Ebben az írásban bemutatjuk a lábmosás szertartásának jelentőségét. Mindannyiunk számára ismerős az az emberi tulajdonság, hogy ha valami tevékenység nagy sikerrel jár, akkor rámondjuk, hogy „remek”, és utána hamarosan el is feledkezünk róla. Ha pedig valami sikertelenül végződik, akkor egyből azt kérdezzük „miért?". De ezáltal tanulunk és okulunk. Pál láthatóan szintén keresztülment ezen.
Pálnak a korinthusbeli gyülekezethez írt levele bekerült a Biblia írásai közé, hogy tanuljunk és okuljunk belőle. Néhány évvel korábban maga Pál hozta létre a korinthusi gyülekezetet, és látszólag ezt a levelét nem sokkal a Pászka (Peszah) ünnepe előtt írta nekik. A korinthusiaknak sok gondjuk volt a hozzáállásukkal és viselkedésükkel, ami azoknak a berögződött pogány szokásoknak a közvetlen eredménye volt, amelyekből csak nem rég jöttek ki.
Egy új gyülekezet esetében ma is előfordulhatnak hasonló gondok. E levél bizonyos mondanivalójának és jelentőségének kielemzése hozzásegíthet a Pászka ünnepének jobb megértéséhez, és ahhoz, hogy a közeledő Pászka ünnepét hatékonyabbá, értelemben gazdagabbá tegye. A korinthusiaknál fellelhető önzésnek, büszkeségnek és rátartiságnak soha, de különösen az Úrvacsora alkalmával nem szabad helyet adni.
De lássuk magának a korinthusi levélnek a tartalmát, és azt, hogy mire is utasítja őket Pál a 11. rész 17-22 verseiben.
1Korinthus 11:17-22 17 Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe. 18 Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is. 19 Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek. 20 Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: 21 Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. 22 Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.
A levél tartalmából az vehető ki, hogy amikor a korinthusiak összegyűltek az Úrvacsorát megünnepelni, azt valamiféle pogány szokások keretein belül tartották meg, és az váltotta ki Pál szigorú megjegyzéseit a kivagyisággal és a velejáró dőzsöléssel, ivászattal kapcsolatban. A kenyér és a bor szimbolikus jelentőségét, szellemi mondanivalóját egyáltalán nem vették figyelembe.
Ha a mai értelemmel nézzük az akkori eseményeket, világosan kitűnik, hogy legalábbis részben azért kerültek ilyen helyzetbe, mert nem értették meg, nem fogták föl a lábmosás értelmét, amelyre maga Jézus adott utasítást a tanítványainak, mielőtt magukhoz vették volna a kenyeret és a bort. János evangéliumában pontosan le van jegyezve ez az esemény.
János 13:1-17 1 A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az őórája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. 2 És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, 3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, 4 Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. 5 Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. 6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? 7 Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. 8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. 9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! 10 Mondá néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! 12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? 13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram És jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. 15 Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. 16 Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
Amikor Jézus dereka köré tekert törölközővel lehajolt tanítványai lábát megmosni, ezzel nagy és váratlan meglepetést okozott számukra. A tanítványoknak a mesterük mossa meg a lábát! Jézus azért tette ezt, hogy példával mutassa meg nekünk, milyen szellemiségben kellene élnünk, ez a szellemiség pedig a teljes alázatosság, mint alapvető tulajdonság.
A tanítványokat ezzel szemben időnként az foglalkoztatta, hogy ki, milyen hatalmat vagy felelősséget kap majd az Isten országában.
Márk 10:35-45 35 És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk. 36 Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? 37 Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. 38 Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? 39 Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; 40 De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett. 41 És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra. 42 Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartanak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. 43 De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; 44 És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: 45 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Lukács 22:24-27 24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. 25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. 26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő, mint aki szolgál. 27 Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.
A lábmosás szertartása évenként megújítja és újradedikálja azt a megtérés utáni bűnbocsánatot és tisztaságot, amelyet az alámerítkezéssel kaptunk.
Mindezekből láthatjuk, hogy egymás lábainak megmosása tulajdonképpen felkészít bennünket a kenyér és a bor vételéhez. Emlékeztet bennünket arra, hogy csak ezzel a helyes, alázatos és bűnbánó, illetve állandóan megtérő (amely évről-évre egyre mélyebbé válik bennünk) hozzáállással járulhatunk az Isten elé; nem pedig úgy, ahogyan a korinthusiak tették. Elgondolkodtathat bennünket azon, hogy miből jöttünk ki, és hová tartunk. Isten felénk nyújtott szeretete és kegyelme felkészít és megtart bennünket abban, hogy megfelelő szellemiségben vegyük magunkhoz a kenyeret és a bort.
Pálnak a korinthusbeli gyülekezethez írt levele bekerült a Biblia írásai közé, hogy tanuljunk és okuljunk belőle. Néhány évvel korábban maga Pál hozta létre a korinthusi gyülekezetet, és látszólag ezt a levelét nem sokkal a Pászka (Peszah) ünnepe előtt írta nekik. A korinthusiaknak sok gondjuk volt a hozzáállásukkal és viselkedésükkel, ami azoknak a berögződött pogány szokásoknak a közvetlen eredménye volt, amelyekből csak nem rég jöttek ki.
Egy új gyülekezet esetében ma is előfordulhatnak hasonló gondok. E levél bizonyos mondanivalójának és jelentőségének kielemzése hozzásegíthet a Pászka ünnepének jobb megértéséhez, és ahhoz, hogy a közeledő Pászka ünnepét hatékonyabbá, értelemben gazdagabbá tegye. A korinthusiaknál fellelhető önzésnek, büszkeségnek és rátartiságnak soha, de különösen az Úrvacsora alkalmával nem szabad helyet adni.
De lássuk magának a korinthusi levélnek a tartalmát, és azt, hogy mire is utasítja őket Pál a 11. rész 17-22 verseiben.
1Korinthus 11:17-22 17 Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe. 18 Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is. 19 Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek. 20 Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: 21 Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. 22 Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.
A levél tartalmából az vehető ki, hogy amikor a korinthusiak összegyűltek az Úrvacsorát megünnepelni, azt valamiféle pogány szokások keretein belül tartották meg, és az váltotta ki Pál szigorú megjegyzéseit a kivagyisággal és a velejáró dőzsöléssel, ivászattal kapcsolatban. A kenyér és a bor szimbolikus jelentőségét, szellemi mondanivalóját egyáltalán nem vették figyelembe.
Ha a mai értelemmel nézzük az akkori eseményeket, világosan kitűnik, hogy legalábbis részben azért kerültek ilyen helyzetbe, mert nem értették meg, nem fogták föl a lábmosás értelmét, amelyre maga Jézus adott utasítást a tanítványainak, mielőtt magukhoz vették volna a kenyeret és a bort. János evangéliumában pontosan le van jegyezve ez az esemény.
János 13:1-17 1 A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az őórája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. 2 És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, 3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, 4 Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. 5 Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. 6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? 7 Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. 8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. 9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! 10 Mondá néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! 12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? 13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram És jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. 15 Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. 16 Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
Amikor Jézus dereka köré tekert törölközővel lehajolt tanítványai lábát megmosni, ezzel nagy és váratlan meglepetést okozott számukra. A tanítványoknak a mesterük mossa meg a lábát! Jézus azért tette ezt, hogy példával mutassa meg nekünk, milyen szellemiségben kellene élnünk, ez a szellemiség pedig a teljes alázatosság, mint alapvető tulajdonság.
A tanítványokat ezzel szemben időnként az foglalkoztatta, hogy ki, milyen hatalmat vagy felelősséget kap majd az Isten országában.
Márk 10:35-45 35 És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk. 36 Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? 37 Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. 38 Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? 39 Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; 40 De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett. 41 És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra. 42 Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartanak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. 43 De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; 44 És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: 45 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Lukács 22:24-27 24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. 25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. 26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő, mint aki szolgál. 27 Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.
A lábmosás szertartása évenként megújítja és újradedikálja azt a megtérés utáni bűnbocsánatot és tisztaságot, amelyet az alámerítkezéssel kaptunk.
Mindezekből láthatjuk, hogy egymás lábainak megmosása tulajdonképpen felkészít bennünket a kenyér és a bor vételéhez. Emlékeztet bennünket arra, hogy csak ezzel a helyes, alázatos és bűnbánó, illetve állandóan megtérő (amely évről-évre egyre mélyebbé válik bennünk) hozzáállással járulhatunk az Isten elé; nem pedig úgy, ahogyan a korinthusiak tették. Elgondolkodtathat bennünket azon, hogy miből jöttünk ki, és hová tartunk. Isten felénk nyújtott szeretete és kegyelme felkészít és megtart bennünket abban, hogy megfelelő szellemiségben vegyük magunkhoz a kenyeret és a bort.