Jézus így szólt tanítványaihoz:

   A hegyi beszédben  Jézus így  szólt tanítványaihoz: „Nem  mindaz, aki  azt
   mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki
   teljesíti mennyei Atyám akaratát.  Aki hallgatja tanításomat, és  tettekre
   is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt
   a zápor, ömlött az  ár, süvöltött a  szél és rázúdult a  házra, de az  nem
   dőlt össze,  mert  sziklára  épült.  Mindaz  pedig,  aki  hallgatja  ugyan
   tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki  házát
   homokra építette.  Szakadt a  zápor, ömlött  az ár,  süvöltött a  szél  és
   rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
   Mt 7,21. 24-27

   Elmélkedés:

   Gyerekkorunk bizonyára egyik legérdekesebb példázatát olvassuk Jézustól  a
   mai  evangéliumban,  amelynek   igazságát  fiatalként,  felnőttként   vagy
   idősként az élet sok-sok területén megtapasztalhattuk már. A homokra épült
   ház könnyedén összeomlik a viharos időben, de az a ház, amelynek szikla az
   alapja,  minden  viszontagságot  kibír.  Vonatkoztathatjuk  e   hasonlatot
   nemzetünkre, családunkra vagy személyes életünkre. Ha Jézus Krisztus, az ő
   tanítása, az evangélium igazsága  a szikla, akkor az  egyén és a  közösség
   kiállja a  viszontagságokat.  A  példázat figyelmeztet  minket,  hogy  nem
   elegendő hallgatni, ismerni a tanítást, hanem aszerint is kell élni.
   Amikor ezekben  a  decemberi,  adventi napokban  az  Isten-látás  vágyával
   elindulunk Betlehem felé,  felmerül bennünk a  kérdés: Vajon elegendő,  ha
   Jézus tanítását  hallgatjuk? Vajon  elégedett lesz  velünk a  Gyermek,  ha
   szóban megvalljuk hitünket?  Mindez kevésnek tűnik,  hiszen Jézus  szerint
   csak az jut be a mennyek országába, aki teljesíti a mennyei Atya akaratát.
   Egész életünket neki kell adnunk, hallgatnunk és élnünk kell tanítását.
   Akkor vagyunk  igazán bölcsek,  ha nem  csupán látni  akarjuk a  jászolban
   fekvő újszülöttet,  hanem egész  életünket rá  merjük bízni.  Ajándékozzuk
   önmagunkat  egészen  Istennek,  aki   szeretetből  nekünk  ajándékozta   a
   betlehemi  Gyermeket!  Törekedjünk  Isten  szándékainak  megismerésére  és
   teljesítésére!