Az Úr így szólt:

Abban az időben Jézus példabeszédet  mondott arról, hogy szüntelenül  kell
   imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt
   egy bíró,  aki Istentől  nem félt  és embertől  nem tartott.  Élt abban  a
   városban egy özvegyasszony  is. Ez  elment hozzá,  és kérte:  „Szolgáltass
   nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán
   mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de
   ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki,  mert
   a végén még nekem jön és megver.”
   Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy  mit mond az igazságtalan bíró.  Vajon
   Isten nem szolgáltat igazságot  választottjainak, akik éjjel-nappal  hozzá
   folyamodnak?  Talán   megvárakoztatja  őket?   Mondom  nektek,   hamarosan
   igazságot szolgáltat  nekik. Csak  az a  kérdés, hogy  amikor az  Emberfia
   eljön, talál-e hitet a földön?”
   Lk 18,1-8

   Elmélkedés:

   Az imádság hitből  fakadó cselekedet. Amikor  lelkünket Istenhez  emeljük,
   hogy szeretetébe  helyezzük magunkat  és  neki ajánljuk  életünket,  akkor
   ezzel a hitünket fejezzük ki. Ennek fényében válik érthetővé számunkra  az
   evangéliumi részlet utolsó mondata, amely így hangzik: „Csak az a  kérdés,
   hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Ha  fog
   találni imádkozó embereket, akkor hitet is fog találni.
   Jézus  a  szüntelen  imádkozásra  bátorít  minket.  Valljuk  be:   sokszor
   kételkedünk az ima erejében. Ha nem teljesül azonnal a kérésünk, vagy  nem
   egészen úgy,  ahogyan  mi  szerettük  volna,  könnyen  kételkedni  kezdünk
   Istenben. Jézus azt tanácsolja, hogy kitartóan kérjük az Atyát, és  mindig
   azzal a bizalommal  forduljunk hozzá,  hogy mindent megad,  ami a  lelkünk
   üdvösségét szolgálja. Sok  esetben egyedül  az ima segít.  Főként a  közös
   ima, a közösség imája. Amikor  emberi erőnk hiábavalónak bizonyul,  amikor
   valamit nem tudunk megtenni, amikor nem  hallgatnak a jó szóra, akkor  még
   mindig fordulhatunk Istenhez, akinek semmi sem lehetetlen.
   Az egyéni imádság fontosságát hangsúlyoznunk kell egy olyan korban, amikor
   sokan Istent  személytelen  létezőnek  gondolják. Úgy  vélik,  hogy  Isten
   létezik ugyan, de tevékenysége kimerült  abban, hogy meghatározta a  világ
   rendjét és  nincs semmi  köze  az emberhez,  nincs kapcsolata  velünk.  Az
   egyéni  imádságban  megtapasztalhatjuk,  hogy  Isten  személy.   Megszólít
   minket. Szeret bennünket. Kapcsolatot  szeretne velünk. Velünk akar  élni.
   Az örök életre hív minket, ahol vele élhetünk.