Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. Mk 6,30-34 Elmélkedés: Az apostolok Jézustól, a Mestertől indultak el és hozzá térnek vissza. Ő bízta meg őket, hogy nevében tanítsanak, gyógyítsák a betegeket és kiűzzék az emberekből a gonosz lelkeket. Nem a maguk igazságát hirdetik, s nem a maguk emberi erejével cselekszenek, hanem Jézus isteni szava szólal meg bennük és az ő irgalmassága jelenik meg tetteikben. Jézus figyelmességének két jeléről számol be a mai evangélium. Először is észreveszi, hogy missziós útjukról visszaérkező tanítványai elfáradtak a munkában és pihenésre van szükségük, mint mindenkinek, aki odaadással fáradozik munkája során. Jézus azonban nem csupán a testi igényeket figyeli, hanem látja azt is, ha lelkileg hiányzik valami. Figyelmességének második jele, hogy észreveszi az igazság tanítása után vágyakozók lelki igényeit. Nem menekül el az őt kereső emberek elől, hanem rendelkezésükre áll és tanítja őket, azt nyújtva nekik, amire valóban szükségük van. Jézus figyelmes szeretete a mi irányunkba is megtapasztalható, amikor hétről hétre egy kis pihenésre és lelki feltöltődésre hív minket. A vasárnapi szentmise jó alkalom arra, hogy erőt gyűjtsünk. Ugyanakkor pedig lelkünket is táplálja tanításának igazságával, az evangéliummal, valamint Szent Testével, az Oltáriszentséggel. Jézustól indulok, hogy teljesítsem heti feladataimat és hozzá térek vissza.

   Abban  az  időben  az  apostolok  visszatértek  Jézushoz,  és  beszámoltak
   mindarról, amit tettek és  tanítottak.   Abban  az  időben  az  apostolok  visszatértek  Jézushoz,  és  beszámoltak
   mindarról, amit tettek és  tanítottak. Ő így  szólt hozzájuk: „Gyertek  ti
   is, (menjünk)  a  pusztaságba egy  magányos  helyre, hogy  pihenjetek  egy
   kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre  sem
   maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
   hogy magukban  legyenek.  De  sokan  látták,  amikor  elmentek,  és  sokan
   megtudták. Erre  minden városból  gyalog odasiettek,  és megelőzték  őket.
   Amikor Jézus kiszállt és  látta a nagy tömeget,  megesett rajtuk a  szíve.
   Olyanok voltak, mint a pásztor  nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte  őket
   sok mindenre.
   Mk 6,30-34

   Elmélkedés:

   Az apostolok Jézustól, a Mestertől indultak  el és hozzá térnek vissza.  Ő
   bízta meg őket, hogy nevében tanítsanak, gyógyítsák a betegeket és kiűzzék
   az emberekből a gonosz lelkeket. Nem  a maguk igazságát hirdetik, s nem  a
   maguk emberi erejével  cselekszenek, hanem Jézus  isteni szava szólal  meg
   bennük és az ő irgalmassága jelenik meg tetteikben. Jézus figyelmességének
   két jeléről  számol  be a  mai  evangélium. Először  is  észreveszi,  hogy
   missziós  útjukról  visszaérkező  tanítványai  elfáradtak  a  munkában  és
   pihenésre  van  szükségük,  mint  mindenkinek,  aki  odaadással  fáradozik
   munkája során.
   Jézus azonban nem csupán a testi igényeket figyeli, hanem látja azt is, ha
   lelkileg hiányzik valami. Figyelmességének  második jele, hogy  észreveszi
   az igazság tanítása után vágyakozók lelki  igényeit. Nem menekül el az  őt
   kereső emberek  elől,  hanem  rendelkezésükre áll  és  tanítja  őket,  azt
   nyújtva nekik, amire valóban szükségük van.
   Jézus figyelmes  szeretete a  mi  irányunkba is  megtapasztalható,  amikor
   hétről hétre  egy  kis pihenésre  és  lelki feltöltődésre  hív  minket.  A
   vasárnapi szentmise jó alkalom arra, hogy erőt gyűjtsünk. Ugyanakkor pedig
   lelkünket is táplálja tanításának igazságával, az evangéliummal,  valamint
   Szent Testével, az Oltáriszentséggel.  Jézustól indulok, hogy  teljesítsem
   heti feladataimat és hozzá térek vissza.„Gyertek  ti
   is, (menjünk)  a  pusztaságba egy  magányos  helyre, hogy  pihenjetek  egy
   kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre  sem
   maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
   hogy magukban  legyenek.  De  sokan  látták,  amikor  elmentek,  és  sokan
   megtudták. Erre  minden városból  gyalog odasiettek,  és megelőzték  őket.
   Amikor Jézus kiszállt és  látta a nagy tömeget,  megesett rajtuk a  szíve.
   Olyanok voltak, mint a pásztor  nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte  őket
   sok mindenre.
   Mk 6,30-34

   Elmélkedés:

   Az apostolok Jézustól, a Mestertől indultak  el és hozzá térnek vissza.  Ő
   bízta meg őket, hogy nevében tanítsanak, gyógyítsák a betegeket és kiűzzék
   az emberekből a gonosz lelkeket. Nem  a maguk igazságát hirdetik, s nem  a
   maguk emberi erejével  cselekszenek, hanem Jézus  isteni szava szólal  meg
   bennük és az ő irgalmassága jelenik meg tetteikben. Jézus figyelmességének
   két jeléről  számol  be a  mai  evangélium. Először  is  észreveszi,  hogy
   missziós  útjukról  visszaérkező  tanítványai  elfáradtak  a  munkában  és
   pihenésre  van  szükségük,  mint  mindenkinek,  aki  odaadással  fáradozik
   munkája során.
   Jézus azonban nem csupán a testi igényeket figyeli, hanem látja azt is, ha
   lelkileg hiányzik valami. Figyelmességének  második jele, hogy  észreveszi
   az igazság tanítása után vágyakozók lelki  igényeit. Nem menekül el az  őt
   kereső emberek  elől,  hanem  rendelkezésükre áll  és  tanítja  őket,  azt
   nyújtva nekik, amire valóban szükségük van.
   Jézus figyelmes  szeretete a  mi  irányunkba is  megtapasztalható,  amikor
   hétről hétre  egy  kis pihenésre  és  lelki feltöltődésre  hív  minket.  A
   vasárnapi szentmise jó alkalom arra, hogy erőt gyűjtsünk. Ugyanakkor pedig
   lelkünket is táplálja tanításának igazságával, az evangéliummal,  valamint
   Szent Testével, az Oltáriszentséggel.  Jézustól indulok, hogy  teljesítsem
   heti feladataimat és hozzá térek vissza.