Amikor a tíz meggyógyult

   Jézus  egyszer  útban  Jeruzsálem   felé  áthaladt  Szamaria  és   Galilea
   határvidékén. Amikor betért az  egyik faluba, tíz  leprás férfi jött  vele
   szembe. Még messze voltak, amikor  megálltak, és hangosan így  kiáltottak:
   „Jézus, Mester!  Könyörülj  rajtunk!”  Ő rájuk  tekintett,  és  így  szólt
   hozzájuk: „Menjetek  és mutassátok  meg  magatokat a  papoknak.”  Útközben
   megtisztultak.
   Az egyik, amikor észrevette,  hogy meggyógyult, visszament, hangos  szóval
   dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
   ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen  tisztultak
   meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna,  hogy
   hálát adjon Istennek, csak ez az  idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj  fel
   és menj! Hited meggyógyított téged.”
   Lk 17,11-19

   Elmélkedés:

   Amikor a  tíz meggyógyult  leprás ember  közül csak  az egyik  tér  vissza
   Jézushoz köszönetet mondani,  az Úr így  szól hozzá: „Hited  meggyógyított
   téged” (Lk 17,19).
   Tegyünk fel egy érdekesnek tűnő kérdést: Ha őt, a háláját egyedül kifejező
   személyt a  hit gyógyította  meg, akkor  a többiek  miért gyógyultak  meg?
   Vajon a  többi kilenc  leprás, akinek  eszébe sem  jutott, hogy  kifejezze
   köszönetét a gyógyulásért, szintén hitt  Jézusban? Ha hittek, akkor  miért
   nem tértek ők is vissza, hogy megköszönjék tisztulásukat a gyógyítónak? Ha
   viszont nem hittek, akkor miért gyógyultak meg? Ha nem hittek, akkor miért
   kérték Jézus segítségét?  Vajon hittek a  csoda előtt? Amikor  észrevették
   tisztulásukat, kinek és  minek tulajdonították  a csodát?  Vajon hittek  a
   gyógyulásuk után? Ha igen, miért maradtak hálátlanok?
   E kérdésekre az evangélium nem ad  választ. A leprások talán hittek  Jézus
   gyógyító erejében,  hiszen  különben  nem  fordultak  volna  hozzá.  Abban
   biztosak lehetünk, hogy Jézus nem bocsátott rájuk később újabb betegséget,
   ha mégsem hittek.  Az emberi hálátlanságon  viszont elcsodálkozunk.  Igaz,
   sokszor észre sem vesszük, ha Isten jót tesz velünk vagy ha  észrevesszük,
   elfelejtünk köszönetet mondani! Legyünk  hálásak Isten jóságáért!  Legyünk
   hálásak mindazért a jóért, amelyet érdemtelenségünk ellenére kapunk  tőle!
   A hit ébresszen bennünk őszinte hálá