Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön,
ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek
ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor
Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem
következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz
ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a
mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a
malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát,
mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló,
hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn
virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is
készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is
gondoljátok.
Mt 24,37-44
Elmélkedés:
Gyermekkor
A betlehemi Gyermek, Jézus Krisztus születése karácsonyi ünnepére készülve
az advent folyamán figyelmünket irányítsuk a gyermekekre és a
gyermekkorra! Többféle nézőpontból tehetjük meg ezt. Ma, az első
vasárnapon azzal indítsuk elmélkedésünket, hogy a felnőttek hogyan
tekintenek a gyermekekre. Ne semleges szereplőként tegyük ezt, hanem a
gyermekekkel foglalkozó személyek, főként a szülők és nevelők helyébe
képzelve magunkat. Akinek van gyermeke, vagy tanárként nap mint nap
találkozik tanítványaival, könnyen megteszi ezt.
A gyermek idővel felnő. Nem biztos, hogy felnőtté válik az idő múlásával,
de biztosan felnő. Ha az életben maradáshoz szükséges legfontosabbakat, a
testi fejlődéséhez szükségeseket megkapja, akkor biztosan felnő. Ha
értelmi fejlődéséről is gondoskodnak, akkor megtanulja az emberek közti
kapcsolatok szabályait és felnőttként a társadalom tagja lesz. Ha lelki
fejlődése is cél az évek során, akkor megtanulja, hogy a látható világ
kereteinél tovább lásson. Tehát a gyermekkor nem telhet tétlenül. A szülő
és a nevelő feladatának érzi, hogy felnevelje a gyermeket, segítse őt
felnőtté válni. A nevelés folyamán elsődleges szempontot kap a jövő. „Mi
leszel, ha nagy leszel?” – kérdezik rokonok és barátok, idegenek és
ismeretlenek a gyermektől, s helyettük általában az őt nevelő szülő
válaszol, hiszen ő tudja, hogy mivé neveli gyermekét. Sok ember
gyermekkorát és talán egész életét keseríti meg, ha a szülők saját egykori
kudarcaikat, sikertelenségeiket felejteni szándékozván gyermekükben
akarják megvalósítani álmaikat.
Az adventi időszakban egy gyermek születését várjuk. Mi lesz ebből a
gyermekből? – kérdezzük. Mi lesz belőle, ha felnő? Ő is ács lesz, mint
nevelőapja Szent József, aki mellett felnő s megtanulja a becsületes
munkát? Vagy talán a Galileai-tó mellé költözik és halásznak áll, mint oly
sokan azon a vidéken? Vagy szántóvető ember lesz? Esetleg nyájra vigyázó
pásztor? Talán uralkodó lesz? Az evangéliumok nem jegyzik le, hogy
Máriának vagy Józsefnek konkrét elképzelése lett volna Jézus jövőjét
illetően. Nem tervezgették, melyik híres tanító mellé küldik majd tanulni.
Nem irányították életét egy bizonyos mesterség felé. Mindez nem hiba
részükről, nem a nevelési szándék hiánya. Inkább annak elfogadásáról van
szó, hogy az idő múlásával majd kiderül, milyen szándéka van Istennek a
gyermekkel.
A mai vasárnap evangéliumában Szent Máté írásából azt a részletet
olvassuk, amely Krisztus második eljöveteléről szól. Tehát egy jövőbeli
eseményről, amelynek idejét előre senki nem tudhatja. Jézus arra
figyelmeztet, hogy szüntelenül álljunk készen érkezésére, mert ez
bármelyik napon bekövetkezhet. Ezt mondja: „Legyetek készen, mert az
Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok” (Mt 24,44).
Az advent a múltat, a jelent és a jövőt sűríti egybe. Az adventi időszak
Jézus 2000 évvel ezelőtti világrajöttét, jelenbeli születését karácsonykor
(és mindennap), valamint újbóli eljövetelét az idők végén foglalja egybe.
Éppen ezért emlékezés, ünnep és várakozás számunkra ez az idő.
Megemlékezünk betlehemi születéséről, örvendezünk újbóli születésének és
jelenlétének, és várjuk, hogy a végső időkben mindent újjáteremtsen, benne
újjászülessen minden.
Visszatérve a bevezetésben foglaltakhoz, egy kis gondolkodásra kérek
mindenkit. Az előttünk álló hét folyamán próbáljuk megfogalmazni, mit
gondolunk a gyermek Jézusról? Nem a felnőttről, aki tanít és csodákat
tesz. Nem a felnőttről, aki bölcsességével és az igazság kimondásával
ámulatba ejt sokakat, s egyúttal ellenségeket szerez magának. Nem a
felnőtt Jézusról, aki meghal a kereszten és feltámad. Hanem kifejezetten a
gyermek Jézusról. Mit várok Jézus születésétől? Mit ébreszt bennem, milyen
cselekedetre indít jövetele? Milyen reményt fűzök születéséhez? Mert
minden születés, minden emberi élet kezdete reményt ad az embereknek. Mit
gondolok a gyenge, újszülött gyermekről, a kis Jézusról? Mit érzek a
pólyába takart, jászolba fektetett gyermek iránt? Mit gondolok az emberré
lett, a gyermekké lett Istenről?
ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek
ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor
Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem
következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz
ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a
mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a
malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát,
mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló,
hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn
virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is
készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is
gondoljátok.
Mt 24,37-44
Elmélkedés:
Gyermekkor
A betlehemi Gyermek, Jézus Krisztus születése karácsonyi ünnepére készülve
az advent folyamán figyelmünket irányítsuk a gyermekekre és a
gyermekkorra! Többféle nézőpontból tehetjük meg ezt. Ma, az első
vasárnapon azzal indítsuk elmélkedésünket, hogy a felnőttek hogyan
tekintenek a gyermekekre. Ne semleges szereplőként tegyük ezt, hanem a
gyermekekkel foglalkozó személyek, főként a szülők és nevelők helyébe
képzelve magunkat. Akinek van gyermeke, vagy tanárként nap mint nap
találkozik tanítványaival, könnyen megteszi ezt.
A gyermek idővel felnő. Nem biztos, hogy felnőtté válik az idő múlásával,
de biztosan felnő. Ha az életben maradáshoz szükséges legfontosabbakat, a
testi fejlődéséhez szükségeseket megkapja, akkor biztosan felnő. Ha
értelmi fejlődéséről is gondoskodnak, akkor megtanulja az emberek közti
kapcsolatok szabályait és felnőttként a társadalom tagja lesz. Ha lelki
fejlődése is cél az évek során, akkor megtanulja, hogy a látható világ
kereteinél tovább lásson. Tehát a gyermekkor nem telhet tétlenül. A szülő
és a nevelő feladatának érzi, hogy felnevelje a gyermeket, segítse őt
felnőtté válni. A nevelés folyamán elsődleges szempontot kap a jövő. „Mi
leszel, ha nagy leszel?” – kérdezik rokonok és barátok, idegenek és
ismeretlenek a gyermektől, s helyettük általában az őt nevelő szülő
válaszol, hiszen ő tudja, hogy mivé neveli gyermekét. Sok ember
gyermekkorát és talán egész életét keseríti meg, ha a szülők saját egykori
kudarcaikat, sikertelenségeiket felejteni szándékozván gyermekükben
akarják megvalósítani álmaikat.
Az adventi időszakban egy gyermek születését várjuk. Mi lesz ebből a
gyermekből? – kérdezzük. Mi lesz belőle, ha felnő? Ő is ács lesz, mint
nevelőapja Szent József, aki mellett felnő s megtanulja a becsületes
munkát? Vagy talán a Galileai-tó mellé költözik és halásznak áll, mint oly
sokan azon a vidéken? Vagy szántóvető ember lesz? Esetleg nyájra vigyázó
pásztor? Talán uralkodó lesz? Az evangéliumok nem jegyzik le, hogy
Máriának vagy Józsefnek konkrét elképzelése lett volna Jézus jövőjét
illetően. Nem tervezgették, melyik híres tanító mellé küldik majd tanulni.
Nem irányították életét egy bizonyos mesterség felé. Mindez nem hiba
részükről, nem a nevelési szándék hiánya. Inkább annak elfogadásáról van
szó, hogy az idő múlásával majd kiderül, milyen szándéka van Istennek a
gyermekkel.
A mai vasárnap evangéliumában Szent Máté írásából azt a részletet
olvassuk, amely Krisztus második eljöveteléről szól. Tehát egy jövőbeli
eseményről, amelynek idejét előre senki nem tudhatja. Jézus arra
figyelmeztet, hogy szüntelenül álljunk készen érkezésére, mert ez
bármelyik napon bekövetkezhet. Ezt mondja: „Legyetek készen, mert az
Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok” (Mt 24,44).
Az advent a múltat, a jelent és a jövőt sűríti egybe. Az adventi időszak
Jézus 2000 évvel ezelőtti világrajöttét, jelenbeli születését karácsonykor
(és mindennap), valamint újbóli eljövetelét az idők végén foglalja egybe.
Éppen ezért emlékezés, ünnep és várakozás számunkra ez az idő.
Megemlékezünk betlehemi születéséről, örvendezünk újbóli születésének és
jelenlétének, és várjuk, hogy a végső időkben mindent újjáteremtsen, benne
újjászülessen minden.
Visszatérve a bevezetésben foglaltakhoz, egy kis gondolkodásra kérek
mindenkit. Az előttünk álló hét folyamán próbáljuk megfogalmazni, mit
gondolunk a gyermek Jézusról? Nem a felnőttről, aki tanít és csodákat
tesz. Nem a felnőttről, aki bölcsességével és az igazság kimondásával
ámulatba ejt sokakat, s egyúttal ellenségeket szerez magának. Nem a
felnőtt Jézusról, aki meghal a kereszten és feltámad. Hanem kifejezetten a
gyermek Jézusról. Mit várok Jézus születésétől? Mit ébreszt bennem, milyen
cselekedetre indít jövetele? Milyen reményt fűzök születéséhez? Mert
minden születés, minden emberi élet kezdete reményt ad az embereknek. Mit
gondolok a gyenge, újszülött gyermekről, a kis Jézusról? Mit érzek a
pólyába takart, jászolba fektetett gyermek iránt? Mit gondolok az emberré
lett, a gyermekké lett Istenről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése