BÖLCSESSÉG (1)

AMIT JÓ, HA NEM FELEJTESZ EL (6) – BÖLCSESSÉG (1)
Jak 1,2-5. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki.

Az, hogy TÖKÉLETES LÉGY, Isten terve. Az, hogy a tökéletességedben járj, és ne legyen benned semmi fogyatkozás – azt tedd, ami a leghelyesebb – benne van a tervben. Pontosabban: ez a terv. És most ez végződik benned.

De akkor miért mondja a következő versben a bölcsességet? Hogy ezért imádkozni kell.

Azért, mert hiábavalóan nem kell szenvedni. Van, amikor az ördög olyan helyzetekkel áll elő, amiknek tudatosan ellene kell fordulnod. Amellett, hogy teljes örömnek tartod, hogy átmész ezeken – nem kell elfogadnod, mint „Isten akaratát”, mint „Isten tövisét”, mint „keresztet” az életedben, hanem azért van, hogy LEGYŐZD. Azért, hogy megerősödj hitben, és ellene mondj az ördögnek, ellene állj, és elfusson tőled. Pontosan ezért. És ez a lehetőséged meg van. Ezért adta életét az Úr Jézus. És ahogy ezt megteszed, ugyanúgy növekszel az Úrban, mint amikor teljes örömnek tartod a helyzetet, bár nem könnyű.

A növekedésnek több összetevője van. Az egyik az, hogy az ördög munkáit úgy fogadod, ahogy az Úr Jézus tette – ellene mész, nem hagyod annyiban, lerombolod, és kiszabadítod a foglyokat. A betegségből, a megkötözöttségből, a reménytelenségből, a kapcsolati széthullásból. Mindabból, amit az ördög akart rájuk hozni. Ez is Isten népének felkészültségét, és azt jelenti, hogy az ő Urukkal együttmunkálkodó nép. Szabadításában járnak, és üdvösségét viszik tovább ezen a földön.
Erre kéred a bölcsességet.
A megítélést.
„Uram, mi ebben a helyzetben, amit csöndesen, szelíden fogadjak el, és mi az, amit tudatosan, ellene mondva az ördögnek, visszaverve a támadását, legyőzök, Veled együtt. Látni akarom, mi a dolgom. Köszönöm, hogy kijelented. Megadod a bölcsességet. Ámen.”

Jak 1,5. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki.

Ez a bölcsességről szóló ige nem csak úgy „véletlenül” került ide, pont az örömről szóló harci felhívás után. Hanem azért, hogy láss, hogy járj az Úr vezetése szerint, hogy az Ő látása szerint ítéld meg a helyzeteket, lásd meg, amit Ő végez, és ne add fel a pozíciókat, amiket Ő nem adna fel.

Jön egy vereséghez vezető támadás – időegybeesés, munkatárs megbetegedése, anyagi források lezárása, rendőrségi, vagy egyéb hatósági akadályozás – teljes örömnek tartod, amikor megjelenik, mert tudod, hogy az Úr végzi munkáját, de nem biztos, hogy odaadod neki a helyzetet. Nem mondod le a börtönkoncertet, hanem imádkozni kezdesz a gyógyulásért (mondjuk egy torokfájás ellen). Nem hagyod abba, amit elkezdtél, hanem további munkatársakat kérsz, vagy új forrást, vagy megnézed, mit tudsz úgy lehagyni az egészből, hogy a mennyei terv azért még megvalósuljon.
Szóval, nem adod fel azért, mert jön a támadás. Nem válsz passzívvá – „örömnek tartom, és semmit nem csinálok” – nem. Ehelyett kéred a bölcsességet. Uram, ha már így ellene áll ez a hatalomban lévő ember, mit tegyünk? Nem engedhetjük, hogy az eddig kialakult missziót szétzilálja. Ezt Te sem akarod, Uram, ugye? Ha pedig nem akarod, akkor kérlek, mutasd meg, mit tehetünk.
S lehet, hogy nekimész az ellenséges szellemi hatalomnak, ami az embert mozgatja, aki akadályozza a missziót. Lehet, hogy megkötözöd, vagy megtöröd erejét, lehet, hogy böjtbe fogtok munkatársaiddal, imádkoztok, és nem adjátok fel.
Megkapod a bölcsességet, a szükséges helyzetfelismerést, megítélést, és továbblépést. Megkapod, mert kéred, megkapod, mert az Úr készséges, megkapod, mert az Úr is akarja, hogy győzz. És nem azért mondta az igét arról, hogy „teljes örömnek tartsd”, hogy CSAK teljes örömnek tartsd, és feladd a pozíciót. Ne add fel. Menj tovább. Kérd a bölcsességet. A menny harci vezetését. Mit kell tenned a továbbiakban.
Lehet, hogy ajándékot kell adj.
Lehet, hogy pénzt kell magvetésként adnod, valakinek, valamilyen munkára, valamilyen helyzetre.
Lehet, hogy hit által szólnod kell. Lehet, hogy parancsolsz a helyzetnek – tenger, szél, hullámok, engednek Isten szavának.
Lehet, hogy össze kell hívjál munkatársakat, meg kell növeljétek az imaerőt, háttérimádkozókat kell keress, és könyörögni, közbenjárni, esedezni kell, talán böjtölve is.
Lehet, hogy valamit abba kell hagyj – ideiglenesen – vagy másként kell a továbbiakban tegyél.
Lehet, hogy fel kell hívj valakit telefonon. Lehet, hogy levelet fogsz írni.
Lehet, hogy más fontos tennivalókat juttat eszedbe az Úr.
Lehet, hogy ideiglenesen megállsz, és vársz.

A bölcsesség a mennyből jön. És ha tényleg az Úr adja, a legjobb megoldást fogja előhozni általa.
És a megoldásig? Addig hálát adsz, és teljes örömnek tartod az egész helyzetet. Még, ha fáj is. De nem adod fel, akkor sem, ha olyan nehéznek látszik.
Nos, ez Isten útja.
Ezért szól itt most a bölcsességről.

De nem csak a bölcsességről. A hitről is.
Miért? Most, ebben a támadott helyzetben – kísértés idején – szükség van a hitre? A bölcsességkérés idején is? Hiszen már hálát adtál.
Igen, szükség van.
A hit mindig ott lesz. A győzelemhez a hit által jutsz el. Minden új helyzetben, és minden megpróbált helyzetben. Minden kitartás során – a hit munkálkodik benned. És Isten szereti ezt. Szereti, amikor hiszel. Szereti, amikor növekszik a hit benned. Szereti a hit munkáját.