„Mert a nékem adott kegyelem által mondom
mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint
a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint
az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” (Róma 12:3)
mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint
a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint
az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” (Róma 12:3)
Akarod tudni, mi az egyik titka annak, hogy megmaradj Isten akaratában, hogy soha ne térj le az útról?
Ne becsüld túl magadat!
A Példabeszédek 16:18 azt mondja: „A megromlás előtt kevélység jár, és az esett előtt felfuvalkodottság”. Hányszor láttuk ezt beigazolódni! Hányszor látjuk azt, hogy hívők bajba kerülnek azért, mert túl sokat gondolnak magukról. Azt gondolják, hogy ők olyan okosak, hogy mindenre rájönnek.
Azután tudod, a következő lépés már az, hogy azt gondolják, hogy mindenki mást helyre kell igazítaniuk. Ahelyett, hogy hagynák, hogy Jézus legyen a Gyülekezet feje, úgy érzik, közbe kell lépniük, és a munkát nekik kell elvégezniük.
Amikor ez megtörténik, csak idő kérdése, hogy kudarcba fúljon a dolog. Miért? Mert a Biblia azt mondja, hogy Isten ellenáll a kevélyeknek! (1. Péter 5:5).
Ne hozd magad olyan helyzetbe, amikor Isten kénytelen ellened állni! Józanul értékeld a saját képességeidet! Vegyél fel alázatos magatartást! Figyelj, és amikor azon kapod magad, hogy felfuvalkodsz a saját nagyságodtól, akkor bánd meg és emlékezzél, hogy minden jó dolog, amit élvezel, és minden kicsiny siker, amelyet elérsz, az Isten kegyelme és ereje által jött!
Nézz vissza az életedre, vedd észre, hogy hányszor elveszthetted volna azt, amit Isten adott neked! Nézd meg, hogy amikor össze-vissza csellengtél minden lehetséges hibát elkövetve, hányszor segített keresztül téged az Ő gyengéd és becses irgalma!
Ne válj hőssé a saját elmédben! Helyette alázd meg magad Isten hatalmas keze alatt, és engedd, hogy Isten végezze el a felemelést – néhány nagyon fájdalmas eséstől ment majd meg.
ALAPIGE: 1. Péter 5:5-7; Jakab 4:6-17.
