De reménykedni kezdek, amikor erre gondolok: az Úr soha nem lankadó szeretete és irgalma még mindig tart - friss, mint a reggel, és olyan biztos, mint az, hogy reggel felkel a nap. Csak az Úr van nekem, ezért Őbelé helyezem a reménységemet. (Jer.sir. 3:21-24, GNT fordítás)
A fájdalom az élet természetes velejárója. Nem menekülhetsz meg tőle. Megtört kapcsolatok, elszalasztott lehetőségek és nehéz időszakok mindig lesznek az életben. Amikor ilyen helyzetbe kerülsz, választhatsz a keserűség vagy a remény között.
A döntés a tiéd.
Jeremiás ugyanezzel a választással szembesült. Amikor minden összeomlott körülötte Jeruzsálem kifosztása után Kr.e. 586-ban, a próféta megírta a könyvet, amit ma Jeremiás siralmaiként ismerünk, hogy őszintén megossza csalódását, amit Istennel szemben érzett. De nem maradt örökké csalódott és keserű.
A Jeremiás siralmai 3:21-24-ben, miután kiadta magából fájdalmát, ez írja: "De reménykedni kezdek, amikor erre gondolok: az Úr soha nem lankadó szeretete és irgalma még mindig tart - friss, mint a reggel, és olyan biztos, mint az, hogy reggel felkel a nap. Csak az Úr van nekem, ezért Őbelé helyezem a reménységemet."
Bár szörnyű helyzetben volt, Jeremiás megváltoztatta a látószögét. Egészséges és jó dolog, ha őszinték vagyunk Istennel az érzelmeinkkel kapcsolatban, de előbb-utóbb meg kell változtatnunk azt, ahogy a dolgokat szemléljük. Azzal, hogy csak a fájdalmunkon járnak a gondolataink, nem oldunk meg semmit és nem jutunk előbbre.
Ehelyett, ahogy Jeremiás is tette, fel kell ismernünk, hogy Isten mennyire szeret minket.
Jeremiás elkezdte más szemszögből nézni a helyzetét, és meglátta Isten végtelen kegyelmét. Nem számít, milyen nehéz helyzetben vagy, hogy mennyire öntötted ki a haragodat Istenre, Ő szeret téged. Ez egy olyan sziklaszilárd igazság, amire mindig tudsz támaszkodni, történjen bármi is.
Minél tovább koncentrálsz arra, ami elkeserít vagy fájdalmat okoz, annál hosszabb ideig tart ez az állapot. A keserűséged, a lehangoltságod és a szomorúságod nem enged szabadulni a fájdalmadtól. A Jeremiás siralmai 3-ban az író egy egyszerű megoldást ad erre: változtasd meg a gondolkodásmódodat.
Fájdalmas panaszkodása közepette Jeremiás egyszer ezt mondja: "de reménykedni kezdek."
Hogyan lehet reménységed még a legsötétebb napokon is? Emlékezz meg arról, hogy "az Úr soha nem lankadó szeretete és irgalma még mindig tart".
Erre biztosan számíthatsz! Az Úr szeretete és irgalma "friss, mint a reggel, és olyan biztos, mint az, hogy reggel felkel a nap." Nincs másra szükséged, csak Őrá. És bármi történjék is, Őbelé helyezd a reménységed.
Csak akkor tudod meg, hogy kizárólag Istenre van szükséged, amikor már csak Ő maradt számodra.
Te eljutottál már erre a pontra? Mert nincs ennél jobb hely.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése