Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle:
„Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és
zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli
nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled
ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom,
honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és
fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek
majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az
Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!”
Lk 13,22-30
Elmélkedés:
Egy név szerint meg nem nevezett személy az üdvösségre jutók számáról
kérdezi Jézust a mai evangéliumban. Az illető valószínűleg nem tartozott
Jézus tanítványi köréhez, különben erről említést tett volna Lukács
evangélista. A furcsa kérdés arra utal, hogy a kérdező most találkozhatott
először Jézussal. Egy tanítványnak inkább az a fontos, hogy ő maga
üdvözülni fog-e és nem az, hogy szám szerint hányan jutnak az üdvösségre.
Engem sem elsősorban az üdvözültek száma érdekel, hanem az, hogy én
eljuthatok-e az üdvösségre, és mit kell tennem ennek érdekében. Jézus
szavaiból kiderül, hogy nem elég dicsekedni azzal, hogy valaki ismeri őt
vagy hallgatja tanítását, hanem személyes kapcsolatban kell élni vele.
Sok ember számára a vallásosság gyermekkori emlék. Egykor szüleiktől
kaphattak valamilyen vallásos nevelést, talán a hittanórák alkalmával
megtanultak néhány dolgot. Talán még valami jó emlékük is maradt a
templommal kapcsolatban. Persze ez még kevés, de talán lehet rá építeni.
Jézus a következőket mondja: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert
mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak” (Lk 13,24). A
Hit évében az Egyház a lehető legszélesebbre tárja azt a szűk kaput, a hit
kapuját, amelyen át az üdvösségre juthatunk. Ha én már megtaláltam,
segítsek másoknak is, hogy megtalálják a hit kapuját!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a követelménye
és szükséglete szerint. Add meg, Uram, a lelkiismeretnek azt a
tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket,
nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet. Csak Te tudod
élessé tenni fülemet, tisztává tenni szememet, megtisztítani és megújítani
szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál és hallgassam a
szavadat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése