"Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet." Zsoltárok 9,2
"Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges, hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok. Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolataid!" Zsoltárok 92, 2-6
A bibliát olvasva feltűnt, hogy a hálaadás szorosan összekapcsolódik Isten magasztalásával, s az Ő tetteinek hirdetésével, elbeszélésével. Isten életünkre kiáradó kegyelmének dicséretével, megosztásával. Jobban belegondolva nem is csodálkozom, hiszen, mikor Isten válaszol az imáimra, mikor “csak úgy” megáld, mikor érzem az Ő jelenlétét, mikor tapasztalom szeretetét én sem tudok hallgatni… vagyis általában. Először akkor éreztem ellenállhatatlan késztetést Isten csodatettének hirdetésére mikor megtértem, egyszerűen nem tudtam magamban tartani, hogy “Már én is meg vagyok váltva, enyém a Krisztus”, mindenkivel, az egész világgal meg akartam osztani azt, amit velem tett az Úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése