Az Úr melletted áll
2013. április 2.
De az Úr velem van, mint erős vitéz. (Jer 20,11a)
Mit tapasztaltál már akkor, mikor láttál már katonai hadsereget? Láttad e már bennük azt a kitartó munkát, hogy ők egymás mellett vannak a bajban, a nyomorúságban, és képesek egymásért akár életüket feláldozni? A katonaság egyik célja az, hogy „egy legyen mindenkiért, mindenki egyért…” A csapat tagjai egymásért vannak, ha az egyik társuk bajban van, a másik segítségére rohan, hogy segítsen neki. Vajon nem e ilyesmi a mi életünk is, amikor az Úr mellettünk áll? Vajon nem e ő az, aki felsegít minket, mikor a „csatamezőn felesünk?!” Egy kedves példázatban egy kislány gondolataiból ezt lehet olvasni: „Barátom, Jézus nélkül a harcban elesnék, de mivel ő velem van, elhárítódik életemről minden veszély. Ha hozzá kiáltok, ő meghallgat, nem hagyja a nyomorúságban az én életem…” Nézd meg milyen igazságot ír le ez a gondolat. Gondolj csak bele, az „Úr, mint erős vitéz, társ melletted áll a harcban. Vajon neki indulhatunk e egy nagy háborús katonai hadseregnek, ha csak egyedül vagyunk? Vajon elkezdhetjük a „csatamezőn” a harcot, ha nem kérjük magunk mellé Istent? Bizony nem! Ha az ember saját maga áll a harctérre egyes egyedül, egy egész hadsereg kész őt lerohanni másodpercek alatt. Így van a mi keresztyén életünkkel is. Ha Isten nem lenne velünk a harcban, mennyire hamar elesnénk. Egy idősebb férfi ezt írja naplójában: „Felestem a harcban, nem hívtam segítségül az Uram…Azt hittem nincs remény, de sebem még csak gyengéden „vérzett”, Isten ápolt, és felsegített, és együtt mentünk tovább a harcba készen…” Mit tapasztalhatsz itt? Isten nélkül tehát az ember felesik. De ha még felesik, és akkor még ráismer hibáira, mit követett el, hogy „egyedül ment a harcba…”, s szüksége van Istenre, akkor segítségül hívja, és minden rendben lesz az életével…” Az Úr velünk tehát, mint erős vitéz…” Van e veszteni valónk egyáltalán így a csata mezején?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése