Egy alkalommal
önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az
Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti
(Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról.
Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy
üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig
akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok
szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya
akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.
Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti
viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje
sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok
meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet!
Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni,
hogy elnyerjétek az (örök) életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést.
Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én
Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját
nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást
dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?
Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok
Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is
hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek,
hogyan hinnétek az én tanításomnak?”
Jn 5,31-47
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése