„Uram, követlek téged,

   Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
   elhatározta, hogy tanítványaival  Jeruzsálembe megy.  Történt pedig,  hogy
   útközben valaki  így  szólt hozzá:  „Követlek,  bárhová mégy.”  Jézus  így
   válaszolt:  „A  rókának  van  odúja,  az  ég  madarainak  fészke,  de   az
   Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
   Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt:  „Uram,
   engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a  holtakra,
   hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
   Isten országát.”
   Egy harmadik ezt mondta neki:

„Uram,  követlek téged, de engedd meg,  hogy
   előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus  így válaszolt: „Aki kezét az  eke
   szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
   Lk 9,57-62

   Elmélkedés:

   Jézus elindul  Jeruzsálembe tanítványaival.  Itt most  már nem  az  évente
   szokásos zarándoklatról  van  szó.  Úgy tűnik,  egyedül  ő  tudja,  milyen
   szenvedés és dicsőség vár majd rá ebben a városban. Egyedül ő tudja,  hová
   vezet az  út,  amelyen most  elindul.  Mindjárt az  út  elején  olyanokkal
   találkozik, akik nem fogadják be - róluk olvastunk tegnap. Nem feltétlenül
   az ő  személyének szól  a visszautasítás,  hiszen a  szamaritánusok  rossz
   viszonyban voltak a zsidókkal és a Jeruzsálembe tartó zarándokokat  emiatt
   nem látták vendégül.
   A  mai   evangéliumban   olyan  személyekről   olvasunk,   akik   szívesen
   csatlakoznának Jézushoz.  Aligha tudják  hová  indul, és  aligha  lehetnek
   tisztában azzal, hogy mit jelent majd  számukra a követés, amire most  oly
   lelkesen vállalkoznának. Mindhárom  jelölt buzgósága  dicséretes. Az  első
   mégis megtorpan, amikor Jézus szavaiból  megérti, hogy nem kényelmes  élet
   vár  rá.  A  második  szívesebben  teljesítené  evilági  kötelességeit.  A
   harmadik számára  a  családjától  való elszakadás  jelent  nehézséget.  Az
   evangélista nem írja le döntésüket, de  úgy sejtjük, hogy ők megállnak  az
   úton, miközben Jézus tovább megy. Vajon én meddig megyek vele? Felérek-e a
   Golgotára, ahol meghalt értem és minden ember üdvösségéért a kereszten?  S
   ott leszek-e az üres sírnál, hogy feltámadásának tanúja legyek? Jézus útja
   az én utam, akkor is, ha most még nem látom a végét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk  Istenünk!  Őrizd  meg  papjainkat,  szerzeteseinket  szent   szíved
   oltalmában. Add,  hogy  minél  több  híved  segítse  őket  nehéz  munkájuk
   végzésében a Te  nagyobb dicsőségedre.  Add, hogy  növekedjék Hozzád  való
   hűségük és szeretetük. Áldd meg  gazdag terméssel munkájukat, hogy  minden
   teremtett  lélek   megismerje  az   erkölcsös   élet  útját   és   kövesse
   tanításaidat.