Jézus születése,

   Egy alkalommal  Jézus  ezt  a példabeszédet  mondta  tanítványainak:  „Mit
   gondoltok? Ha valakinek  száz juha  van, és egy  elcsatangol közülük,  nem
   hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy  megkeresse
   az eltévedtet?  Ha aztán  szerencsésen megtalálja,  bizony mondom  nektek:
   jobban örül  neki, mint  az el  nem tévedt  kilencvenkilencnek. Éppen  így
   mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
   Mt 18,12-14

   Elmélkedés:

   A bűnös ember megmentésére induló irgalmas Istent szemlélteti az elveszett
   bárányt kereső pásztorról  szóló példabeszéd.  A jó pásztor  érzi, hogy  a
   nyáj minden bárányáért  felelős, s egyet  sem hagy elveszni.  Felelősséget
   érez kivétel nélkül valamennyi iránt.  Nagy az öröme, amikor megtalál  egy
   elveszettet, s  jobban  örül  neki,  mint az  el  nem  tévedteknek.  Jézus
   megváltó születését és megváltó halálát kapcsolja össze a jó pásztor képe,
   hiszen a mi Urunk azt mondta magáról, hogy ő a jó pásztor, aki életét adja
   övéiért (vö.  Jn  10,11).  A kereszten  meghalt  értünk,  hogy  megváltson
   minket. Neki  köszönhetjük,  hogy  nem kell  elveszett  bárányként  tovább
   vergődnünk bűneink tövisbokrában, hanem vétkeinket megbocsátva visszavezet
   bennünket  Egyházának  közösségébe.  Mind  születésében,  mind   halálában
   észrevehetjük  Jézus  odaadását,  önfeláldozását.  Küldetését  a   mennyei
   Atyától kapta,  s  ahhoz mindhalálig  hűséges  maradt.  Megtestesülésének,
   emberré   válásának    titkával    kezdődik   el    megváltásunk,    amely
   keresztáldozatával teljesedik be.
   Jézus születése, a Megváltó  jövetele mindenkinek, a kilencvenkilenc  igaz
   és az egyetlen bűnös számára  egyaránt örömhír. Ha őszinte bűnbánat  által
   elismerem Isten  előtti kicsinységemet,  a betlehemi  Gyermek megkeres  és
   megtalál  engem!  Számára  is  nagy  öröm,  hogy  rám  talált,  de  én  is
   felszabadultan örvendezhetek érkezésének, amely üdvösségemet jelenti.