Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így
szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a
főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát,
vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg
akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam,
megmenti azt. Mit használ az embernek, ha a egész világot megnyeri is,
önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lk 9,22-25
Elmélkedés:
„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a
keresztjét, és úgy kövessen engem!” (Lk 9,23) – olvastuk a mai
evangéliumban. Jézus felszólítása nem csupán Péternek és a többi
tanítványnak szól, hanem a mai keresztényeknek is, nekem is. Ismerős ez a
mondat, hiszen gyakran találkozunk vele. E mindannyiunkat érintő
felszólítás időhatározó szaván talán könnyen átsiklik tekintetünk és
értelmünk. Az Úr ugyanis azt kéri, hogy ezt mindennap tegyük meg. Krisztus
követése, a kereszt felvétele mindennapos feladatot jelent számunkra. Nem
arról van szó, hogy időnként, gyakran vagy néha Krisztussal járjuk életünk
keresztútját, hanem nap mint nap hozzá csatlakozunk. Ez az elköteleződés.
Butaság volna azt mondani, hogy most kihagyok egy napot vagy hetet,
pihenek egyet, élvezem az életet, aztán újra felveszem a keresztemet, mert
ez bizony veszélyes játék volna, amire rámehet az üdvösségünk.
Földi életünk egyetlen napján sem mondhatjuk, hogy már eljutottunk a
kereszthordozás teljességére, nincs hová tovább vinnünk a keresztet, már
célhoz értünk. Vegyük fel keresztünket ma, holnap és mindennap, egészen
addig, amíg halálunkban Krisztussal találkozunk. Vegyük fel keresztünket,
hogy megértsük a szenvedőket! Vegyük fel keresztünket és hordozzuk
türelemmel, hogy szenvedéseinket Isten szeretetté alakítsa át!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése