Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt
kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek
hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni
rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket,
és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus
pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok
elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Mt 9,27-31
Elmélkedés:
Két vak gyógyításáról szól az evangélium a mai napon, akik így kérik Jézus
segítségét: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” (Mt 9,27). A megszólítás, azaz
a „Dávid fia” megnevezés azért fontos ebben az esetben, mert abban a
korban elterjedt volt az a nézet, mely szerint a Megváltó az egykori
király, Dávid leszármazottja lesz. Amikor tehát a gyógyulni vágyó két vak
így nevezi Jézust, akkor kifejezik hitüket, hogy a világba jött
Megváltónak tartják őt. Hitüknek ez a burkolt, közvetett kifejezése
azonban mintha nem volna elég Jézus számára, aki mintegy további
megerősítést kér tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” (Mt
9,28). A kérdésre azt válaszolják, hogy hisznek abban, hogy az Úr segít
rajtuk. E közvetlen, szóbeli hitvallás után érinti meg szemüket Jézus, s
ennek köszönhetően nyerik vissza látásukat, azaz beteljesedik, amit
hittek.
A testi vakságot már az Egyház kezdeti időszakában is előszeretettel
alkalmazták az igehirdetésben a lelki tompultság, valamint a hitetlenség
jelképeként. A lelki sötétség időszakát mi is átéljük olykor, s bennünket
is megkísért a hitetlenség. A gyógyulás feltétele, hogy felismerjük
bajunkat, Jézushoz forduljunk segítségért, és higgyük azt, hogy tud nekünk
segíteni. Az advent a bűnbánattartás ideje. Ismerjük fel lelki betegségünk
gyökerét, a bűnt! Forduljunk az irgalmas Istenhez! Higgyük, hogy irgalma
minden bűnünket eltörli! Gyónjuk meg bűneinket és szabaduljunk meg a lelki
vakságtól, hogy karácsony éjjelén megláthassuk Megváltónkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése