Áldott, aki jön az Úr nevében!”

   Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve
   távozzál innen! Heródes meg  akar ölni.” De  ő ezt válaszolta:  „Menjetek,
   mondjátok meg annak  a rókának: Íme,  ördögöket űzök, és  gyógyítok ma  és
   holnap; csak harmadnapra fejezem  be. De ma,  holnap és holnapután  tovább
   kell járnom  utamat,  mert  nem veszhet  el  próféta  Jeruzsálemen  kívül.
   Jeruzsálem, Jeruzsálem,  te megölöd  a prófétákat,  és megkövezed  azokat,
   akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint  ahogy
   a tyúk  szárnya  alá  gyűjti  csibéit, de  te  nem  akartad.  Meglátjátok,
   elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el
   nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!”
   Lk 13,31-35

   Elmélkedés:

   A farizeusokkal  és  az  írástudókkal a  legtöbbször  úgy  találkozunk  az
   evangéliumi történetekben,  mint  akik szembefordulnak  Jézussal,  próbára
   akarják őt tenni,  belekötnek tanításába és  cselekedeteibe (pl.  szombati
   gyógyítások). Mégse vonjunk le  róluk általánosító következtetést,  hiszen
   éppen a  mai  evangéliumban  találkozunk olyan  farizeusokkal,  akik  arra
   figyelmeztetik Jézust, hogy az uralkodó, Heródes az életére tör. E gyilkos
   szándék sem állíthatja azonban meg Jézust, hogy folytassa útját Jeruzsálem
   felé, és teljesítse küldetését, amit a mennyei Atya bízott rá. Jézus nem a
   vesztébe rohanó őrült, hanem pontosan tudja, hogy a próféták sorsa vár  rá
   és ezt a küldetését teljesítenie kell.
   Ezekben  a  napokban  az  a  feladata,  hogy  hirdesse  Isten   országának
   örömhírét. Nemsokára  pedig  azzal teljesíti  be  az Atya  által  rábízott
   küldetést, hogy feláldozza életét, de  a halála utáni harmadnapon az  Atya
   feltámasztja őt a halálból.  Ez Jézus útja, ezt  járja végig. Isten az  én
   utamat is kijelölte. Azt kéri, hogy Krisztus evangéliuma szerint éljek, őt
   szeressem a  legjobban  és  neki szolgáljak  embertársaimban.  Küldött  és
   kiválasztott vagyok. Ez  a kiválasztottság  nem azt  jelenti, hogy  különb
   vagyok másoknál, hanem azt, hogy Isten megbízik bennem.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó emberszerető  Uralkodónk,  gyújtsd föl  szívünkben  isteni  ismeretednek
   ragyogó világosságát,  nyisd  fel  szemünket,  hogy  helyesen  fogjuk  föl
   hirdetett igédet; ültesd  el bennünk áldott  parancsaidnak félelmét,  hogy
   minden  testi  kívánságot  leküzdve,  tetszésedet  keresve  és  a  szerint
   cselekedve mindenben átlelkesült  életet éljünk. Mert  Te vagy lelkünk  és
   testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és  legszentebb,
   jóságos  és  életet  adó  Lelkeddel  együtt  magasztalunk  téged  most  és
   mindenkor és mindörökkön örökké.