2014. február 12., szerda

Prófécia:

Kenneth E. Hagin: Az isteni elhívás 3.

Kenneth E. Hagin: Az isteni elhívás 3.

Prófécia:
A szolgálati ajándékokat nem próféciával helyezik a gyülekezetbe; a prófécia csak megerősítheti azokat. Apostolok cselekedetei 13,1-2: "Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hívattatik Nigernek, és Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett, és Saulus. Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem: Válasszátok el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam." Barnabást, és Saulust nem a prófécia hívta el, nem ember helyezte őket oda; a próféciával Isten megerősített valamit. Személyes tapasztalat: Az utolsó gyülekezetben, ahol pásztor voltam, közösen imádkoztunk az oltár körül egyik este. Többekre rátettem a kezem, ahogy Isten Szelleme vezetett, és imádkoztam értük. Hirtelen - mint egy mágnes - odavont engem egy kegyesen viselkedő, fiatal hölgyhöz, aki láthatóan félénk volt. Rátettem a fejére a kezem, hogy imádkozzam, s magam is nagyon meglepődtem, amikor így szóltam: "Ez a megerősítése annak, amit ma délután három órakor mondtam neked, amikor imádkoztál a pincében. Megígértem, hogy megerősítem." Nem tudtam, hogy a hölgynek milyen üzenet volt ez. Nem is kérdeztem meg őt akkor, mert elkezdett sírni, és még jobban imádkozni. Később hívtam fel telefonon:
- Jelentett ez valamit számodra? Voltál a pincében, és imádkoztál három órakor?
- Igen - válaszolta az Úr szólt, hogy elhív szolgálatra, és meg is fogja erősíteni még aznap este. Figyeljétek meg, hogy nem a prófécia helyezte őt az Egyházba szolgálatra, hanem csak megerősítette. Hogyha az a bizonyos prófécia nem erősíti meg azt, ami a szellemedben van, akkor felejtsd el.
Személyes tapasztalat: Több évvel ezelőtt egy ember elmesélte, hogy egy úgynevezett próféta rátette a kezét, és adott neki öt szellemi ajándékot, beleértve a gyógyítást és a tudomány beszédét is. Majd így folytatta:
- Figyeltelek téged, és észrevettem, hogy a tudomány beszéde, és a gyógyítás ajándéka működik benned. Mivel a „próféta” azt mondta, tudom, hogy én is megkaptam ezeket az ajándékokat. De segítenél-e abban, hogy hogyan kell azokat működtetnem?
- Az azóta eltelt hónapokban megnyilvánultak ezek az ajándékok? - kérdeztem.
- Nem - válaszolta.
- Ha én a te helyedben lennék - mondtam egyszerűen - elfelejteném. Legelőször is: a „próféta” nem adhatott neked semmit. Mert csak Isten adhat. Másodszor, ha meglennének az ajándékok, akkor próbálkoznának megnyilvánulni. Lenne azokról bizonyos intuíciód. Ha a helyedben lennék, itt maradnék a gyülekezetben, és hűséges lennék. Bizonyos idővel később újra prédikáltam náluk. Észrevettem, hogy az illető egyszerű gyülekezeti tag maradt, hűséges Istenhez, és áldás a gyülekezet számára. Hogyha megpróbált volna valamilyen szolgálati ajándékba lépni, akkor ez átokká vált volna az életében. Ámen!
A szolgálati ajándékokat nem próféciával helyezik a gyülekezetbe; a prófécia csak megerősítheti azokat. Apostolok cselekedetei 13,1-2: "Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hívattatik Nigernek, és Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett, és Saulus. Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem: Válasszátok el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam." Barnabást, és Saulust nem a prófécia hívta el, nem ember helyezte őket oda; a próféciával Isten megerősített valamit. Személyes tapasztalat: Az utolsó gyülekezetben, ahol pásztor voltam, közösen imádkoztunk az oltár körül egyik este. Többekre rátettem a kezem, ahogy Isten Szelleme vezetett, és imádkoztam értük. Hirtelen - mint egy mágnes - odavont engem egy kegyesen viselkedő, fiatal hölgyhöz, aki láthatóan félénk volt. Rátettem a fejére a kezem, hogy imádkozzam, s magam is nagyon meglepődtem, amikor így szóltam: "Ez a megerősítése annak, amit ma délután három órakor mondtam neked, amikor imádkoztál a pincében. Megígértem, hogy megerősítem." Nem tudtam, hogy a hölgynek milyen üzenet volt ez. Nem is kérdeztem meg őt akkor, mert elkezdett sírni, és még jobban imádkozni. Később hívtam fel telefonon:
- Jelentett ez valamit számodra? Voltál a pincében, és imádkoztál három órakor?
- Igen - válaszolta az Úr szólt, hogy elhív szolgálatra, és meg is fogja erősíteni még aznap este. Figyeljétek meg, hogy nem a prófécia helyezte őt az Egyházba szolgálatra, hanem csak megerősítette. Hogyha az a bizonyos prófécia nem erősíti meg azt, ami a szellemedben van, akkor felejtsd el.
Személyes tapasztalat: Több évvel ezelőtt egy ember elmesélte, hogy egy úgynevezett próféta rátette a kezét, és adott neki öt szellemi ajándékot, beleértve a gyógyítást és a tudomány beszédét is. Majd így folytatta:
- Figyeltelek téged, és észrevettem, hogy a tudomány beszéde, és a gyógyítás ajándéka működik benned. Mivel a „próféta” azt mondta, tudom, hogy én is megkaptam ezeket az ajándékokat. De segítenél-e abban, hogy hogyan kell azokat működtetnem?
- Az azóta eltelt hónapokban megnyilvánultak ezek az ajándékok? - kérdeztem.
- Nem - válaszolta.
- Ha én a te helyedben lennék - mondtam egyszerűen - elfelejteném. Legelőször is: a „próféta” nem adhatott neked semmit. Mert csak Isten adhat. Másodszor, ha meglennének az ajándékok, akkor próbálkoznának megnyilvánulni. Lenne azokról bizonyos intuíciód. Ha a helyedben lennék, itt maradnék a gyülekezetben, és hűséges lennék. Bizonyos idővel később újra prédikáltam náluk. Észrevettem, hogy az illető egyszerű gyülekezeti tag maradt, hűséges Istenhez, és áldás a gyülekezet számára. Hogyha megpróbált volna valamilyen szolgálati ajándékba lépni, akkor ez átokká vált volna az életében. Ámen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése