2013. december 9., hétfő

„Áldalak téged, Atyám,

  Amikor a hetvenkét tanítvány  nagy örömmel visszatért küldetéséből,  Jézus
   felujjongott a Szentlélekben,  és így imádkozott:  „Áldalak téged,  Atyám,
   mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,
   és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent
   átadott nekem Atyám.  Senki más nem  ismeri a  Fiút, csak az  Atya; és  az
   Atyát sem  ismeri  senki, csak  a  Fiú, és  az,  akinek a  Fiú  ki  akarja
   jelenteni.” Jézus ezután  tanítványaihoz fordult, és  külön nekik  mondta:
   „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és
   király szerette volna  látni, amit ti  láttok, de nem  látta, és  hallani,
   amit ti hallotok, de nem hallotta.”
   Lk 10,21-24

   Elmélkedés:

   Jézus mai  evangéliumban olvasott  imájából megtudjuk,  hogy Isten  rejtve
   marad azok előtt, akik önmagukat bölcsnek tartják, és úgy gondolják,  hogy
   nincs szükségük Istenre.  De feltárja önmagát  mindazoknak, akik  lélekben
   gyermekké, kicsinnyé  válva nyitott  szívvel közelednek  hozzá.  Figyeljük
   csak meg adventben  a gyerekeket! Milyen  izgalommal várják a  karácsonyt.
   Mennyi kérdést  tesznek fel  ilyenkor,  hogy a  karácsony  titokzatosságát
   felfedjék. Szeretnék  siettetni  az  időt, mert  bennük  van  a  gyermekek
   türelmetlensége. Sok  esetben a  felnőttek is  siettetnék az  időt, de  ők
   inkább talán azt várják,  hogy túl legyenek az  ünneplésen és az  ünneppel
   járó teendőkön. A gyerek viszont nem az ünnep elmúltát várja, hanem  magát
   az ünnepet, a karácsonyt.
   Már most, az adventi időszak  kezdetén ébresszük fel magunkban a  gyermeki
   lelkületet! Emlékezzünk  vissza saját  gyermekkorunkra, amely  néhány  éve
   vagy évtizede lehetett. Hogyan vártam akkor a karácsonyt? Él-e bennem most
   is gyermeki kíváncsiság, érdeklődés  Isten titka iránt? Gyermeki  szívvel,
   gyermeki lélekkel  felismerhetjük a  jászolban fekvő  gyermekben az  isten
   Fiát. Nem fogunk  isteni hatalmat, fenséget  vagy gazdagságot látni,  csak
   szegénységet és egyszerűséget. Boldogok leszünk, mert életünkbe örömet  és
   békét hoz a betlehemi Gyermek. Boldogok leszünk, ha befogadjuk őt, és  úgy
   tekintünk rá, mint a mennyei Atya karácsonyi ajándékára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése