Az UR az én világoságom

AZ ÚR AZ ÉN ÖRÖK VILÁGOSSÁGOM
Áldjál meg engem Uram, és õrizz meg engem. Világosítsd
meg Uram a Te orcádat énrajtam, és könyörülj rajtam.
Fordítsd, Uram, a Te orcádat énreám, és adj nekem békességet.
(4Móz. 6,24–26.)
A Te orcádat világosítsd meg rajtam, a Te szolgádon, és
taníts meg a Te rendeléseidre. (Zsolt. 119,135.)
Hozd fel reám arcodnak világosságát, oh Uram. (Zsolt. 4,6.)
Köszönöm, hogy meghallgatod Istenem, a Te szolgádnak
könyörgését és esedezését; világosítsd meg most az Úrért
a Te orcádat a Te szent helyeden. (Dán. 9,17.)
Uram, állíts helyre engem, és világoltasd a Te orcádat,
hogy megszabaduljak. (Zsolt. 80,3.)
Világosítsd meg orcádat a Te szolgádon, tarts meg engem
irgalmadért. (Zsolt. 31,16.)
A Te jobbod, a Te karod és a Te orcád világossága szabadít
meg engem, mert kedvelsz engem Uram. (Zsolt. 44,3.)
Istenem, Te könyörülsz rajtam és megáldasz engem. Megvilágosítod
a Te orcádat rajtam. (Zsolt. 67,1.)
Nézz ide, felelj nekem Uram, Istenem, világosítsd meg
szemeimet. (Zsolt. 13,3.) Az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja
a szemeimet. (Zsolt. 19,8.)
Uram, Nálad van az életnek forrása, a Te világosságod által
látok világosságot. (Zsolt. 36,9.)
Mert Te gyújtod meg az én szövétnekemet; az Úr, az én
Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. (Zsolt. 18,28.)
Küldd el világosságodat és igazságodat, Uram, azok vezessenek
engem, vigyenek el a Te szent hegyedre és hajlékaidba.
(Zsolt. 43,3.)
Isten az Úr, Õ világosít meg engem. (Zsolt. 118,27.) Mert az
igazakra világosság fénylik a sötétben: attól, aki irgalmas,
kegyelmes és igaz. (Zsolt. 112,4.)
Igazság ösvénye az én utam, mely olyan, mint a hajnal világossága,
minél tovább haladok, annál világosabb lesz az
én utam, a teljes délig. Így mikor járok, semmi nem szorítja
meg az én járásomat, és ha futok, nem ütközöm meg.
(Péld. 4,18. 12.)
Isten õriz engem, az Õ szövétneke fénylik fejem fölött,
és világánál járok. (Jób 29,2–3.)
Amit elrendelek, meglesz az nékem, és az én útjaimon világosság
fénylik, mert a Mindenhatóban gyönyörködöm és
az én arcomat Istenhez emelem. Hozzád könyörgök és Te
meghallgatsz engem. (Jób 22,26–28.)
Én az Úrra nézek, reménységgel várom az én üdvösségem
Istenét, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én
világosságom. Kivisz engem a világosságra, és meglátom
az Õ igazságát. Megszabadítottad lelkemet a haláltól,
lábaimat az eleséstõl, Elõtted járok, Uram, az életnek
világosságában. (Mik. 7,7–9. Zsolt. 56,13.)
Hálát adok Neked, mert kegyelmedbe fogadtál Istenem, a Te
színedet nézhetem nagy örömmel, az egész valóm a világosságot
nézi, világolok az élet világosságával. (Jób 33,26. 28. 30.)
Nekem pedig világosság támad, öröm, vigasság és tisztesség.
Mert Uram, Te elküldted nekem az öröm szavát, a vigasság
szavát, és a szövétnek világosságával támogatsz engem.
(Eszt. 8,16. Jer. 25,10.)
Világosság támad fel az igazakra, és az egyenes szívûekre
öröm. (Zsolt. 97,11.)
Elõttem az Úr a sötétséget világossággá teszi, és az egyenetlen
földet egyenessé, és engem el nem hagy. (Ésa. 42,16.)
Kiáltok, és az Úr meghallgat, azt mondja: Ímé, itt vagyok!
Feltámad a sötétségben világosságom. (Ésa. 58,9–10.)
Az Úr az én világosságom és üdvösségem: Kitõl féljek?
Az Úr az én életemnek erõssége: Kitõl remegjek? (Zsolt. 27,1.)
Mert a Te karod, Uram, hatalommal teljes, a Te kezed erõs,
a Te jobbod méltóságos. Igazság és jogosság a Te királyi
trónodnak alapja, kegyelem és hûség jár a Te orcád elõtt.
A Te orcádnak világosságánál járok. (Zsolt. 89,13–15.)
Istenem, Te gyújtottál világosságot az én szívemben, hogy
megismerjem a Te dicsõségedet, mely ragyog a Krisztus
arcán. (2Kor. 4,6.)
Többé nem a nap az én nappali világosságom, és fényességül
nem a hold világít nékem, hanem az Úr az én örök világosságom,
és Istenem az én ékességem. (Ésa. 60,19.)
A világosságban járok, a világosság fia vagyok. (Ján. 12,35–36.
1Thess. 5,5.)
Világosság vagyok az Úrban, mint világosságnak fiai, úgy
járok. (Ef. 5,8.) Felöltöm a világosság fegyvereit. (Róm. 13,12.)
Isten dicsõsége világosít meg engem, és az én szövétnekem
a Bárány. (Jel. 21,23.)
Az Úr Isten világosít meg engem, és uralkodok örökkön
örökké. (Jel. 22,5.)
Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten
tulajdon népe vagyok, hogy hirdessem annak hatalmas dolgait,
aki a sötétségbõl az Õ csodálatos világosságára hívott
el engem. (1Pét. 2,9.)
Hálát adok Neked, Atyám, hogy alkalmassá tettél engem
a szentek örökségében való részvételre a világosságban;
hogy megszabadítottál engem a sötétség hatalmából, és
általvittél a Te szerelmes Fiadnak királyságába; akiben
van az én váltságom az Õ szent vére által, bûneimnek eltörlése
és bocsánata. Az Úr az én örökségem, az Õ ragyogó
fényessége az én örök osztályrészem. Ámen. (Kol. 1,12–14.
JerSir. 3,24.)