Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték
tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te
tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon
szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok,
amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
Mt 9,14-15
Elmélkedés:
E héten hamvazószerdán elkezdődött a nagyböjt, amely a böjtölés, az
irgalmasság gyakorlásának, a bűnbánattartásnak és a megtérésnek az ideje.
Jó ilyenkor tudatosítanunk, hogy a böjtölés nem koplalás vagy fogyókúra,
hanem testünk fegyelmezése, a mértékletesség gyakorlása, amelynek az a
vallási célja, hogy segítsen bennünket a bűnbánatban és az Istenhez való
közeledésben.
Keresztelő János tanítványai a böjtöléssel kapcsolatban kérdezik Jézust a
mai evangéliumban: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran
böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” (Mt 9,14).
Jézus egyértelmű választ ad nekik: még nem jött el a böjtölés időszaka
számukra. A mi számunkra viszont eljött, hiszen arra készülünk, hogy
elviszik tőlünk a mi Urunkat. Erőszakkal viszik el, s ő nem ellenkezik.
Megalázzák, de ő nem akar bosszút állni. Elítélik, pedig ő a
legártatlanabb minden ember közt. Kegyetlenül viselkednek vele, pedig ő
mindenkin megkönyörült. Jézus tudta, hogy egyszer eljön majd az idő,
amikor odaadja életét a megváltásunkért. Ez az ő ideje, a megváltás ideje,
az önfeláldozás órája, a szenvedés ideje, az engedelmesség ideje. Ez a
kegyelem ideje minden ember számára. Az én számomra pedig a bűnbánat és a
megtérés ideje. Milyen jó volna megtanulni és életem minden napján
elmondani Jézussal együtt az egyszerű fohászt: „Atyám, kezedbe ajánlom
lelkemet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése