2013. október 2., szerda
LÁGY SZÉLBEN,
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Engedd, hogy leülepedjenek a dolgok, az utóbbi időkben történt előrelépések izgalmai után. Nyugodtan tölts időt azzal, hogy fellélegezz, és új rálátást nyerj arra, hogy hol vagy most, és hová tartasz. Legyél nyugodt, és gondoskodj róla, hogy szellemben erős maradj, és közben ne felejtsd el, hogy Én vagyok a te erősséged forrása. Legyél merész és bátor, és hitben várd ki az alkalmas pillanatot, mondja az Úr, mert Én minden időben veled vagyok.
Zsoltárok 27:1 Az Úr az én világosságom és üdvösségem, kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége, kitől rettegjek?
Engedd, hogy leülepedjenek a dolgok, az utóbbi időkben történt előrelépések izgalmai után. Nyugodtan tölts időt azzal, hogy fellélegezz, és új rálátást nyerj arra, hogy hol vagy most, és hová tartasz. Legyél nyugodt, és gondoskodj róla, hogy szellemben erős maradj, és közben ne felejtsd el, hogy Én vagyok a te erősséged forrása. Legyél merész és bátor, és hitben várd ki az alkalmas pillanatot, mondja az Úr, mert Én minden időben veled vagyok.
Zsoltárok 27:1 Az Úr az én világosságom és üdvösségem, kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége, kitől rettegjek?
„Uram, követlek téged,
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy
útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így
válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram,
engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki:
„Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy
előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,57-62
Elmélkedés:
Jézus elindul Jeruzsálembe tanítványaival. Itt most már nem az évente
szokásos zarándoklatról van szó. Úgy tűnik, egyedül ő tudja, milyen
szenvedés és dicsőség vár majd rá ebben a városban. Egyedül ő tudja, hová
vezet az út, amelyen most elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal
találkozik, akik nem fogadják be - róluk olvastunk tegnap. Nem feltétlenül
az ő személyének szól a visszautasítás, hiszen a szamaritánusok rossz
viszonyban voltak a zsidókkal és a Jeruzsálembe tartó zarándokokat emiatt
nem látták vendégül.
A mai evangéliumban olyan személyekről olvasunk, akik szívesen
csatlakoznának Jézushoz. Aligha tudják hová indul, és aligha lehetnek
tisztában azzal, hogy mit jelent majd számukra a követés, amire most oly
lelkesen vállalkoznának. Mindhárom jelölt buzgósága dicséretes. Az első
mégis megtorpan, amikor Jézus szavaiból megérti, hogy nem kényelmes élet
vár rá. A második szívesebben teljesítené evilági kötelességeit. A
harmadik számára a családjától való elszakadás jelent nehézséget. Az
evangélista nem írja le döntésüket, de úgy sejtjük, hogy ők megállnak az
úton, miközben Jézus tovább megy. Vajon én meddig megyek vele? Felérek-e a
Golgotára, ahol meghalt értem és minden ember üdvösségéért a kereszten? S
ott leszek-e az üres sírnál, hogy feltámadásának tanúja legyek? Jézus útja
az én utam, akkor is, ha most még nem látom a végét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk Istenünk! Őrizd meg papjainkat, szerzeteseinket szent szíved
oltalmában. Add, hogy minél több híved segítse őket nehéz munkájuk
végzésében a Te nagyobb dicsőségedre. Add, hogy növekedjék Hozzád való
hűségük és szeretetük. Áldd meg gazdag terméssel munkájukat, hogy minden
teremtett lélek megismerje az erkölcsös élet útját és kövesse
tanításaidat.
elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy
útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így
válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram,
engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki:
előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,57-62
Elmélkedés:
Jézus elindul Jeruzsálembe tanítványaival. Itt most már nem az évente
szokásos zarándoklatról van szó. Úgy tűnik, egyedül ő tudja, milyen
szenvedés és dicsőség vár majd rá ebben a városban. Egyedül ő tudja, hová
vezet az út, amelyen most elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal
találkozik, akik nem fogadják be - róluk olvastunk tegnap. Nem feltétlenül
az ő személyének szól a visszautasítás, hiszen a szamaritánusok rossz
viszonyban voltak a zsidókkal és a Jeruzsálembe tartó zarándokokat emiatt
nem látták vendégül.
A mai evangéliumban olyan személyekről olvasunk, akik szívesen
csatlakoznának Jézushoz. Aligha tudják hová indul, és aligha lehetnek
tisztában azzal, hogy mit jelent majd számukra a követés, amire most oly
lelkesen vállalkoznának. Mindhárom jelölt buzgósága dicséretes. Az első
mégis megtorpan, amikor Jézus szavaiból megérti, hogy nem kényelmes élet
vár rá. A második szívesebben teljesítené evilági kötelességeit. A
harmadik számára a családjától való elszakadás jelent nehézséget. Az
evangélista nem írja le döntésüket, de úgy sejtjük, hogy ők megállnak az
úton, miközben Jézus tovább megy. Vajon én meddig megyek vele? Felérek-e a
Golgotára, ahol meghalt értem és minden ember üdvösségéért a kereszten? S
ott leszek-e az üres sírnál, hogy feltámadásának tanúja legyek? Jézus útja
az én utam, akkor is, ha most még nem látom a végét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk Istenünk! Őrizd meg papjainkat, szerzeteseinket szent szíved
oltalmában. Add, hogy minél több híved segítse őket nehéz munkájuk
végzésében a Te nagyobb dicsőségedre. Add, hogy növekedjék Hozzád való
hűségük és szeretetük. Áldd meg gazdag terméssel munkájukat, hogy minden
teremtett lélek megismerje az erkölcsös élet útját és kövesse
tanításaidat.
2013. október 1., kedd
Jakab és János
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket? De ő
hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van
bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem
hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56
Elmélkedés:
Kis mosollyal az arcunkon olvassuk a mai evangéliumban Jakab és János
esetét, akik az égi villámok pusztító erejét akarják lehívni a
szamaritánusokra, mivel nem fogadták be útja során Jézust és tanítványait.
Vajon komolyan gondolták, hogy szavukra villám jön az égből és elpusztítja
a városlakókat? Vagy talán Jézus segítségére számítottak a rettenetes
büntetés végrehajtásában? Vajon felfogták, hogy mit akarnak cselekedni és
milyen lelkület van bennük?
Az apostolok gondolkodása annak ellenére, hogy már csaknem három
esztendeje Jézussal tartanak, egészen más, mint Mesterüké. Talán
védhetnénk őket azzal, hogy hirtelen felindulásból akarják a
szamaritánusok pusztulását, de ez sem mentség a két apostol számára, akik
méltó büntetésnek tartják az általuk kigondoltakat. Jézus figyelmezteti is
őket arra, hogy szavaik, kérésük mögött rossz szándék húzódik meg, amely
méltatlan az ő tanítványaihoz. Érdekes, hogy a máskor oly kicsinyhitű
apostolok, most mennyire bátrak és mennyire bíznak abban, hogy kérésük
azonnal teljesül és egy gyors fohásszal majd elintézhetik az egész falu
lakosságát. Korábban Jézus számos alkalommal a lelkükre kötötte, hogy a
rosszat soha ne viszonozzák rosszal. Ilyen esetekben nem szabad a végsőkig
hivatkozni az igazságosságra, hanem a bosszú és megtorlás helyett a
megbocsátást és a szeretetet kell gyakorolni. Törekedjünk a békességes, a
megbocsátó lelkületre!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, ismered szükségeinket, tudod bajainkat, látod erőtlenségeinket.
Istenünk: legyen szent a Te neved az egész világon. Jöjjön el közénk a Te
országod. Ne szűkölködjünk soha testi táplálékban, és legyen meg lelkünk
éltető eledele is. Jézus Krisztusban békességet szereztél az egész
világnak: add, hogy ez a béke a mi megbocsátásunk által is érezhető legyen
az emberek között. Biztatsz minket: zörgessünk, és megnyílik az ajtó. Add,
hogy azt kérjük mindig, amivel teljesíthetjük a Te akaratodat.
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket? De ő
hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van
bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem
hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56
Elmélkedés:
Kis mosollyal az arcunkon olvassuk a mai evangéliumban Jakab és János
esetét, akik az égi villámok pusztító erejét akarják lehívni a
szamaritánusokra, mivel nem fogadták be útja során Jézust és tanítványait.
Vajon komolyan gondolták, hogy szavukra villám jön az égből és elpusztítja
a városlakókat? Vagy talán Jézus segítségére számítottak a rettenetes
büntetés végrehajtásában? Vajon felfogták, hogy mit akarnak cselekedni és
milyen lelkület van bennük?
Az apostolok gondolkodása annak ellenére, hogy már csaknem három
esztendeje Jézussal tartanak, egészen más, mint Mesterüké. Talán
védhetnénk őket azzal, hogy hirtelen felindulásból akarják a
szamaritánusok pusztulását, de ez sem mentség a két apostol számára, akik
méltó büntetésnek tartják az általuk kigondoltakat. Jézus figyelmezteti is
őket arra, hogy szavaik, kérésük mögött rossz szándék húzódik meg, amely
méltatlan az ő tanítványaihoz. Érdekes, hogy a máskor oly kicsinyhitű
apostolok, most mennyire bátrak és mennyire bíznak abban, hogy kérésük
azonnal teljesül és egy gyors fohásszal majd elintézhetik az egész falu
lakosságát. Korábban Jézus számos alkalommal a lelkükre kötötte, hogy a
rosszat soha ne viszonozzák rosszal. Ilyen esetekben nem szabad a végsőkig
hivatkozni az igazságosságra, hanem a bosszú és megtorlás helyett a
megbocsátást és a szeretetet kell gyakorolni. Törekedjünk a békességes, a
megbocsátó lelkületre!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, ismered szükségeinket, tudod bajainkat, látod erőtlenségeinket.
Istenünk: legyen szent a Te neved az egész világon. Jöjjön el közénk a Te
országod. Ne szűkölködjünk soha testi táplálékban, és legyen meg lelkünk
éltető eledele is. Jézus Krisztusban békességet szereztél az egész
világnak: add, hogy ez a béke a mi megbocsátásunk által is érezhető legyen
az emberek között. Biztatsz minket: zörgessünk, és megnyílik az ajtó. Add,
hogy azt kérjük mindig, amivel teljesíthetjük a Te akaratodat.
Jézus így válaszolt:
Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb
közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket,
maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a
gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt
fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a
legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki
ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged
velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs
ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50
Elmélkedés:
Lukács evangélista megrázóan mutatja be, hogy a tanítványok mennyire
félreértik Jézus küldetését, illetve azt is, hogy mit jelent az ő
részükről a követés. Miután szenvedéséről és haláláról beszél Jézus, amely
küldetésének lesz a beteljesedése, a tanítványok egyéni hatalomvágyukkal
vannak elfoglalva. Csak sokkal később fogják megérteni, hogy az ő útjuk is
ugyanaz lesz, mint Jézusé.
Ekkor a gyerekesen vitatkozó apostolok elé Jézus egy gyermeket állít
példaként. Természetesen nem azért, hogy tovább folytassák gyerekes
magatartásukat, hanem azért, hogy ne a nagyságra törekedjenek. Isten
országában ugyanis nem azok a szempontok érvényesülnek, amelyek
meghatározzák ennek a világnak a rendjét. A világban sokan a hatalomra, az
uralkodásra, a tekintélyre vagy a másokkal szembeni nagyságra törekszenek.
Isten országában viszont az számít nagynak, aki tud alázatos lenni, képes
mások szolgálatára, és aki megőrzi magában a gyermeki lelkületet. Miként a
gyermeknek nincs hatalma, védtelen és mások gondoskodó szeretetére szorul,
ugyanúgy mindannyian Istenre bízzuk életünket. A Krisztus-követés mindenki
számára nyitott, aki gyermeki szívvel fogadja Jézus tanítását s
ragaszkodik hozzá.
Keresztényként Jézustól, az emberré lett Istentől tanuljuk meg, hogyan
kell emberként élnünk. Ő mutatja meg nekünk az emberi élet értelmét és
célját. Érdemes rábíznunk magunkat, hogy megmutassa számunkra az Atyához
vezető utat.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk
Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
leborulni Istenséged titka előtt.
közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket,
maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a
gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt
fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a
legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki
ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged
velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs
ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50
Elmélkedés:
Lukács evangélista megrázóan mutatja be, hogy a tanítványok mennyire
félreértik Jézus küldetését, illetve azt is, hogy mit jelent az ő
részükről a követés. Miután szenvedéséről és haláláról beszél Jézus, amely
küldetésének lesz a beteljesedése, a tanítványok egyéni hatalomvágyukkal
vannak elfoglalva. Csak sokkal később fogják megérteni, hogy az ő útjuk is
ugyanaz lesz, mint Jézusé.
Ekkor a gyerekesen vitatkozó apostolok elé Jézus egy gyermeket állít
példaként. Természetesen nem azért, hogy tovább folytassák gyerekes
magatartásukat, hanem azért, hogy ne a nagyságra törekedjenek. Isten
országában ugyanis nem azok a szempontok érvényesülnek, amelyek
meghatározzák ennek a világnak a rendjét. A világban sokan a hatalomra, az
uralkodásra, a tekintélyre vagy a másokkal szembeni nagyságra törekszenek.
Isten országában viszont az számít nagynak, aki tud alázatos lenni, képes
mások szolgálatára, és aki megőrzi magában a gyermeki lelkületet. Miként a
gyermeknek nincs hatalma, védtelen és mások gondoskodó szeretetére szorul,
ugyanúgy mindannyian Istenre bízzuk életünket. A Krisztus-követés mindenki
számára nyitott, aki gyermeki szívvel fogadja Jézus tanítását s
ragaszkodik hozzá.
Keresztényként Jézustól, az emberré lett Istentől tanuljuk meg, hogyan
kell emberként élnünk. Ő mutatja meg nekünk az emberi élet értelmét és
célját. Érdemes rábíznunk magunkat, hogy megmutassa számunkra az Atyához
vezető utat.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk
Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
leborulni Istenséged titka előtt.
Jézus Krisztus, az Isten Igéje, aki jelen van
Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap
dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is
meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett,
meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám,
Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva
hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt
életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt
vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba,
ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide
jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak
közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a
halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31
Elmélkedés:
Emberi válaszra váró isteni üzenet
Egy esztendővel ezelőtt a Szentírás vasárnapját megelőző szombaton avatták
boldoggá Gabriele Allegra ferences szerzetest, aki először fordította le a
teljes bibliát kínai nyelvre. Gabriele atya Szicíliában született
1907-ben. Pappá szentelése után 1930-ban Kínába került, itt kezdte tanulni
a kínai nyelvet, majd a világháborút követően Hongkongba költözött, ahol
élete végéig dolgozott. Élte legnagyobb részét a fordításnak és a
tudományos munkának szentelte, de mellett örömmel segítette a szegényeket,
a betegeket, a hadirokkantakat. Egyházunk immár hivatalosan boldogként
tiszteli őt, de boldognak nevezhetjük őt a szó egyszerű értelmében is.
Mert aki Isten üzenetét nap mint nap figyelmes szívvel olvassa és ahhoz
igazítja életét, megtalálja a boldogságot.
Minden esztendőben szeptember utolsó vasárnapján a Szentírás kiváló
ismerője és fordítója, Szent Jeromos ünnepéhez (szeptember 30.)
kapcsolódóan tartjuk meg a Katolikus Egyházban a Szentírás vasárnapját. A
Biblia 45 ószövetségi és 27 újszövetségi iratát jogosan tartjuk szentnek,
hiszen hitelesen tesz tanúságot az isteni kinyilatkoztatásról. A Hit
évében talán arra érdemes odafigyelnünk ezen a mai ünnepen, hogy a
Szentírás mennyiben lehet számunkra a hit forrása és közvetítője? A hit
forrása és közvetítője az ember számára természetesen maga Jézus Krisztus,
az Isten Igéje, aki jelen van a Szentírásban, mint Isten igéjében,
szavában.
A kérdés csak az, hogy milyen módon? Ezen a ponton kissé elválik egymástól
a protestáns és a katolikus teológia. A mai protestáns felfogás szerint a
Szentírás tekintélye abban gyökerezik, hogy benne Jézus Krisztussal
találkozhatunk. A Szentírás olvasása alkalmat ad az embernek, hogy
találkozzon Isten szavával és hittel elfogadja azt. A Szentírás azáltal
válik Isten szavává, hogy az ember meghozza ezt a hitbeli döntést. A
hitnek, a hitbeli elfogadásnak náluk tehát döntő jelentősége van. A
katolikus felfogás másként közelít Isten igéjéhez. Nálunk is jelentősége
van a hitnek, de a hitbeli elfogadás nem feltétel, attól függetlenül és
azt megelőzően is jelen van hitünk szerint Isten szava a Szentírásban. Ha
értő módon hallgatjuk és helyesen értelmezzük a Bibliát, akkor is
lehetőségünk van az elutasításra. Azt is tegyük még ehhez hozzá, hogy a
Szentírás helyes magyarázata és értelmezése feltételezi a hitet, mint az
ember válaszát Isten üzenetére, mert e nélkül minden magyarázat legfeljebb
vallással foglalkozó tudománynak nevezhető, de távol maradnánk a hitből
fakadó keresztény élettől, amire a magyarázat ösztönöz bennünket.
Ezen tudományosnak tűnő okfejtés után evezzünk könnyedebb vizekre a
Szentírással kapcsolatban! Engem mindig megrettent, és ezzel valószínűleg
nem vagyok egyedül, amikor valaki bálványozza a szavakat. Azt értem
ezalatt, hogy a szavak fontosabbá válnak, mint az üzenet lelki tartalma.
Nem elmélyedni akar az illető a tanítás igazságában, hanem a maga
igazához, igaznak vélt gondolataihoz keresi a megalapozást, a bizonyítékot
a Szentírásban. A Biblia így valóban holt betűvé válik. Márpedig a betű
nem fog hitet ébreszteni senkiben. A betűk képtelenek arra, hogy
megújítsák bárkinek is az életét. Jézus ezt mondja: „Hozzátok intézett
szavaim lélek és élet” (Jn 6,63). Alázattal és türelemmel érdemes olvasnom
a Szentírást, hogy felfedezhessem annak lelki gazdagságát, a benne rejlő
lelki kincseket, magát Isten Lelkét, aki „elvezet a teljes igazságra” (Jn
16,13). Alázattal kell olvasnom a Szentírást, lelkem nyitottságával, hogy
Isten igazsága tölthesse be lelkemet. Türelemmel kell olvasnom, várva,
hogy a sötétségben megszólaljon a világosság és utat mutasson számomra.
Azzal a szándékkal érdemes olvasnom a Szentírást, hogy életemet a benne
felismert igazsághoz igazítom. Jézus Krisztus az igazság.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható Isten! Hiszem, hogy a szentírás szavai által te szólsz az
emberekhez, te szólsz hozzám. Nem elégszem meg szavad hallgatással és
olvasásával, hanem arra törekszem, hogy a megismert igazságot mindennapi
életemben megvalósítsam. Szeretnék nap mint nap figyelni üzenetedre.
Segíts, hogy a tanítás ne maradjon bennem „holt betű”, hanem életté váljon
bennem. Segíts, hogy a szavak mögött meglássalak téged, aki az üdvösség
útját mutatod meg számomra. Igéd által alakítsd át gondolkodásomat,
ébressz bennem hitet és ösztönözz jócselekedetekre! Hiszek, Uram, erősítsd
bennünk a hitet!
„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap
dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is
meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett,
meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám,
Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva
hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt
életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt
vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba,
ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide
jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak
közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a
halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31
Elmélkedés:
Emberi válaszra váró isteni üzenet
Egy esztendővel ezelőtt a Szentírás vasárnapját megelőző szombaton avatták
boldoggá Gabriele Allegra ferences szerzetest, aki először fordította le a
teljes bibliát kínai nyelvre. Gabriele atya Szicíliában született
1907-ben. Pappá szentelése után 1930-ban Kínába került, itt kezdte tanulni
a kínai nyelvet, majd a világháborút követően Hongkongba költözött, ahol
élete végéig dolgozott. Élte legnagyobb részét a fordításnak és a
tudományos munkának szentelte, de mellett örömmel segítette a szegényeket,
a betegeket, a hadirokkantakat. Egyházunk immár hivatalosan boldogként
tiszteli őt, de boldognak nevezhetjük őt a szó egyszerű értelmében is.
Mert aki Isten üzenetét nap mint nap figyelmes szívvel olvassa és ahhoz
igazítja életét, megtalálja a boldogságot.
Minden esztendőben szeptember utolsó vasárnapján a Szentírás kiváló
ismerője és fordítója, Szent Jeromos ünnepéhez (szeptember 30.)
kapcsolódóan tartjuk meg a Katolikus Egyházban a Szentírás vasárnapját. A
Biblia 45 ószövetségi és 27 újszövetségi iratát jogosan tartjuk szentnek,
hiszen hitelesen tesz tanúságot az isteni kinyilatkoztatásról. A Hit
évében talán arra érdemes odafigyelnünk ezen a mai ünnepen, hogy a
Szentírás mennyiben lehet számunkra a hit forrása és közvetítője? A hit
forrása és közvetítője az ember számára természetesen maga Jézus Krisztus,
az Isten Igéje, aki jelen van a Szentírásban, mint Isten igéjében,
szavában.
A kérdés csak az, hogy milyen módon? Ezen a ponton kissé elválik egymástól
a protestáns és a katolikus teológia. A mai protestáns felfogás szerint a
Szentírás tekintélye abban gyökerezik, hogy benne Jézus Krisztussal
találkozhatunk. A Szentírás olvasása alkalmat ad az embernek, hogy
találkozzon Isten szavával és hittel elfogadja azt. A Szentírás azáltal
válik Isten szavává, hogy az ember meghozza ezt a hitbeli döntést. A
hitnek, a hitbeli elfogadásnak náluk tehát döntő jelentősége van. A
katolikus felfogás másként közelít Isten igéjéhez. Nálunk is jelentősége
van a hitnek, de a hitbeli elfogadás nem feltétel, attól függetlenül és
azt megelőzően is jelen van hitünk szerint Isten szava a Szentírásban. Ha
értő módon hallgatjuk és helyesen értelmezzük a Bibliát, akkor is
lehetőségünk van az elutasításra. Azt is tegyük még ehhez hozzá, hogy a
Szentírás helyes magyarázata és értelmezése feltételezi a hitet, mint az
ember válaszát Isten üzenetére, mert e nélkül minden magyarázat legfeljebb
vallással foglalkozó tudománynak nevezhető, de távol maradnánk a hitből
fakadó keresztény élettől, amire a magyarázat ösztönöz bennünket.
Ezen tudományosnak tűnő okfejtés után evezzünk könnyedebb vizekre a
Szentírással kapcsolatban! Engem mindig megrettent, és ezzel valószínűleg
nem vagyok egyedül, amikor valaki bálványozza a szavakat. Azt értem
ezalatt, hogy a szavak fontosabbá válnak, mint az üzenet lelki tartalma.
Nem elmélyedni akar az illető a tanítás igazságában, hanem a maga
igazához, igaznak vélt gondolataihoz keresi a megalapozást, a bizonyítékot
a Szentírásban. A Biblia így valóban holt betűvé válik. Márpedig a betű
nem fog hitet ébreszteni senkiben. A betűk képtelenek arra, hogy
megújítsák bárkinek is az életét. Jézus ezt mondja: „Hozzátok intézett
szavaim lélek és élet” (Jn 6,63). Alázattal és türelemmel érdemes olvasnom
a Szentírást, hogy felfedezhessem annak lelki gazdagságát, a benne rejlő
lelki kincseket, magát Isten Lelkét, aki „elvezet a teljes igazságra” (Jn
16,13). Alázattal kell olvasnom a Szentírást, lelkem nyitottságával, hogy
Isten igazsága tölthesse be lelkemet. Türelemmel kell olvasnom, várva,
hogy a sötétségben megszólaljon a világosság és utat mutasson számomra.
Azzal a szándékkal érdemes olvasnom a Szentírást, hogy életemet a benne
felismert igazsághoz igazítom. Jézus Krisztus az igazság.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható Isten! Hiszem, hogy a szentírás szavai által te szólsz az
emberekhez, te szólsz hozzám. Nem elégszem meg szavad hallgatással és
olvasásával, hanem arra törekszem, hogy a megismert igazságot mindennapi
életemben megvalósítsam. Szeretnék nap mint nap figyelni üzenetedre.
Segíts, hogy a tanítás ne maradjon bennem „holt betű”, hanem életté váljon
bennem. Segíts, hogy a szavak mögött meglássalak téged, aki az üdvösség
útját mutatod meg számomra. Igéd által alakítsd át gondolkodásomat,
ébressz bennem hitet és ösztönözz jócselekedetekre! Hiszek, Uram, erősítsd
bennünk a hitet!
Szenvedő Szolga
Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal
tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe,
amit most mondok! ő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.
De azok nem értették meg ezt a bEljön az ideszédet, és igazi értelme rejtve maradt
előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.
Lk 9,43b-45
Elmélkedés:
Jézus több alkalommal is beszélt tanítványainak elközelgő szenvedéséről és
haláláról, előre megjövendölte azt. Ők azonban nem értették meg szavait,
mert a Jézus messiási uralmáról alkotott elképzeléseikhez nem illett az,
hogy a Messiásnak szenvednie kell majd az emberektől. Egy dicsőségesen
uralomra jutó uralkodót vártak, aki a római fennhatóság alól felszabadítja
a népet. Az emberi elképzelések egészen mások voltak, mint a mennyei Atya
szándéka, aki a Szenvedő Szolga engedelmességét kérte a megváltásért.
Az apostolok nem értik Jézus szenvedésre vonatkozó szavait, amikor pedig
mindez bekövetkezik, azaz elfogják és halálra ítélik, akkor elmenekülnek.
Ekkor sem értik, hogy miért történhet meg ez azzal az emberrel, akit
Messiásnak tartottak. Mesterük kereszthalála olyan esemény, amely
megdöbbenti őket, hitük meginog, és csak a feltámadás megtapasztalása adja
meg nekik az erősítést.
Naponta olvasom Jézus tanítását, amely útmutatást ad számomra.
Lelkesedésem addig biztosan tántoríthatatlan, amíg valamilyen szenvedés
nem ér vagy próbatétel elé nem kell állnom. Az Úr keresztjének szemlélése
megérteti velem, hogy a szenvedések árán győzedelmeskedik a szeretet. Így
volt ez Krisztus esetében és rám is ugyanez vonatkozik, aki követője
vagyok.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy
legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra,
akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok
gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a
világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy
Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy
fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig
úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül Te
vagy az Úr, a mi Istenünk.
tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe,
amit most mondok! ő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.
De azok nem értették meg ezt a bEljön az ideszédet, és igazi értelme rejtve maradt
előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.
Lk 9,43b-45
Elmélkedés:
Jézus több alkalommal is beszélt tanítványainak elközelgő szenvedéséről és
haláláról, előre megjövendölte azt. Ők azonban nem értették meg szavait,
mert a Jézus messiási uralmáról alkotott elképzeléseikhez nem illett az,
hogy a Messiásnak szenvednie kell majd az emberektől. Egy dicsőségesen
uralomra jutó uralkodót vártak, aki a római fennhatóság alól felszabadítja
a népet. Az emberi elképzelések egészen mások voltak, mint a mennyei Atya
szándéka, aki a Szenvedő Szolga engedelmességét kérte a megváltásért.
Az apostolok nem értik Jézus szenvedésre vonatkozó szavait, amikor pedig
mindez bekövetkezik, azaz elfogják és halálra ítélik, akkor elmenekülnek.
Ekkor sem értik, hogy miért történhet meg ez azzal az emberrel, akit
Messiásnak tartottak. Mesterük kereszthalála olyan esemény, amely
megdöbbenti őket, hitük meginog, és csak a feltámadás megtapasztalása adja
meg nekik az erősítést.
Naponta olvasom Jézus tanítását, amely útmutatást ad számomra.
Lelkesedésem addig biztosan tántoríthatatlan, amíg valamilyen szenvedés
nem ér vagy próbatétel elé nem kell állnom. Az Úr keresztjének szemlélése
megérteti velem, hogy a szenvedések árán győzedelmeskedik a szeretet. Így
volt ez Krisztus esetében és rám is ugyanez vonatkozik, aki követője
vagyok.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy
legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra,
akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok
gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a
világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy
Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy
fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig
úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül Te
vagy az Úr, a mi Istenünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)