„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek” (Jakab 1:2)
Lori Schneider egyike annak a kevés nőnek, akik megmászták a Mount Everestet – de ennél nagyobb küzdelem kezdődött számára tíz évvel korábban, amikor az orvosok megállapították, hogy szklerózis multiplexben szenved. A hír megrémítette, de eltökélte, hogy eléri célját, ezért feladta állását, és teljesen a hegymászásnak szentelte magát. Kilenc évvel később meghódította a Föld legmagasabb hegycsúcsát! Édesapja így nyilatkozott: „Lori a szklerózis multiplexet nem negatívumnak, hanem pozitívumnak tekintette, kihívásként fogadta.” Amikor a csúcson kitűzte a szklerózis multiplex első világnapjának zászlóját, felhívta édesapját műholdas telefonon: „Itt vagyok a csúcson! Megcsináltam!” Tizenhat évnyi álom valóra vált! Mostantól az a célja, hogy megmutassa másoknak, akik kihívásokkal néznek szembe, hogy a legmagasabb hegycsúcs is megmászható, egyszerre mindig csak egy lépést kell megtenni. B. J. Gallagher írja Staying the Course [Megmaradni a pályán] című versében: „Utunk lényege az előrehaladás, nem a tökéletesség. Nem azt jelenti, hogy valamit 100%-kal jobban teszünk, hanem, hogy 100 dolgot 1%-kal jobban teszünk minden nap. Előrehaladásunk fejlődés, nem forradalom. Utunk legtöbbször araszokkal mérhető, nem mérföldekkel. Ami legtöbbet számít, hogy jelen vagy az életedben, akár van kedved hozzá, akár nincs. Kérdezd meg magadtól: »Mi az a két-három apró dolog, amit meg tudok ma tenni azért, hogy előrébb jussak?« Csodálkozni fogsz, milyen messzire el lehet jutni apránként. A kis dolgok összeadódnak, az araszokból mérföldek lesznek. Erőfeszítéseinket felfűzzük, mint a gyöngyszemeket, és egyszer csak készen lesz a teljes gyöngysor!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése