Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor
elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában,
rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán
néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott
hitetlenségükön.
Mk 6,1-6
Elmélkedés:
A hívő ember sokszor magától értetődőnek tartja a hitet, és nem érti,
hogyan tudnak mások hitetlenül, hit nélkül élni. Aki a hitből, mint Isten
ajándékából meríti erejét a mindennapokban és aki a hitben él,
elcsodálkozik, amikor egyesek mindezt elutasítják. A tavalyi év, a Hit éve
többek között azt szolgálta, hogy a hit ajándékát megismertessük azokkal,
akik számára még mindig földbe rejtett kincs, s még nem találtak rá.
Jézus is elcsodálkozott, amikor látta az emberek hitetlenségét – olvassuk
az evangéliumban. Mégpedig azoknak a názáretieknek hitetlenségét, akik jól
ismerték őt, hiszen körükben nőtt fel. Hiába beszél Jézus úgy, mint akinek
hatalma van, és hiába erősítik meg isteni hatalommal véghezvitt
cselekedetei mindazt, amit mond és tanít, mégis vannak olyanok, akik nem
hisznek sem szavainak, sem tetteinek. A hitetlenség nem csupán közömbösség
vagy érdektelenség, hanem Isten szándékos elutasítása.
Távol álljon tőlünk, hogy elítéljük a hit nélkül élőket! Milyen
magatartást tanúsítsunk akkor irántuk? Isten türelméből, amelyet a
hitetlenek iránt tanúsít, mi is példát meríthetünk. Hiába próbálnánk
valakit erőszakkal vagy hosszas rábeszéléssel a hit útjára vezetni, az
eredménytelen volna. Mert ahogyan a hitetlenség szándékos és szabad
elutasítás, ugyanúgy a hit tudatos és szabad elfogadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése