Tiszteld atyádat

   Abban az időben: Összegyűltek Jézus  köré a farizeusok és néhány  írástudó
   Jeruzsálemből. Látták,  hogy  egyik-másik tanítványa  tisztátalan,  vagyis
   mosatlan kézzel  eszi  a kenyeret.  A  farizeusok és  általában  a  zsidók
   ugyanis nem esznek  addig, amíg  meg nem  mossák a  kezüket könyékig,  így
   tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem  esznek,
   míg meg nem mosakszanak. S még  sok más hagyományhoz is ragaszkodnak:  így
   például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
   A  farizeusok  és  írástudók   tehát  megkérdezték:  „Miért  nem   követik
   tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
   Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok  Izajás,
   amint írva van:  Ez a  nép ajkával  tisztel engem,  ám a  szíve távol  van
   tőlem. Hamisan  tisztelnek, olyan  tanokat tanítván,  amelyek csak  emberi
   parancsok.  Az  Isten   parancsait  nem  tartjátok   meg,  de  az   emberi
   hagyományokhoz ragaszkodtok.”
   Azután így  folytatta:  „Ügyesen  kijátsszátok Isten  parancsait,  hogy  a
   magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat
   és anyádat,  és aki  atyját vagy  anyját átkozza,  halállal bűnhődjék!  Ti
   ellenben azt  tanítjátok: Ha  valaki azt  mondja atyjának  vagy  anyjának:
   amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt  áldozati
   adomány, annak nem engeditek  meg, hogy bármit is  tegyen apja vagy  anyja
   érdekében. Így a  magatok hagyományával kijátsszátok  Isten parancsát,  és
   még sok más ehhez hasonlót tesztek.”
   Mk 7,1-13

   Elmélkedés:

   Napjainkban, amikor  sokan  nem  tartják  tiszteletben  a  törvényeket  és
   azokban  csupán  személyes  szabadságuk  korlátozását  látják,   bizonyára
   szívesen felhasználnák egyesek érvként Jézus példáját, hiszen a farizeusok
   megítélése szerint ő sem tartotta  meg a törvényeket. A mai  evangéliumban
   éppen ezt vetik Jézus szemére ellenfelei, akik egyébként arra törekszenek,
   hogy mindent pontosan  betartsanak, amit a  törvény előír számukra.  Jézus
   valójában  nem  a  mózesi  törvényt,  hanem  azt  a  farizeusi  hagyományt
   utasította  el,  amelyet  a  törvényben  megjelenő  isteni  szándék  elébe
   helyeztek. A farizeusok jól tudhatták, hogy nem csupán bizonyos  előírások
   megtartásáról vagy nem megtartásáról van szó, hanem arról, hogy kinek  van
   joga a törvények magyarázatához. Jézus, mint Isten jogot formál arra, hogy
   a törvény hiteles értelmezőjeként lépjen fel,  s azt kéri tőlünk, hogy  az
   emberi   hagyományoknál   tartsuk   fontosabbnak   az   isteni   törvények
   megtartását.
   Jézus tehát nem törli el  az előírásokat, hanem rávilágít azok  értelmére.
   Az isteni parancsokat állítja az első helyre, amelyek az emberi  törvények
   alapját képezik. A vallási előírások pontos megtartása teljesen hiábavaló,
   ha nem az Isten  iránti szeretetből fakad vagy  ha erre hivatkozva  valaki
   nem  segít   embertársának.  A   kétszínűség  és   a  látszatra   törekvés
   mindannyiunkat megkísért. Isten azonban jól ismeri szívünk szándékait.