Minden úgy van, valóban érnek támadások, néha "csaknem feladjuk", de NEM VAGYUNK MEGHÁTRÁLÁS EMBEREI, HOGY ELVESSZÜNK, HANEM HITÉI, HOGY ÉLETET NYERJÜNK".
Valóban, ha teljes képet akarunk látni, látnunk kell Pál apostol sebhelyeit is hátán, vállán, a korbácsütések nyomait, látnunk kell János apostolt, akit száműztek, (s ott kapta meg az Úr kijelentését a Jelenések könyvét), látnunk kell Pétert is, akit megfeszítettek, mint az Úr Jézust, látnunk kell az évenkénti kb. 200.000 mai mártírt, akik életüket adják az Úr Jézus Krisztus nevéért, s közben áldják azokat, akik átkozzák őket, és imádkoznak megkínzóikért.
Látnunk kell, hogy az Úr napról-napra gondoskodik rólunk, mert Ő a Szabadítás Istene, s néha nem tudjuk, mit, miből fogunk kifizetni holnap - de van, amikor úgy ellát, hogy másokról gondoskodunk a hit által, bőségesen, az ő (és a mi) meglepetésünkre is.
Mindez EGYÜTT dicsőíti meg a mi Urunkat. Ha a valóban Isten munkáihoz, amiket Ő emberei által végez, itt, a mi környezetünkben is, ha közel kerülünk, meglátjuk a megpróbáló helyzeteket, amikben NEM adták fel, testvéreink a munkát, és nem adják fel ma sem. Így teljes a kép, valóban. Köszönöm, Úr Jézus, Köszönöm, hogy Te mindenkor velünk vagy. Ámen.
Nemrég mondta el nekem a jelenkori Magyarország egyik legnagyobb jelentőségű misszionáriusa (szerintem), hogy háta korbácsütések hegeivel van tele. Döntései kapcsán kapta ezeket. És kapja még ma is, újra és újra. Ameddig az életen átmegy. Fizikailag nem látod rajta - de a szeretet, a bölcsesség, a meg nem alkuvó kitartás ezekről ékesszólóan beszél. (Azt, hogy "nagy" lenne, biztos, hogy visszautasítaná... ez csak az én értékelésem. De neki soha nem mondtam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése