Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak:
„Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a
gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember,
amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad
szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan
mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát,
holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb
a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát
embertársad szeméből.”
Lk 6,39-42
Elmélkedés:
A tegnapi napon arról elmélkedtünk, hogy az ellenségszeretet megvalósítása
új helyzetet teremt az embertársainkkal való kapcsolatban. A mai
evangéliumban Jézus a bűnbánatra és a lelkiismeretvizsgálatra irányítja
figyelmünket, mint olyan magatartásra, amely új helyzetet teremt az
Istennel való kapcsolatban. Állandóan szükségünk van e kapcsolat
megújítására, hiszen különben üdvösségünket tennénk kockára. Jézus ezt
mondja: „Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember,
amikor már olyan, mint a mestere” (Lk 6,40). Hogyan értsük szavait? Ő a mi
Mesterünk, akit utánoznunk érdemes életvitelünkkel. Ő vezet minket a lelki
tökéletesedés útján. Őt követjük, hozzá akarunk hasonlóvá válni.
A szálkáról és a gerendáról szóló kijelentések arra figyelmeztetnek
minket, hogy ne mások hibáival törődjünk, hanem a magunk bűneitől, rossz
szokásaitól igyekezzünk megszabadulni. Mások hibáinak felfedezésében jók
szoktunk lenni, s rögtön készen állunk arra is, hogy jó tanácsokkal
szolgáljunk az illetőnek, miként kellene változtatnia magatartásán. A
magunk bűneivel viszont éppen ellenkezően állunk, túlzottan elnézőek
vagyunk. Nem szívesen vesszük észre azokat, és általában komoly akadályba
ütközik, hogy változtassunk magunkon. Tökéletesnek gondoljuk magunkat,
mintha nekünk nem volna szükségünk megtérésre. A farizeusi lelkület
jellemzője ez. Jézus a tökéletességnek másfajta útjáról beszél. Ez az út
hibáink felismerésével kezdődik és azzal folytatódik, hogy a változtatást
magunkon kezdjük.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, add, hogy felismerjük, mi a feladatunk az életben. Add, hogy
értelmesen, felelősen éljünk. Add, hogy megértsük: nekünk, embereknek van
szükségünk a Tőled való erőre, hogy helyt tudjunk állni ebben a világban.
Urunk, ránk bíztad ezt a világot. Add, hogy bizalmaddal sose éljünk vissza
és hűségesek lehessünk Hozzád, Akitől az életet kaptuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése