János tanítványai meghallották,

   Heródes Antipász  király is  értesült Jézus  tetteiről, mert  híre  messze
   földön elterjedt. Azt gondolta, hogy  Jézusnak azért van csodatevő  ereje,
   mert Keresztelő János támadt  fel benne a  halálból. Voltak azonban,  akik
   azt állították Jézusról,  hogy ő  Illés. Ismét mások  azt hirdették,  hogy
   próféta; olyan, mint egy  a többi próféta  közül. Ennek hallatára  Heródes
   továbbra is  azt gondolta  magában:  „Ő János,  akinek fejét  vétettem.  Ő
   támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel  elfogatta
   Jánost, és  börtönbe  vetette. Testvérének,  Fülöpnek  felesége,  Heródiás
   miatt tette, akit feleségül  vett. János ugyanis figyelmeztette  Heródest:
   „Nem szabad  elvenned  testvéred feleségét.”  Emiatt  Heródiás  áskálódott
   ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
   félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz  és szent ember. Ezért meg akarta  őt
   menteni.  Valahányszor  beszélt   vele,  zavarba   jött,  mégis   szívesen
   meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező  nap. Heródes a születése  napján
   lakomát adott  vezető  embereinek, a  magas  rangú tiszteknek  és  Galilea
   előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya  bement, táncolt nekik és  Heródes
   meg vendégei előtt nagy tetszést aratott.  A király így szólt a  leányhoz:
   „Kérj tőlem, amit  akarsz! Megadom  neked”. Sőt meg  is esküdött:  „Bármit
   kérsz, megadom  neked, még  az  országom felét  is”.  A leány  kiment,  és
   megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?”  Anyja ezt felelte: „Keresztelő  János
   fejét”. Erre visszasietett a királyhoz,  és előadta kérését: „Azt  akarom,
   hogy most azonnal add  nekem egy tálon Keresztelő  János fejét!” A  király
   nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való  tekintettel
   nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
   hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
   fejét egy  tálon. Odaadta  a  leánynak, a  leány pedig  elvitte  anyjának.
   Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
   egy sírboltba temették.
   Mk 6,14-29

   Elmélkedés:

   Keresztelő Szent János  halálának történetét olvassuk  ma. Az  evangélista
   célja kettős  lehetett. Egyrészt  János példájával  azt akarta  bemutatni,
   hogy a tanítványok sorsa akár a  vértanúság is lehet, hiszen nem  mindenki
   fogadja jó szívvel  a tanítást. Másrészt  János sorsát párhuzamba  állítja
   Jézus eljövendő  sorsával,  előrevetítvén,  hogy az  emberi  gonoszság  és
   féltékenység nem retten  vissza semmitől.  Heródes jól  tudta, hogy  János
   „igaz és szent ember,” s ez  az életszentség félelmet keltett benne,  mert
   saját  bűnére  figyelmeztette.  Jézus  szentsége  engem  is   figyelmeztet
   bűneimre, de az Úr egyúttal a megbocsátást is felkínálja.
   Keresztelő János vesztét az igazság  kimondása okozta, amit az  érintettek
   nem hallgattak szívesen. Korábban már a pusztában hozzá járuló  vámosoknak
   és katonáknak is kimondta az igazságot,  de ők szívesen hallgatták ezt,  s
   mivel  a  megtérés  szándékával   fordultak  hozzá,  útmutatásai   szerint
   cselekedtek. Heródesből viszont hiányzott a megtérésnek és a bűnbánatnak a
   szándéka. Amikor az ő személyes  bűne került terítékre és a  rosszindulatú
   női ügyeskedésnek  nem  tudott ellenállni,  kivégeztette  Jánost.  Érdemes
   megszívlelnünk  az  embertársainktól  kapott  figyelmeztetéseket,   hiszen
   lehetséges, hogy Isten éppen általuk hív minket a megtérés útjára.