A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.
Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót
nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér
tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak
vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti
mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek
tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és
a próféták tanítása.”
Mt 7,7-12
Elmélkedés:
Az ima és az Istenhez intézett kérések hatásáról és hatékonyságáról beszél
Jézus. E részlet mintegy kiegészíti a Miatyánk megtanításáról szóló
szakaszt, amiről kedden olvastunk. Egyszerű szavakat használ: „Kérjetek és
adnak nektek” (Mt 7,7).
Könnyen azt gondolhatnánk ez alapján, hogy a mi imánktól vagy annak
minőségétől, esetleg mennyiségétől függ a kérések teljesítése, de nem
erről van szó. Imáink és kéréseink hatása nem rajtunk múlik, hanem az
Isten jóságától függ. Nem azért teljesülnek kéréseink, mert jól
imádkozunk, hanem azért, mert az Atya jóságos hozzánk. Ezt világítja meg
Jézus példázata az apáról, aki gyermekeinek mindig jót ad. Isten nem
érdemünk miatt, hanem önmaga jóságából és szeretetéből fakadóan ad nekünk
minden jót, ami lelkünk javára szolgál.
„Kérjetek, és adnak nektek” – mondja Jézus. A nagyböjti időben e szavakat
arra is vonatkoztatjuk, hogy ha Isten irgalmát kérjük, akkor azt meg
fogjuk kapni. Az Egyháznak szüntelenül hirdetnie kell az isteni
irgalmasságot, hogy az emberek tudatában és emlékezetében állandóan ott
legyen az irgalmas Isten arca. Az irgalom új lehetőséget nyit számunkra és
reményt ad, amely megvéd a kétségbeeséstől. Van kiút a bűnös élet
állapotából, van lehetőség arra, hogy új életet kezdjünk. Fedezzük fel
Isten irgalmát és kérjük bocsánatát vétkeinkért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése