„Nem tudjuk.”

   Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá
   a főpapok  meg a  nép vénei,  és megkérdezték:  „Miféle hatalommal  teszed
   ezeket? Ki  adta neked  a hatalmat  ehhez?” Jézus  így válaszolt:  „Én  is
   kérdezek tőletek  valamit. Ha  megfeleltek  rá, megmondom  nektek,  milyen
   hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az
   emberektől?”
   Azok tanakodni kezdtek egymás  között: „Ha azt  mondjuk, a mennyből  volt,
   azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az
   emberektől”, akkor  meg  félnünk  kell  a  néptől,  mert  Jánost  mindenki
   prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
   „Akkor én sem  mondom meg  nektek, hogy  milyen hatalommal  teszek így”  –
   felelte Jézus.
   Mt 21,23-27

   Elmélkedés:

   Az elmúlt héten már találkoztunk a hit és a hitetlenség, Isten  elfogadása
   és elutasítása  gondolatával.  Ma  Jézus  egészen  nyílt  kérdése  kapcsán
   szintén ez a téma kerül elő. Ha az égből volt Keresztelő János hatalma  és
   az Isten küldötte volt, akkor miért nem hittek benne mégsem egyesek? Miért
   nem szívlelték meg bűnbánatra hívó  szavát? A kérdéshez hozzátehetjük:  Ha
   Jézust a mennyei  Atya küldte  el hozzánk a  földre, és  az Atyától  kapta
   hatalmát, akkor miért nem hitt benne mégsem mindenki, s miért  kételkednek
   benne napjainkban is sokan?
   A hit Isten ajándéka,  amelytől senki sincs elzárva  és amelyre senki  sem
   kényszeríthető. A hit  megkívánja az ember  részéről a szabad  elfogadást,
   mert a hit Istennek való engedelmességet jelent. Jézus egész földi élete –
   megtestesülésétől feltámadásáig  –  jel  az emberek  számára,  hogy  hitre
   ébredjenek, hiszen  Isten azért  küldte  el őt  a világba,  hogy  mindenki
   higgyen általa.  De  a  hit  senkire  nem  nehezedik  kényszerként.  Isten
   meghagyja szabadságunkat  ebben a  kérdésben, hiszen  szabadságunkat  tőle
   kaptuk.  Isten  vállalja   a  kockázatot,  hogy   elutasítjuk  őt  s   nem
   engedelmeskedünk  neki.  Szabadok  vagyunk.  Elindulhatunk  a  hit  útján.
   Elindulhatunk Isten  felé,  hiszen  adventben  hittel  várakozunk.  Ez  az
   időszak arra a napra irányítja figyelmünket, amelyet hittel várunk:  Jézus
   születésének napjára. Gyújtsd meg bennünk, Urunk, a hit lángját!