Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53
Elmélkedés:
Félreérthetőek Jézus szavai. Úgy tűnik, mintha ő akarná a „szakadást” és a
„tűz lángra lobbanását.” Pedig neki nem ez a célja, hanem előre látja,
hogy szavai, az igazság tanítása megosztást fog kelteni, azaz szavainak ez
lesz a következménye.
Már az első keresztények is megtapasztalták, s később az Egyház története
folyamán mindvégig megfigyelhető, hogy Jézus tanítása elkerülhetetlen
módon szembeállítja egymással a jót és a rosszat, az igazságot és a
hazugságot, az igazságosságot és az igazságtalanságot, a békét és az
erőszakot, a Jézusban hívőket és a vele szembefordulókat. Jézus
kijelentései akkor válnak drámaivá, amikor ezeket az értékeket, illetve
hiányokat az egyik oldalon is és a másikon is emberek képviselik, hívők és
nem hívők. A szavak összeütközése után következnek a cselekedetek.
Milyen tűzre gondol Jézus? Az Isten iránti szeretet tüzét akarja
meggyújtani, felszítani bennünk, hogy ez a tűz megtisztítson minket. Ez
jelzi számunkra, hogy Isten minket is kiválasztott, nekünk is szeretné
megmutatni önmagát, hogy megismerjük őt és szeretetét. Istent azonban nem
mindenki fogadja el, nem mindenki akarja megismerni. Vannak, akik
elutasítják. Ez okozza a szakadást az emberek között, sőt olykor még a
családokon belül is.
Az ószövetségi időkben és Jézus korában is a tűz Isten jelenlétének,
dicsőségének és szentségének volt a jele. Akarom-e, hogy bennem is égjen
Isten jelenlétének lángja? Akarok-e a tűz közelében, Isten közelében élni?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki
hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző
erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra,
hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem
tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad,
hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése