Aki hozzám jön,

   Abban az  időben,  amikor  Jézust  nagy  népsokaság  követte,  ő  hozzájuk
   fordult, és így  szólt: „Aki  hozzám jön,  de nem  gyűlöli apját,  anyját,
   feleségét, gyermekeit, fivérét és  nővéreit, sőt még  saját magát is,  nem
   lehet az én  tanítványom. Aki tehát  nem hordozza keresztjét,  és nem  így
   követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar
   építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy  van-e
   miből  befejeznie?  Mert  ha  az  alapokat  lerakta,  de  (az  építkezést)
   befejezni nem  tudta, mindenki,  aki csak  látja, gúnyolni  kezdi: „Ez  az
   ember építkezésbe fogott,  de nem  tudta befejezni.” Vagy,  ha egy  király
   hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga
   tízezer katonájával  szembe  tud-e  szállni  azzal,  aki  húszezerrel  jön
   ellene. Mert ha  nem, követséget  küld hozzá,  amikor még  messze van,  és
   békét kér tőle. Tehát mindaz, aki  közületek nem mond le mindarról,  amije
   van, nem lehet az én tanítványom.”
   Lk 14,25-33

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban  elhangzó szavak kifejezetten  provokálnak minket.  El
   kell döntenünk, hogy kit szeretünk a legjobban, kiért akarunk élni?  Kinek
   a tanítványa  vagyok?  Képes  vagyok-e  minden  áldozatot  meghozni,  hogy
   tanítványa legyek? Kinek szeretném odaadni az életemet? A döntésben  talán
   segítenek minket a következő kérdések: Ki szeret engem a legjobban? Ki az,
   aki értem él? Ki a  legjobb Mester? Ki az,  aki a legnagyobb áldozatot  is
   meghozta értem?  Ki  az,  aki még  az  életét  is odaadta  értem?  A  nagy
   népsokaság létszáma hamar  lecsökken, sokan elpártolnak  Jézustól és  csak
   kevesen bizonyulnak igazi tanítványnak. Érdemes lemondanom minden  evilági
   dologról, hogy a kevesek közé tartozhassak.
   Jézust a  kereszthordozásban  is  követnem kell.  Az  élet  nehézségei,  a
   betegségek,  a   szenvedés  mind-mind   olyan  keresztek,   amelyek   ránk
   nehezednek. Van, aki csak kényszerből, kedvetlenül vagy haraggal hordozza,
   mert nem ismeri  fel nevelő  hatását. Lázad  a kereszt  ellen, mert  Isten
   büntetésének tartja.  Mások  türelemmel  és örömmel  hordják.  Ha  valóban
   szeretjük  Istent,  szeretjük  a  keresztet  is.  Jézus  az  Atya   iránti
   szeretetből tett meg mindent a mi megváltásunkért, vállalta a  szenvedést,
   a kereszthordozást  és a  kereszthalált.  Legyünk bátrak!  Ne  meneküljünk
   életünk  keresztjei  elől,  mert  azok  vállalása  jelzi,  hogy   mennyire
   szeretjük Istent. Ha szeretem a keresztet, Istent szeretem.