Jézus ezt mondta a zsidóknak:

   Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
   „Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban,  aki
   engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már
   átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra  –
   sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
   Meghallják,  és  életre  támadnak.  Mert  ahogyan  az  Atyának  élete  van
   önmagában, ugyanúgy megadta a  Fiúnak is, hogy  élete legyen önmagában.  A
   Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az  Emberfia.
   Ne csodálkozzatok  ezen! Eljön  az óra,  amikor a  halottak meghallják  az
   Isten  Fiának  szavát,  és  előjönnek  sírjukból.  Akik  jót  cselekedtek,
   feltámadnak  és   üdvözülnek;   akik  rosszat   tettek,   feltámadnak   és
   elkárhoznak.”
   Jn 5,24-29

   Elmélkedés:

   Ma, halottak  napján több  evangélium közül  is választhatunk  a  liturgia
   rendje szerint.  A  János-evangélium  megjelölt  részletében  Jézus  saját
   küldetéséről és  az  örök  életről beszél.  A  következőket  mondja:  „Aki
   hallgat az én tanításomra,  és hisz abban, aki  engem küldött, annak  örök
   élete van” (Jn 5,24). Majd  pedig ezzel folytatja: „Akik jót  cselekedtek,
   feltámadnak  és   üdvözülnek;   akik  rosszat   tettek,   feltámadnak   és
   elkárhoznak” (Jn  5,29).  E  tanításból  egyértelmű,  hogy  a  halál  után
   mindenki  fel  fog  támadni.  Földi   élete  során  tett  jó  vagy   rossz
   cselekedetei alapján az ember vagy az üdvösségre vagy a kárhozatra jut. Az
   első az  Istennel való  örökké tartó  boldogságot jelenti,  a második  egy
   Isten nélküli állapotot.
   Halottak napja táján még a  nem vallásos emberek is elgondolkodnak  emberi
   sorsukon, a halálon, a túlvilágon. Hitünk szerint van túlvilág. Most abban
   a bizonytalanságban élünk, hogy nem tudjuk, hogy a túlvilági lét több vagy
   kevesebb az  evilági életnél.  A halál  megmutatja majd  nekünk, hogy  még
   annál a  kevéske pornál  is  kevesebb adatik  nekünk, mint  amivé  testünk
   válik, vagy  többet  kapunk, mint  amit  az élet  nyújtott  számunkra.  Ha
   létezik a  pokol  és a  mennyország,  a  kárhozat és  az  üdvösség,  akkor
   lesznek, akik kevesebbet kapnak és  lesznek, akik többet kapnak.  Márpedig
   hitünk szerint létezik, s  mindenki oda jut,  ahová törekszik, amit  földi
   életének cselekedeteivel  vagy  éppen mulasztásaival  megérdemel,  illetve
   ahová Isten irgalma és igazságossága juttatja.
   Az  életben  Istent  keressük,  a   halálban  és  utána  a   feltámadásban
   megtaláljuk őt.