„… lerázta a kígyót a tűzbe…” (Apostolok cselekedetei 28:5)
Lukács azt írja: „A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera jött elő a melegből, és a kezébe mart. Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: »Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem hagyja élni.« Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban a hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.” (ApCsel 28:2-6)
Az emberek véleménye gyakran változik, ezért tanuld meg lerázni magadról! A szigetlakók először azon kezdtek tanakodni, hogy Pál egy szökött bűnöző, aztán arra jutottak, hogy isten. Hihetetlen! Van ebben egy fontos tanulság: óvakodj azoktól, akik változtatják veled kapcsolatos véleményüket, amikor a körülmények változnak! Építsd az életedet azok köré, akik a legjobbat feltételezik rólad, és ki is akarják azt hozni belőled! Pál szolgálatának látványos sikere mögött olyan embereket fogsz találni, akik végig bíztak benne. Azt írja: „Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban. Ők életemért saját fejüket kockáztatták…” (Róma 16:3-4). Epafroditoszt testvérének, munkatársának, bajtársának nevezi, aki szolgálatára volt, amikor szükséget szenvedett (ld. Filippi 2:25). Onéziforoszról azt mondja: „sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet” (2Timóteus 1:16). Keress ilyen embereket, áldássá lesznek számodra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése