ISTEN GONDVISELÉSE ALATT
Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. Hiszen
gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. (Zsolt
21,3-4)
2005. szeptembere volt. Áthaladtam a kubai Holguín repülőterének
beszálló kapuján. Amint az ajtó bezáródott mögöttem, nagy magányosság és
kétségbeesés fogott el. Magam mögött hagytam a családomat, otthonomat,
és nem tudtam, látom-e még valaha bármelyiküket is.
Ahogy az utastérben ülve várakoztam, olyan nagy terhet éreztem magamon,
hogy alig voltam képes megmozdulni. A kezemben tartott Bibliámat
kinyitottam, és pillantásom a Zsolt 21,2-3-ra esett. Máskor is olvastam
már ezeket az igeverseket, de ezen a napon, mintha Isten hangját
hallottam volna a zsoltár szavain keresztül. Teljesen új módon, Isten
személyes üzeneteként csengtek vissza fülemben. Ő velem lesz és a
családommal is, ő küldött előre ezen az úton, és az áldásáról
biztosított. A korábban érzett súlyos teher mintha eltűnt volna, erőm
visszatért, és szívem bizakodással telt meg.
Két évvel később a családunk újra egyesülhetett. Újra átéltem, hogy
Isten gyengéd irgalmassága körülvesz bennünket ott, ahol vagyunk, és
abban a helyzetben, amelybe kerülünk.
Imádság: Istenünk, segíts emlékeznünk ígéreteidre, amelyek reménységet
és erőt adnak a nehéz időkben. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése