AMIT JÓ, HA NEM FELEJTESZ EL (7) –AMIT JÓ, HA NEM FELEJTESZ EL (7) – BÖLCSESSÉG (2)
Jak 1,2-5. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki.
Ő adja a bölcsességet. Adja, készségesen, szemrehányás nélkül. Nem kell magad kárhoztatnod, hogy „miért kerültem ide”. Ha bűn volt – elrendezted. Ha elrendezted – meg van bocsátva. Nincs kárhoztatás.
Ha már benne vagy – keresed a megoldást az Úrral. Nem fog kárhoztatni. Légy bátor, légy szabad, légy nyitott: kérd a bölcsességet, kérd a megoldást, a vezetést. Győzni fogsz.
Ad.
Szeret adni.
Szereti, ha kérsz Tőle.
Nem szívtelen. Nem kicsinyes. Nem szemrehányó. Szeret.
Lehet, hogy arra fog elvezetni, hogy bocsánatot kérj. Ha bűnt követtél el, és a „különféle kísértés” ennek a következtében alakult ki az életedben – először a kaput kell becsuknod. Vissza kell menj oda, ahol a kaput kinyitottad, és elrendezned a dolgaidat az Úrral – és az emberekkel – hogy a „kísértési helyzet” megszűnjön, hogy a gyökér ki legyen húzva. Ez is Isten bölcsessége az életedben, ha megmutatja miből, hogyan táplálkozik az a helyzet, amiben most vagy.
Eszembe jut egy barátom. Amikor megtért, nagyon mélyről hozta ki őt az Úr. Úgy találkoztunk vele az utcán, hogy az öngyilkosság szélén állt. Előtte már kb 10-szer hallotta tőlem az evangéliumot, különböző mélységekben, ahogy a beszélgetés s a helyzet engedte. Húsz évnyi idő telt el. Mindezidáig – úgy tűnt – teljesen visszaverte a hallott üzenetet. De most, ahogy összetalálkoztatott bennünket az Úr, élete olyannyira romokban volt, hogy meghallgatott, és az ige nagyon mélyre hatolhatott életébe. Imádkoztam érte. A perceket – egy órányivá lett a beszélgetés – áron kellett megvennem. De Isten az ilyen helyzeteket felhasználja. Nem sokkal később befogadta az Úr Jézust.
Nagyon szerettem volna, ha a mi gyülekezetünkbe kerül, és tudok segíteni neki a felépülés folyamatában, de felesége is megtért, és az ő gyülekezeti kötődésének megfelelően, elég távol sodródtak tőlem, tőlünk. Még beszélgetni sem nagyon lehetett vele – jóllehet mélységében mindig tudta, mennyit imádkoztam érte és mennyire sokat tettem bizonyságot neki, de – a tanítás ott az volt, hogy nem vállalhatnak közösséget más helyre járó keresztényekkel. S ő engedelmes volt. (Tudod, a frissen megtért keresztény nagyon bízó, nagyon készséges, s ő olyan volt a megtért életében is, mint a bűnben, korábban, ha már csinálja, akkor „nagyon” odaadja magát rá.)
Évek teltek el, az első években szépen fejlődött, de utána zavarok álltak be a keresztény életében. Nem tudom hol kezdődött, de egyszercsak visszatért a keserűség, a keménység, és ezzel együtt az ital is, sajnos, és az el nem rendezett kapcsolatok alapján sok bántás, sértés, el nem rendezett helyzet, családjában, és másutt. A végére elmenekültek előle – felesége, gyermekei is.
Ahogy esetről-esetre találkoztunk, mindig tudtunk valamennyit beszélgetni. Ebben a „bajban” (amiről persze tagadta, hogy „baj” lenne), már lefoszlott róla az elzárkózásra intő tanítás, és azok az évtizedek, amik a mi bizonyságtételünkkel (mert Anna is jobbára ott volt, amikor találkoztunk vele) és életünkkel kapcsolták össze, mélyebben hatottak rá. Újra és újra megvoltak a „csörtéink”, nem hagytuk annyiban, letettük a voksot az Úr Jézus mellett, és amellett, hogy Ő házasságpárti, és ki kell békülni, MEG KELL BOCSÁTANI, még, ha nem kérnek is tőle bocsánatot, és EL KELL ENGEDNI mindent, de mindent, és MEG KELL ADNI AZ ÚJ KEZDÉS LEHETŐSÉGÉT a többieknek. Ez volt az üzenet, Istentől. Ez volt az igazság – és ehhez kellett a bölcsesség, hogy hogyan tudjuk átadni. Mert Isten üzenete ez volt, és ezt kellett befogadnia, mielőtt tudott volna rajta segíteni. Az ital, a harag, a keserűség, mind, mind abból fakadt, hogy mélyen, ott benn, őrizte a megbocsátatlanságot, őrizte a méltatlankodást, őrizte a sok sérelmet.
A legutolsó beszélgetésünk alkalmával megajándékoztam őt a „Jegyesség! Segítség!!!” c. könyvünkkel. Úgy tűnt, hogy semmi foganatja – sem a beszélgetésnek, sem az ajándéknak.
De most történt valami. Hírt kaptam róla, hogy meghalt. De nem akárhogy. Halála napjának délelőttjén, valakivel beszélgetett telefonon. Ez az ember is hívő volt. Ez az ember is megkapta az Úrtól a bölcsességet, és ez az ember is ugyanazt az utat mutatta neki: meg kell bocsátania, el kell rendeznie a bűnt, és így fog kiszabadulni ebből a magányos, keserű állapotból. A korábbi beszélgetések útmutatásai – látszólag – eredménytelenek voltak. De mégis, ezen a délelőttön, ahogy felhívta őt barátom, valami csodálatos hangzott el. Így szólt: „Megbocsátottam. Mindenkinek megbocsátottam. Mindent. Békességre jutottam Istennel. Nem fontos már semmi. Ővele vagyok. Olvasom az Igét. Teljes lett a békesség. Elrendeztem a kapcsolatot. És most, úgy érzem, meg tudok állni Őelőtte. Készen állok rá.” S még ezen a napon meghalt.
Nyilván Isten azt szereti, amikor egy kapcsolat elrendeződik, és ahogy helyreáll, az élet újra felépül – a család, a házasság, és minden, ami hozzátartozik. Nyilván az ördög gyilkos, és rombolni jött, és mindent megtesz, amit lehet, hogy szétszakítson bennünket egymástól. A halállal is. Nyilván, sok mindent nem tudunk ezen a földön – de, ha az elmúlt hónapokhoz, évekhez képest lehetett valamikor, akkor barátom halála, a legjobbkor következett be. Nem tudta elvinni őt a pokolba az ördög. Istennel megbékélve, bűneire bocsánatot nyerve állhatott meg az Örökkévaló előtt. (Persze, sokkal jobb lett volna, ha családjával is mindent el tud rendezni, és ha mindenki meglátja, hogy mennyire kiszabadult korábbi állapotából – de ha ez nem lehetett is meg, legalább meglett az, hogy egy nap találkozhatunk majd vele, és nem a pokolban lesz.)
Szóval, Isten beszélt vele. Mondhatjuk úgy is, hogy eljutott oda, hogy Isten beszélhetett vele. Végre megértette az Ő útját. A BÖLCSESSÉG útját. Ezt készségesen, és szemrehányás nélkül adta neki az Úr, és adta volna korábban is, de ő akkor csak a „kísértésekkel” törődött, a keserűséggel, amit mások viselkedése váltott ki benne, a halállal, amit a kapcsolatokban a sok sértés, bántás, de főként a MEG NEM BOCSÁTÁS okozott. Ezek a kísértések nem engedték kilépni abból, amiben volt, és nem hagyták, hogy meglássa, megértse azt a bölcsességet, amit Isten készített el számára.
Olyan férj és apa volt, mint akivel kapcsolatban sokan írnak levelet, hogy „hogyan lehet ezt kibírni”, „mit lehet tenni vele”, „már mindent megpróbáltunk, de rá nem hat semmi”, amilyen férjekkel és apákkal kapcsolatban sokan fogalmazzák meg, hogy „reménytelen”. Kívülről így nézett ki. De belül más volt a helyzet. Egy háború zajlott érte. Az imádkozók – legyenek áldottak – nem adták fel a harcot érte. És a bizonyságtevők – akik bíztatták a jóra, és próbálták jó irányba vezetni – is hűségesek voltak (legyenek áldottak, hogy nem a láthatókra néztek, hanem a láthatatlanokra… és még egy: milyen fontosak az ilyen férfiak, akik példát adnak, mintát jelentenek!, és végigküzdik a harcokat). Kívülről nem látszott változás, sőt, néha még rosszabbnak is tűnt a helyzet – de mégis, ott voltak a „frontharcosok”, és Isten saját Maga harcolt ezen a fronton emberei által, s a bölcsesség útja elérhette barátomat. Eljutott oda, hogy egyszer csak megkérte Istent: mutassa meg, mi a megoldás. Mit lát Ő helyesnek? Mi az, amit meg lehet tenni? És Isten megmutatta. A bölcsesség útjára vezette. És így jöhetett ki sokszorosan megkísértett állapotából. A gyökérre mutatott rá az Úr, és ahogy azt kihúzta, oldódott meg a többi probléma is.
A te Istened egy bölcs Isten. Ő rámutat arra, aminek el kell rendeződnie. Rámutat arra, ahol az akadályok vannak. Rámutat, és nem hagy téged bizonytalanságban. Akarja, hogy helyreállítás, felépítés legyen az életedben, és segít, hogy megtaláld a nyitját. Néha hónapok, néha talán évek telnek el. De Ő nem adja fel. Ha kéred, megadja a bölcsességet. Szemrehányás nélkül. Nem fogja felsorolni neked az éveket, s a sok törekvést arra, hogy megmenthessen téged. Nem neheztel rád, hanem AD. ADJA A BÖLCSESSÉGET, hogy megmentsen téged. Ha kéred. Ha kész vagy elfogadni. Ha akarod megcselekedni. Ha akarod elfogadni. Ha akarod befogadni. Adja, és fogja is adni.
Lehet, hogy most megkísértett állapotban vagy. Talán éppen úgy, ahogy barátom is volt. Lehet, hogy most van szükséged nagyon Isten bölcsességére, hogy a gyökérproblémára rá tudjon világítani nálad. Ne légy most „okos” az eddigi „okossággal”. Ne légy legyintő, ne légy lenéző, ne mondd: „én már mindent megpróbáltam, s nem segített”. Ő AD. Ő ADJA A BÖLCSESSÉGET – meg van írva. Megígérte. Csak kérd. És megmutatja, hogy hol van az első lépés, mit kell tenned, hogyan kell hozzáállnod, mit kell változtatnod. Lehet, hogy belül kell lépned, még nem kifelé, az emberek között.
Lehet, hogy most meg kell hoznod egy döntést – a megbocsátás is az, és a bocsánatkérésre való készség is döntés – lehet. De utána, ha meglépted az első lépést, Ő továbbra is adni fogja, lépésről-lépésre, és mutatja az utat, hogy tud kibontakozni az Ő megoldása a te életedben. Akarod? Mert akkor Ő cselekedni fog. Fogja adni a bölcsességet. S az egész helyzet – megkísértett helyzeted – javadra fog válni, ki fog belőle bontakozni az, amit Ő szeretne, és ami életed megmentésére lesz. Javadra lesz a nagy keserűség – a végén. Ha Istent szereted, és megkérdezed: „Uram, hogyan látod Te ezt a helyzetet? Hogyan kellene nekem ebből kijönnöm? Mit tehetek én azért, hogy megoldás születhessen? Mit mondasz Te, hogyan kell nekem változnom, mit kell megértenem, mi a Te megoldásod erre az egészre?”
Isten adja a bölcsességet, adja MINDENKINEK, aki kéri Őtőle, adja, és nem fog közben szemrehányást tenni, hanem szeret, és a megoldást tartja szeme előtt. (Te pedig az Ő mérhetetlen szeretete mellett rájössz arra, hogy milyen sokat vétkeztél Ellene, és mi mindenben jó, ha bocsánatot kérsz Tőle.)
Légy áldott, testvérem, légy bölcs, és végezze benned a kedves Szent Szellem, hogy tudd elfogadni, kérni, várni, igényelni az Ő mennyei bölcsességét. Hit által. Ámen.
Komment:
Tegnap ezt az igét megértettem, reggel örömmel elújságoltam, estére átéltem - a kísértés legfájóbb módján, annyira, hogy szinte (!) meg is feledkeztem erről a reggeli megértett igéről. Azért az Úr eszembe idézte, és hála legyen Neki, valaki, aki reggel hallotta tőlem, este idézte nekem azt, amit reggel elmondtam, s döntés elé kerültem. Minden érzés nélkül, fájdalom ellenére, elmondtam az Úrnak: köszönöm Neked, és örömnek tartom, a hit által, mert tudom, hogy kezedben tartod a helyzetet, és végzed a munkát. Most is. Köszönöm. És még elmondtam, amit el kellett - a bűnbánatot is, és a hit szavait is - s utána álomra hajtottam fejemet, úgy reggel négy körül. Álmomban az előző nap eseményei jöttek vissza, de reggelre békességem volt. S ma reggel - az Úr megmutatta, hogy Ő éjjel és nappal Úr, Ő mindig tud cselekedni. A megoldás is megérkezett. A "teljes örömnek tartván" "öröme" megelőlegezett - hit általi - öröm volt, hálaadás útján. A hitem felszabadult. (A keserűség és reménytelenség eltűnt.) S ma reggel az Úr szabadítása felszabadult örömöt eredményezett. S ez maradandó.
Jak 1,2-5. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki.
Ő adja a bölcsességet. Adja, készségesen, szemrehányás nélkül. Nem kell magad kárhoztatnod, hogy „miért kerültem ide”. Ha bűn volt – elrendezted. Ha elrendezted – meg van bocsátva. Nincs kárhoztatás.
Ha már benne vagy – keresed a megoldást az Úrral. Nem fog kárhoztatni. Légy bátor, légy szabad, légy nyitott: kérd a bölcsességet, kérd a megoldást, a vezetést. Győzni fogsz.
Ad.
Szeret adni.
Szereti, ha kérsz Tőle.
Nem szívtelen. Nem kicsinyes. Nem szemrehányó. Szeret.
Lehet, hogy arra fog elvezetni, hogy bocsánatot kérj. Ha bűnt követtél el, és a „különféle kísértés” ennek a következtében alakult ki az életedben – először a kaput kell becsuknod. Vissza kell menj oda, ahol a kaput kinyitottad, és elrendezned a dolgaidat az Úrral – és az emberekkel – hogy a „kísértési helyzet” megszűnjön, hogy a gyökér ki legyen húzva. Ez is Isten bölcsessége az életedben, ha megmutatja miből, hogyan táplálkozik az a helyzet, amiben most vagy.
Eszembe jut egy barátom. Amikor megtért, nagyon mélyről hozta ki őt az Úr. Úgy találkoztunk vele az utcán, hogy az öngyilkosság szélén állt. Előtte már kb 10-szer hallotta tőlem az evangéliumot, különböző mélységekben, ahogy a beszélgetés s a helyzet engedte. Húsz évnyi idő telt el. Mindezidáig – úgy tűnt – teljesen visszaverte a hallott üzenetet. De most, ahogy összetalálkoztatott bennünket az Úr, élete olyannyira romokban volt, hogy meghallgatott, és az ige nagyon mélyre hatolhatott életébe. Imádkoztam érte. A perceket – egy órányivá lett a beszélgetés – áron kellett megvennem. De Isten az ilyen helyzeteket felhasználja. Nem sokkal később befogadta az Úr Jézust.
Nagyon szerettem volna, ha a mi gyülekezetünkbe kerül, és tudok segíteni neki a felépülés folyamatában, de felesége is megtért, és az ő gyülekezeti kötődésének megfelelően, elég távol sodródtak tőlem, tőlünk. Még beszélgetni sem nagyon lehetett vele – jóllehet mélységében mindig tudta, mennyit imádkoztam érte és mennyire sokat tettem bizonyságot neki, de – a tanítás ott az volt, hogy nem vállalhatnak közösséget más helyre járó keresztényekkel. S ő engedelmes volt. (Tudod, a frissen megtért keresztény nagyon bízó, nagyon készséges, s ő olyan volt a megtért életében is, mint a bűnben, korábban, ha már csinálja, akkor „nagyon” odaadja magát rá.)
Évek teltek el, az első években szépen fejlődött, de utána zavarok álltak be a keresztény életében. Nem tudom hol kezdődött, de egyszercsak visszatért a keserűség, a keménység, és ezzel együtt az ital is, sajnos, és az el nem rendezett kapcsolatok alapján sok bántás, sértés, el nem rendezett helyzet, családjában, és másutt. A végére elmenekültek előle – felesége, gyermekei is.
Ahogy esetről-esetre találkoztunk, mindig tudtunk valamennyit beszélgetni. Ebben a „bajban” (amiről persze tagadta, hogy „baj” lenne), már lefoszlott róla az elzárkózásra intő tanítás, és azok az évtizedek, amik a mi bizonyságtételünkkel (mert Anna is jobbára ott volt, amikor találkoztunk vele) és életünkkel kapcsolták össze, mélyebben hatottak rá. Újra és újra megvoltak a „csörtéink”, nem hagytuk annyiban, letettük a voksot az Úr Jézus mellett, és amellett, hogy Ő házasságpárti, és ki kell békülni, MEG KELL BOCSÁTANI, még, ha nem kérnek is tőle bocsánatot, és EL KELL ENGEDNI mindent, de mindent, és MEG KELL ADNI AZ ÚJ KEZDÉS LEHETŐSÉGÉT a többieknek. Ez volt az üzenet, Istentől. Ez volt az igazság – és ehhez kellett a bölcsesség, hogy hogyan tudjuk átadni. Mert Isten üzenete ez volt, és ezt kellett befogadnia, mielőtt tudott volna rajta segíteni. Az ital, a harag, a keserűség, mind, mind abból fakadt, hogy mélyen, ott benn, őrizte a megbocsátatlanságot, őrizte a méltatlankodást, őrizte a sok sérelmet.
A legutolsó beszélgetésünk alkalmával megajándékoztam őt a „Jegyesség! Segítség!!!” c. könyvünkkel. Úgy tűnt, hogy semmi foganatja – sem a beszélgetésnek, sem az ajándéknak.
De most történt valami. Hírt kaptam róla, hogy meghalt. De nem akárhogy. Halála napjának délelőttjén, valakivel beszélgetett telefonon. Ez az ember is hívő volt. Ez az ember is megkapta az Úrtól a bölcsességet, és ez az ember is ugyanazt az utat mutatta neki: meg kell bocsátania, el kell rendeznie a bűnt, és így fog kiszabadulni ebből a magányos, keserű állapotból. A korábbi beszélgetések útmutatásai – látszólag – eredménytelenek voltak. De mégis, ezen a délelőttön, ahogy felhívta őt barátom, valami csodálatos hangzott el. Így szólt: „Megbocsátottam. Mindenkinek megbocsátottam. Mindent. Békességre jutottam Istennel. Nem fontos már semmi. Ővele vagyok. Olvasom az Igét. Teljes lett a békesség. Elrendeztem a kapcsolatot. És most, úgy érzem, meg tudok állni Őelőtte. Készen állok rá.” S még ezen a napon meghalt.
Nyilván Isten azt szereti, amikor egy kapcsolat elrendeződik, és ahogy helyreáll, az élet újra felépül – a család, a házasság, és minden, ami hozzátartozik. Nyilván az ördög gyilkos, és rombolni jött, és mindent megtesz, amit lehet, hogy szétszakítson bennünket egymástól. A halállal is. Nyilván, sok mindent nem tudunk ezen a földön – de, ha az elmúlt hónapokhoz, évekhez képest lehetett valamikor, akkor barátom halála, a legjobbkor következett be. Nem tudta elvinni őt a pokolba az ördög. Istennel megbékélve, bűneire bocsánatot nyerve állhatott meg az Örökkévaló előtt. (Persze, sokkal jobb lett volna, ha családjával is mindent el tud rendezni, és ha mindenki meglátja, hogy mennyire kiszabadult korábbi állapotából – de ha ez nem lehetett is meg, legalább meglett az, hogy egy nap találkozhatunk majd vele, és nem a pokolban lesz.)
Szóval, Isten beszélt vele. Mondhatjuk úgy is, hogy eljutott oda, hogy Isten beszélhetett vele. Végre megértette az Ő útját. A BÖLCSESSÉG útját. Ezt készségesen, és szemrehányás nélkül adta neki az Úr, és adta volna korábban is, de ő akkor csak a „kísértésekkel” törődött, a keserűséggel, amit mások viselkedése váltott ki benne, a halállal, amit a kapcsolatokban a sok sértés, bántás, de főként a MEG NEM BOCSÁTÁS okozott. Ezek a kísértések nem engedték kilépni abból, amiben volt, és nem hagyták, hogy meglássa, megértse azt a bölcsességet, amit Isten készített el számára.
Olyan férj és apa volt, mint akivel kapcsolatban sokan írnak levelet, hogy „hogyan lehet ezt kibírni”, „mit lehet tenni vele”, „már mindent megpróbáltunk, de rá nem hat semmi”, amilyen férjekkel és apákkal kapcsolatban sokan fogalmazzák meg, hogy „reménytelen”. Kívülről így nézett ki. De belül más volt a helyzet. Egy háború zajlott érte. Az imádkozók – legyenek áldottak – nem adták fel a harcot érte. És a bizonyságtevők – akik bíztatták a jóra, és próbálták jó irányba vezetni – is hűségesek voltak (legyenek áldottak, hogy nem a láthatókra néztek, hanem a láthatatlanokra… és még egy: milyen fontosak az ilyen férfiak, akik példát adnak, mintát jelentenek!, és végigküzdik a harcokat). Kívülről nem látszott változás, sőt, néha még rosszabbnak is tűnt a helyzet – de mégis, ott voltak a „frontharcosok”, és Isten saját Maga harcolt ezen a fronton emberei által, s a bölcsesség útja elérhette barátomat. Eljutott oda, hogy egyszer csak megkérte Istent: mutassa meg, mi a megoldás. Mit lát Ő helyesnek? Mi az, amit meg lehet tenni? És Isten megmutatta. A bölcsesség útjára vezette. És így jöhetett ki sokszorosan megkísértett állapotából. A gyökérre mutatott rá az Úr, és ahogy azt kihúzta, oldódott meg a többi probléma is.
A te Istened egy bölcs Isten. Ő rámutat arra, aminek el kell rendeződnie. Rámutat arra, ahol az akadályok vannak. Rámutat, és nem hagy téged bizonytalanságban. Akarja, hogy helyreállítás, felépítés legyen az életedben, és segít, hogy megtaláld a nyitját. Néha hónapok, néha talán évek telnek el. De Ő nem adja fel. Ha kéred, megadja a bölcsességet. Szemrehányás nélkül. Nem fogja felsorolni neked az éveket, s a sok törekvést arra, hogy megmenthessen téged. Nem neheztel rád, hanem AD. ADJA A BÖLCSESSÉGET, hogy megmentsen téged. Ha kéred. Ha kész vagy elfogadni. Ha akarod megcselekedni. Ha akarod elfogadni. Ha akarod befogadni. Adja, és fogja is adni.
Lehet, hogy most megkísértett állapotban vagy. Talán éppen úgy, ahogy barátom is volt. Lehet, hogy most van szükséged nagyon Isten bölcsességére, hogy a gyökérproblémára rá tudjon világítani nálad. Ne légy most „okos” az eddigi „okossággal”. Ne légy legyintő, ne légy lenéző, ne mondd: „én már mindent megpróbáltam, s nem segített”. Ő AD. Ő ADJA A BÖLCSESSÉGET – meg van írva. Megígérte. Csak kérd. És megmutatja, hogy hol van az első lépés, mit kell tenned, hogyan kell hozzáállnod, mit kell változtatnod. Lehet, hogy belül kell lépned, még nem kifelé, az emberek között.
Lehet, hogy most meg kell hoznod egy döntést – a megbocsátás is az, és a bocsánatkérésre való készség is döntés – lehet. De utána, ha meglépted az első lépést, Ő továbbra is adni fogja, lépésről-lépésre, és mutatja az utat, hogy tud kibontakozni az Ő megoldása a te életedben. Akarod? Mert akkor Ő cselekedni fog. Fogja adni a bölcsességet. S az egész helyzet – megkísértett helyzeted – javadra fog válni, ki fog belőle bontakozni az, amit Ő szeretne, és ami életed megmentésére lesz. Javadra lesz a nagy keserűség – a végén. Ha Istent szereted, és megkérdezed: „Uram, hogyan látod Te ezt a helyzetet? Hogyan kellene nekem ebből kijönnöm? Mit tehetek én azért, hogy megoldás születhessen? Mit mondasz Te, hogyan kell nekem változnom, mit kell megértenem, mi a Te megoldásod erre az egészre?”
Isten adja a bölcsességet, adja MINDENKINEK, aki kéri Őtőle, adja, és nem fog közben szemrehányást tenni, hanem szeret, és a megoldást tartja szeme előtt. (Te pedig az Ő mérhetetlen szeretete mellett rájössz arra, hogy milyen sokat vétkeztél Ellene, és mi mindenben jó, ha bocsánatot kérsz Tőle.)
Légy áldott, testvérem, légy bölcs, és végezze benned a kedves Szent Szellem, hogy tudd elfogadni, kérni, várni, igényelni az Ő mennyei bölcsességét. Hit által. Ámen.
Komment:
Tegnap ezt az igét megértettem, reggel örömmel elújságoltam, estére átéltem - a kísértés legfájóbb módján, annyira, hogy szinte (!) meg is feledkeztem erről a reggeli megértett igéről. Azért az Úr eszembe idézte, és hála legyen Neki, valaki, aki reggel hallotta tőlem, este idézte nekem azt, amit reggel elmondtam, s döntés elé kerültem. Minden érzés nélkül, fájdalom ellenére, elmondtam az Úrnak: köszönöm Neked, és örömnek tartom, a hit által, mert tudom, hogy kezedben tartod a helyzetet, és végzed a munkát. Most is. Köszönöm. És még elmondtam, amit el kellett - a bűnbánatot is, és a hit szavait is - s utána álomra hajtottam fejemet, úgy reggel négy körül. Álmomban az előző nap eseményei jöttek vissza, de reggelre békességem volt. S ma reggel - az Úr megmutatta, hogy Ő éjjel és nappal Úr, Ő mindig tud cselekedni. A megoldás is megérkezett. A "teljes örömnek tartván" "öröme" megelőlegezett - hit általi - öröm volt, hálaadás útján. A hitem felszabadult. (A keserűség és reménytelenség eltűnt.) S ma reggel az Úr szabadítása felszabadult örömöt eredményezett. S ez maradandó.
