Dávid fia, könyörülj rajtam!”

  Amikor Jeruzsálembe  menet  Jézus  Jerikó városához  közeledett,  egy  vak
   koldus ült az út szélén. Amint  ez meghallotta, hogy sokan vonulnak  arra,
   megkérdezte,  mi  történik.  Mondták  neki,  hogy  a  názáreti  Jézus  jön
   errefelé. Erre  kiáltozni kezdett:  „Jézus, Dávid  fia könyörülj  rajtam!”
   Akik  elöl  mentek,  csitították,  hogy  hallgasson.  De  ő  annál  jobban
   kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”  Jézus ekkor megállt, és  szólt,
   hogy vezessék hozzá. Amikor odaért,  megkérdezte: „Mit akarsz, mit  tegyek
   veled?” A  vak könyörgött:  „Uram, hogy  lássak!” Jézus  így szólt  hozzá:
   „Láss!  Hited   meggyógyított   téged.”  Azonnal   visszanyerte   látását.
   Dicsőítette Istent,  és követte  őt. Ennek  láttára az  egész nép  áldotta
   Istent.
   Lk 18,35-43

   Elmélkedés:

   A vak  ember látni  szeretne.  Csak annyit  szeretne, ami  más  embereknek
   természetes. Nem  akar  ő  kiváltságot, hanem  csak  azt,  amire  másoknak
   lehetősége van. A  jerikói vak  látni szeretne.  Nem kifejezetten  Jézust,
   hanem csak a világot, amely körülveszi.  A világot, amit minden más  ember
   láthat. A jerikói vak csodát szeretne.  Mert ha egy vak szeme megnyílik  a
   látásra, az  valódi csoda.  Sejti, hogy  Jézus az  egyetlen, aki  segíthet
   rajta, aki csodát tehet vele. Amikor Jézus visszaadja látását,  gyökeresen
   megváltozik az élete és felfedez egy számára új világot.
   Ezzel együtt egy másik  csoda is történik.  Jézus megnyitja lelki  szemeit
   is, hogy  ezentúl  a hit  szemével  lásson. Azonnal  Istent  dicsőíti,  és
   felismeri Jézusban a  Mestert, akit  érdemes követni. Eddig  az út  szélén
   ült, most pedig útnak indul.
   Jézus engem  is megajándékoz  azzal, hogy  a hit  szemével lássak.  Őbenne
   megláthatom Megváltómat. Ő adja mindenkinek a kegyelem világosságát,  hogy
   a szunnyadó  hitet felélessze  és élő  hitű, hitből  cselekvő  tanítvánnyá
   tegye az embereket.  A hit  szemével nézve megláthatom  Jézusban az  Isten
   Fiát, akit  követve eljuthatok  az üdvösségre.  Miért üldögélnék  tétlenül
   tovább az  út  szélén?  Miért  élnék  „vak  koldusként”  bezárva  a  magam
   világába, csukott szemekkel, fülekkel, szívvel?  Ha elindulok a hit  útján
   Jézussal, aki maga az út, felfedezhetek egy új világot!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem, Uram! Sokat vétkeztem,  és megérdemeltem igazságos  büntetésedet.
   Légy kegyelmes nekem, bűnösnek! Isten, Fiad értem halt meg a kereszten,  s
   én hálátlansággal  fizettem  szeretetedért. Teljes  szívemből  bánom  ezt.
   Jóságos  mennyei  Atyám,  Te  végtelenül  jó  vagy,  én  pedig  vétkeimmel
   megszomorítottalak  és   megharagítottalak.  Bánom   egész  lelkemből   és
   megfogadom, hogy megjavulok és többé nem vétkezem. Segíts kegyelmeddel!