az  Isten
   Fiát, akit  követve eljuthatok  az üdvösségre.  Miért üldögélnék  tétlenül
   tovább az  út  szélén?  Miért  élnék  „vak  koldusként”  bezárva  a  magam
   világába, csukott szemekkel, fülekkel, szívvel?  Ha elindulok a hit  útján
   Jézussal, aki maga az út, felfedezhetek egy új világot!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem, Uram! Sokat vétkeztem,  és megérdemeltem igazságos  büntetésedet.
   Légy kegyelmes nekem, bűnösnek! Isten, Fiad értem halt meg a kereszten,  s
   én hálátlansággal  fizettem  szeretetedért. Teljes  szívemből  bánom  ezt.
   Jóságos  mennyei  Atyám,  Te  végtelenül  jó  vagy,  én  pedig  vétkeimmel
   megszomorítottalak  és   megharagítottalak.  Bánom   egész  lelkemből   és
   megfogadom, hogy megjavulok és többé nem vétkezem. Segíts kegyelmeddel!

Szeressétek ellenségeiteket

 Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok
   engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
   gyűlölnek titeket.  Azokra, akik  átkoznak titeket,  mondjatok áldást,  és
   imádkozzatok rágalmazóitokért.  Ha arcul  üt valaki,  tartsd oda  a  másik
   arcodat  is.  Annak,  aki  elveszi  köntösödet,  add  oda  a  ruhádat  is.
   Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd
   vissza. Úgy bánjatok  az emberekkel,  ahogy szeretnétek,  hogy veletek  is
   bánjanak. Mert  ha  csak azokat  szeretitek,  akik titeket  is  szeretnek,
   milyen jutalmat  várhattok  érte  Istentől? Hisz  a  bűnösök  is  szeretik
   azokat, akik őket szeretik. Ha csak  azokkal tesztek jót, akik veletek  is
   jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is  megteszik.
   Ha  csak  a  visszafizetés   reményében  adtok  kölcsönt,  milyen   hálára
   számíthattok? A  bűnösök is  kölcsönöznek a  bűnösöknek, hogy  ugyanannyit
   kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok
   kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök,
   és fiai lesztek  a Magasságbelinek, hisz  ő is jóságos  a hálátlanok és  a
   gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok,  amint Atyátok is irgalmas.  Ne
   mondjatok ítéletet senki  fölött, s  akkor fölöttetek  sem ítélkeznek.  Ne
   ítéljetek el senkit, s akkor titeket  sem ítélnek el. Bocsássatok meg,  és
   nektek is  megbocsátanak. Adjatok,  és  akkor ti  is kaptok.  Jó,  tömött,
   megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel
   ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
   Lk 6,27-38

   Elmélkedés:

   Isten nagylelkű.  Ő  úgy szeret,  hogy  nem tesz  különbséget  az  emberek
   között, hanem mindenki  felé kiárasztja szeretetét.  Nem méricskél,  hanem
   bőségesen árad belőle a szeretet,  mert Isten nagylelkű. És azt  szeretné,
   ha az ember is nagylelkű lenne,  hisz az ember sokszor kicsinyes és  önző.
   Az ember sokszor azt képzeli, hogy nem képes a nagylelkűségre.
   A ma ünnepelt Szent Erzsébet életének cselekedetei azt bizonyítják, hogy a
   nagylelkű  szeretet   megvalósítása  lehetséges   az  ember   számára.   A
   nagylelkűséget  csak  úgy  lehet  gyakorolni,  ha  elkötelezzük   magunkat
   mellette s nem  elégszünk meg  azzal, hogy  időnként egy-egy  jócselekedet
   végzésével  megnyugtatjuk  lelkiismeretünket.   Szent  Erzsébet  azzal   a
   meggyőződéssel  végezte   az  irgalmasság   cselekedeteit,  hogy   mindent
   Krisztusnak és  Krisztusért  tesz.  A  szegényekben  Krisztust  látta,  őt
   szolgálta. Ezt az önzetlen és áldozatkész magatartást tanuljuk meg tőle és
   lépjünk mi is a  tevékeny szeretet útjára!  Így válhatok nagylelkűvé,  így
   lehetek szentté.
   „Legyetek irgalmasok,  amint Atyátok  is irgalmas”  (Lk 6,36)  –  olvassuk
   Szent  Erzsébet   ünnepén  az   evangéliumban.  Erzsébet   észrevette   az
   irgalmasságra szomjazókat  s  a  cselekvő szeretet  útjára  lépett,  olyan
   példát  mutatva,  amelyet  sok  évszázad  után  is  követendőnek  tartunk.
   Félretette nemesi származását, uralkodói méltóságát, hogy a szegények felé
   fordulhasson, és  jelenvalóvá tegye  számukra  az irgalmas  Istent.  Isten
   engem is arra hív, hogy legyek irgalmas.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg  bennünket arra; hogy helyesen  kérjük
   tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
   minden viharvert  lélek csendes  kikötője! Mutasd  meg az  irányt,  amerre
   mennünk kell!  Újítsd  meg  bennünk az  engedelmesség  lelkületét!  Lelked
   zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami  igaz
   javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben  folyton
   örvendjünk a te  csodálatos és felüdítő  jelenlétednek! Tiéd minden  szent
   dicsérete és magasztalása mindörökké.

2013. november 17., vasárnap

Jézus szava világos:

   Abban az időben: Amikor némelyek  megjegyezték, hogy milyen szép  kövekkel
   és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta:
   „Jönnek majd  napok, amikor  abból, amit  most itt  láttok, kő  kövön  nem
   marad, mindent lerombolnak.”
   Erre megkérdezték tőle:  „Mester, mikor történik  mindez? És milyen  jelek
   előzik  meg?”  Ő  így  válaszolt:  „Vigyázzatok,  nehogy   félrevezessenek
   titeket! Sokan  jönnek  az  én  nevemben,  s  mondják:  „Én  vagyok”.  És:
   „Elérkezett az idő.” Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról
   hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb  meg kell történnie, de  ezzel
   még nincs itt a vég!”
   Aztán így folytatta: „Nemzet  nemzet ellen és  ország ország ellen  támad.
   Nagy földrengés  lesz  itt is,  ott  is, éhínség  és  dögvész.  Félelmetes
   tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet  emelnek
   rátok, és üldözni  fognak benneteket. Kiszolgáltatnak  a zsinagógáknak  és
   börtönbe vetnek.  Királyok és  helytartók elé  hurcolnak az  én  nevemért,
   azért, hogy  tanúságot  tegyetek.  Véssétek hát  szívetekbe:  Ne  törjétek
   fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet
   adok majd  nektek,  hogy egyetlen  ellenfeletek  sem tud  ellenállni  vagy
   ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok  és
   barátok, s némelyeket meg is ölnek.  Az én nevemért mindenki gyűlölni  fog
   titeket. De egyetlen  hajszál sem vész  el a fejetekről.  Állhatatossággal
   őrzitek meg lelketeket.”
   Lk 21,5-19

   Elmélkedés:

   A hit új távlatot nyit
   Egy gyakorlott  hegymászó élményeit  olvasva érdekes  gondolatra  találok.
   Arról ír, hogy egy-egy csúcshódítás során mennyire fontos a felkészültség,
   a tapasztalat, főként  a veszélyhelyzetekben.  Ha például  a csapat  egyik
   tagja részéről  elhangzik egy  kőomlásra  figyelmeztető kiáltás,  akkor  a
   tapasztalt  hegymászó  azonnal  behúzza   fejét,  a  sziklafalhoz   lapul,
   hátizsákjával a gerincét igyekszik védeni.  Ha egy tapasztalatlan mászó  a
   kiáltást hallva, a  nyakát nyújtogatva  nézegetné, hogy honnan  jön a  kő,
   könnyen az életével fizethetne  kíváncsiskodásáért. A hegymászók  esetében
   kétségtelenül életfontosságú  a  tapasztalat,  a  rutin,  de  a  különböző
   élethelyzetekben azok számára is  nagy jelentőségű lehet a  felkészültség,
   akik nem  több  ezer méter  magasan  járnak,  hanem a  városok  és  falvak
   utcáinak szintjén. A földrengésekkel  gyakran sújtott területeken  például
   már kisgyermekkortól fogva tanítják, hogy  mit kell tenni, ha megmozdul  a
   föld, hogyan védhetjük  meg életünket,  s hogyan  segíthetünk másoknak.  A
   vallás világába  terelve a  szót: nem  tartok attól,  hogy a  világvége  a
   közeljövőben, a  mi  életükben  bekövetkezik,  de  jobb,  ha  felkészültek
   vagyunk, Jézus ugyanis éppen ezt a felkészültséget javasolja övéinek.
   Az egyházi év végéhez közeledve a liturgia rendje szerint az  evangéliumok
   a végső időkre irányítják figyelmünket. Jézus a végső időkben  bekövetkező
   jelekről és  természeti jelenségekről  beszél, amelyek  a világot  sújtani
   fogják, valamint  üldözéseket  említ  és a  gonoszság  elszabadulását.  Az
   embereket félelem fogja eltölteni e veszedelmek láttán. Korunk  természeti
   csapásairól értesülve  sokan  arra következtetnek,  hogy  a végső  idők  a
   közeljövőben fognak bekövetkezni. Egyesek még a napot is előre megmondják,
   hogy mikor jön el a világ  vége, de ezek minden esetben tévedések  voltak,
   bár sok hiszékeny ember engedte magát megtéveszteni.
   Jézus szava világos: „Nem tudjátok sem  a napot, sem az órát” (Mt  25,13).
   Aki ezzel ellentéteset állít, az biztosan  nem mond igazat, és azon  hamis
   tanítók közé tartozik, akiknek fellépésére szintén utal Jézus. Nem a világ
   vége bekövetkezésének időpontja a lényeges,  hanem az, hogy a  tanítványok
   kitartsanak Krisztus mellett  és megőrizzék hitüket.  Lesznek, akik  Jézus
   nevére hivatkozva akarják félrevezetni az embereket.
   A világot, amelyben élünk,  mindenki kissé másként látja.  Világlátásunkat
   meghatározza, hogy mit hozunk a családból, mit kapunk neveltetésünk során,
   mit tanulunk  a későbbi  években.  E világlátás  határozza meg,  hogy  mit
   gondolunk életünkről, saját hivatásunkról  és a túlvilágról. Amikor  Jézus
   megkezdi működését a nép  körében és meghirdeti  az Isten országát,  akkor
   nem kevesebbet  akar, mint  megváltoztatni az  emberek látásmódját.  Arról
   tanít, hogy másként is  lehet látni a világot,  másként is lehet nézni  az
   emberekre és másként  is lehet  tekinteni Istenre.  Érthető, hogy  szavait
   sokan félreértik  és  felforgatónak  minősítik. Pedig  Jézus  csak  helyre
   szeretné tenni  a  dolgokat,  a teremtéskor  meghatározott  isteni  rendet
   akarja újjáteremteni.
   A Hit évében  mindannyian meghívást  kaptunk arra, hogy  újszerűen, a  hit
   szemével lássuk  a  világot,  a  hit  és  annak  megvallása  kössön  össze
   bennünket mindazokkal,  akik  szintén  Krisztushoz  tartoznak,  és  hittel
   válaszoljunk Isten üzenetére. Aki azt gondolta, hogy hitének elemeit  kell
   átrendeznie, - miként a bútordarabokat szokás átrendezni egy szobában - az
   nem  jutott  előbbre.  A  hit  valójában  új  teret,  új  lehetőséget,  új
   távlatokat nyit. Nem  átrendezés ez, hanem  újjáteremtés, miként  Krisztus
   egykor   akarta.   Sokan   úgy   gondolkodnak   Istenről,   hogy   ő   egy
   megközelíthetetlen  személy,  aki  tőlünk  végtelen  távolságban  létezik.
   Gondolkozásuknak, világlátásuknak köszönhetően állandóan azért imádkoznak,
   hogy jöjjön el hozzájuk az Isten.
   Ha megkaptuk a hit ajándékát, másképpen látunk mindent. Észrevesszük, hogy
   Isten a közelünkben van. Már eljött a  világba és jelen van a világban.  A
   hit szemével felfedezzük, hogy  Isten jelen van embertársainkban.  Mekkora
   csoda ez! Hit nélkül ezt észre  sem vettük, sosem gondoltunk rá! És  Isten
   jelen van bennem! Az  ő képmása vagyok. Bennem  él szeretete és ezt  kell,
   kellene továbbadnom az embereknek.
   Sokféle  világnézet  létezik.   Minden  kornak  megvan   a  maga   divatos
   világszemlélete.   A   hit   általi    világlátás,   látásmód   tűnik    a
   legizgalmasabbnak.  A  hit   adja  meg  nekünk   azt  a  bölcsességet   és
   tisztánlátást,  amely  ahhoz  kell,  hogy  megkülönböztessük  a  krisztusi
   igazságot az emberi téveszmétől. Krisztus az igazság.

2013. november 16., szombat

Az Úr így szólt:

Abban az időben Jézus példabeszédet  mondott arról, hogy szüntelenül  kell
   imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt
   egy bíró,  aki Istentől  nem félt  és embertől  nem tartott.  Élt abban  a
   városban egy özvegyasszony  is. Ez  elment hozzá,  és kérte:  „Szolgáltass
   nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán
   mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de
   ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki,  mert
   a végén még nekem jön és megver.”
   Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy  mit mond az igazságtalan bíró.  Vajon
   Isten nem szolgáltat igazságot  választottjainak, akik éjjel-nappal  hozzá
   folyamodnak?  Talán   megvárakoztatja  őket?   Mondom  nektek,   hamarosan
   igazságot szolgáltat  nekik. Csak  az a  kérdés, hogy  amikor az  Emberfia
   eljön, talál-e hitet a földön?”
   Lk 18,1-8

   Elmélkedés:

   Az imádság hitből  fakadó cselekedet. Amikor  lelkünket Istenhez  emeljük,
   hogy szeretetébe  helyezzük magunkat  és  neki ajánljuk  életünket,  akkor
   ezzel a hitünket fejezzük ki. Ennek fényében válik érthetővé számunkra  az
   evangéliumi részlet utolsó mondata, amely így hangzik: „Csak az a  kérdés,
   hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Ha  fog
   találni imádkozó embereket, akkor hitet is fog találni.
   Jézus  a  szüntelen  imádkozásra  bátorít  minket.  Valljuk  be:   sokszor
   kételkedünk az ima erejében. Ha nem teljesül azonnal a kérésünk, vagy  nem
   egészen úgy,  ahogyan  mi  szerettük  volna,  könnyen  kételkedni  kezdünk
   Istenben. Jézus azt tanácsolja, hogy kitartóan kérjük az Atyát, és  mindig
   azzal a bizalommal  forduljunk hozzá,  hogy mindent megad,  ami a  lelkünk
   üdvösségét szolgálja. Sok  esetben egyedül  az ima segít.  Főként a  közös
   ima, a közösség imája. Amikor  emberi erőnk hiábavalónak bizonyul,  amikor
   valamit nem tudunk megtenni, amikor nem  hallgatnak a jó szóra, akkor  még
   mindig fordulhatunk Istenhez, akinek semmi sem lehetetlen.
   Az egyéni imádság fontosságát hangsúlyoznunk kell egy olyan korban, amikor
   sokan Istent  személytelen  létezőnek  gondolják. Úgy  vélik,  hogy  Isten
   létezik ugyan, de tevékenysége kimerült  abban, hogy meghatározta a  világ
   rendjét és  nincs semmi  köze  az emberhez,  nincs kapcsolata  velünk.  Az
   egyéni  imádságban  megtapasztalhatjuk,  hogy  Isten  személy.   Megszólít
   minket. Szeret bennünket. Kapcsolatot  szeretne velünk. Velünk akar  élni.
   Az örök életre hív minket, ahol vele élhetünk.

2013. november 15., péntek

megelégült!

Jézus pedig mondja nekik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jön, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. (János 6,35) A bűnbeesés előtt Ádám Istennel járt, társalkodott vele. Közösségben volt Istennel. Ám amikor elbukott, a szelleme elidegenedett, vagyis elkülönült Istentől. Ama nap óta, minden e világra megszülető ember életében van egy szívbéli éhség – egy szellemi éhség. A szívnek ez az éhsége arra készteti az embert, hogy keressen valamit a betöltésére. Van, aki a világi javakhoz fordul, mások meg a világ hamis vallásaihoz. A szívnek ezt az éhségét azonban semmi sem tudja kielégíteni, egyedül Isten. Az embert a szíve éhsége már nagyon sok mindenbe belehajszolta, de megszünni ez az éhség csak akkor fog, amikor megtalálja Jézus Krisztust. Amikor megismerkedik az Úr Jézus Krisztussal, amikor megkapja az örök életet és újjászületik, amikor Isten gyermekévé lesz. Az ember akkor kerül rokonságba Istennel! Újra közösségben lehet Istennel! Szívének éhsége megelégíttetett! 
Megvallás: Én Jézushoz jövök, ezért sohasem fogok megéhezni. Én hiszek Jézusban, ezért sohasem fogok megszomjazni. Rokonságban vagyok Istennel. Ő az én Atyám. Én közösségben vagyok Ővele. Az én szívem megelégült! Ámen!

Törekedjünk

   Jézus így beszélt  tanítványaihoz második eljöveteléről:  „Mint ahogy  Noé
   korában  történt,  úgy  lesz  az  Emberfia  napjaiban  is.  Ettek,  ittak,
   házasodtak, férjhez  mentek  addig a  napig,  amíg  Noé be  nem  szállt  a
   bárkába. Akkor  jött a  vízözön,  és elpusztította  valamennyit.  Ugyanígy
   történt Lót napjaiban  is. Ettek és  ittak, adtak és  vettek, ültettek  és
   építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott
   az égből, és  elpusztította valamennyit.  Ugyanígy lesz azon  a napon  is,
   amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik,
   és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn
   lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja  menteni
   életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre.
   Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket
   felveszik, a  másikat  otthagyják. Két  asszony  együtt őröl;  az  egyiket
   felveszik, a  másikat  otthagyják.  Ketten lesznek  a  mezőn;  az  egyiket
   felveszik, a másikat  otthagyják.” A tanítványok  megkérdezték: „Hol  lesz
   ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”
   Lk 17,26-37

   Elmélkedés:

   A Jézus halálát és feltámadását követő években egyesek azt gondolták, hogy
   az Úr  második  eljövetele hamarosan,  azaz  még  az ő  életükben  be  fog
   következni. Idővel egyre inkább előtérbe került az aggodalom: vajon  miért
   késik az Úr, mikor várható jövetele? Főként akkor vált fontossá a  kérdés,
   amikor elkezdődtek az üldözések.  Miért késlekedik az  Úr? Miért nem  jön,
   hogy megszabadítsa övéit? A válaszokban  egyre jobban erősödött a  jövetel
   váratlansága  és  az  a  gondolat,  hogy  a  keresztény  legyen   hűséges,
   várakozzon türelemmel.
   Jézus nem fenyegetésnek  szánta, amikor a  végső időkről és  az ő  második
   eljöveteléről szólva  azt  mondta, hogy  egyeseknek  pusztulást,  másoknak
   üdvözülést jelent majd  az a nap.  Inkább az  volt a célja,  hogy ennek  a
   jövőben bekövetkező végidőbeli  eseménynek az állandó  szem előtt  tartása
   hatással  legyen  jelen  életünkre.   Törekedjünk  arra,  hogy  az   Isten
   törvényeinek hűséges megtartásával és a felebaráti szeretet  gyakorlásával
   a választottak közé kerüljünk.
   Az Emberfia  eljövetelekor egyesek  Istentől az  üdvösségben  részesülnek,
   mások viszont  kénytelenek  lesznek  azt nélkülözni,  mert  saját  magukat
   zárják ki belőle.  A könnyelműek  nem gondolnak  az örök  életre, ők  csak
   ebben a világban keresik  boldogságukat. Az elbizakodottak azt  gondolják,
   hogy mindenki az  üdvösségre fog jutni,  nekik ezért nem  kell semmit  sem
   tenniük. Az üdvösség Isten ingyenes ajándéka, de ezt Isten nem kényszeríti
   rá senkire.  Ha  valaki  életében bűneivel  elutasítja  Isten  szeretetét,
   kizárja magát a  mennyország örökké tartó  boldogságából. Ha pedig  valaki
   Istennel él, a túlvilágon is Isten közelében lehet.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

A győzelmeid ütközetről ütközetre, csatáról csatára fognak eljönni, míg az egész háborút megnyered. Emlékezz, hogy amellett, hogy a te oldaladon vagyok, Én fel is ruházlak azzal a képességgel, hogy olyannak lásd az ellenséget, amilyen valójában, és meglásd, mit csinál éppen. Én már megadtam neked azt a hatalmat, amire szükséged van a győzelemhez. Az ördög elleni leghatékonyabb fegyvered az igazságosság, mondja az Úr. Legyél engedelmes az Igémnek.

1 János 5:18 Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.