„Áldott az Úr,

   Abban az időben Zakariás,  János atyja eltelt  Szentlélekkel, és ezekre  a
   prófétai szavakra nyílt az ajka:
   „Áldott az  Úr, atyáink  Istene,  mert meglátogatta  és megváltotta  az  ő
   népét;  erős   szabadítót   támasztott  minekünk   szolgájának,   Dávidnak
   családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták  ajka
   által, megszabadít  az  ellenség kezéből,  mindazoktól,  akik  gyűlölettel
   néznek minket;  atyáinkkal  irgalmat  gyakorol,  hogy  szent  szövetségére
   emlékezzék, az  esküre, amelyet  Ábrahám atyánknak  esküdött, hogy  nekünk
   váltja be, amit ígért;  hogy félelem nélkül  és megszabadulva az  ellenség
   kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban  járjunk
   előtte napról napra, amíg élünk.
   Téged pedig, gyermek, a fölséges  Isten prófétájának fognak mondani,  mert
   az Úr előtt jársz, egyengetni az  ő útját; az üdvösség ismeretére  tanítod
   nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
   amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
   azoknak, akik sötétségben és halálos  homályban ülnek, lépteinket pedig  a
   béke útjára vezérelje.”
   Lk 1,67-79

   Elmélkedés:

   Némasága után  Zakariás Istent  magasztalja  imájában, amelyben  szó  esik
   arról, hogy az eljövendő Messiás Dávid király családjának  leszármazottja.
   Jézus korában sokan hitték, hogy a Messiás helyreállítja majd a  királyság
   intézményét és magához  ragadja a  politikai hatalmat,  illetve az  ország
   vezetését. Ez a nézet azért is volt abban az időben népszerű, mert a zsidó
   nép a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, és sokan hittek abban, hogy
   a Messiás  biztosítani  fogja  az ország  függetlenségét,  önállóságát  és
   megszabadítja a  népet az  idegen  uralomtól. Jézus  azonban  egyértelműen
   visszautasítja ezeket az  elképzeléseket. Gondoljunk csak  például arra  a
   jelenetre, amikor  a  csodálatos  kenyérszaporítást  követően  az  emberek
   királlyá akarják tenni, de  ő ezt nem  engedi. Visszautasította, mert  nem
   evilági uralomra  törekedett, hanem  Isten  országát hirdette  meg,  amely
   ország megvalósulása az ő eljövetelével kezdődött meg.
   Imájának végén  Zakariás a  sötétségben élők  számára fényt,  világosságot
   hozó Messiásról beszél. A sötétségben eltévedünk, elvesztjük az  útirányt.
   A  sötétségben  elveszítjük  biztonságérzetünket.  A  tényleges   sötétség
   veszéllyel  jár.  Ugyanakkor  a   sötétség  jelképez  egy  Isten   nélküli
   állapotot. Isten fényt hoz a világba az emberek számára azzal, hogy ő maga
   a világosság. Ha  követem a betlehemi  csillag fényét, megtalálom  Jézust,
   életem igazi világosságát!