Könyörgök, Uram,

   Egy farizeus  lakomáján  így  beszélt Jézus  az  asztalnál  ülőkhöz:  „Jaj
   nektek,  farizeusok!  Tizedet  adtok  mentából,  rutából  és  minden  apró
   veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten  szeretetét.
   Ezt meg kell tenni, azt meg  nem szabad elhagyni! Jaj nektek,  farizeusok!
   Szeretitek a főhelyeket  a zsinagógában,  és a  köszöntéseket a  nyilvános
   tereken. Jaj  nektek!  Olyanok  vagytok,  mint  azok  a  sírok,  amelyeket
   kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül,  hogy
   tudnák.”  Erre  egy  törvénytudó   méltatlankodni  kezdett:  „Mester,   ha
   ilyeneket mondasz,  minket is  gyalázol.” Ő  azonban így  folytatta:  „Jaj
   nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre,  ti
   magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”
   Lk 11,42-46

   Elmélkedés:

   Jézus korában a farizeusok csoportja arról volt ismert, hogy ők  tartották
   meg a legszigorúbban a  vallási előírásokat. Emiatt példaként  tekintettek
   rájuk az emberek. A parancsok megtartásával  önmagában nincs is gond az  ő
   esetükben,  csakhogy   az  eredeti   mózesi  törvényeket   számos   helyen
   kiegészítették,  a   vallási   életet   a   legaprólékosabban   igyekeztek
   szabályozni és a vallási törvényeket az élet más területeire is ki akarták
   terjeszteni. A  farizeusi  törvénytisztelet  kimerült  a  szabályok  külső
   teljesítésében  s   elveszett  annak   lényege.  A   törvények   látványos
   megtartásával a  farizeusok inkább  csak  az emberek  tetszését  keresték,
   mintsem  Istenét.  Jézus  ezt   a  külsőségekben  megnyilvánuló   vallásos
   magatartást bírálja  és ítéli  el, felfedve  a mögötte  rejtőző  helytelen
   gondolkozást és  szándékot.  A  farizeusokkal való  vitái  során  többször
   rámutat arra, hogy az igazságosság  és a szeretet gyakorlása nélkül  nincs
   igaz vallásosság.
   Az  igazságosság  és  a  szeretet  szolgálnak  a  törvények  alapjául.  Az
   igazságosság, amely meghatározza  embertársainkhoz fűződő  kapcsolatunkat,
   valamint a  szeretet, amelyet  tanúsítanunk kell  Isten iránt,  aki  előbb
   szeretett minket  s  legfeljebb  csak  viszonozni  tudjuk  szeretetét.  Ne
   szalasszunk el a lehetőséget a testvéri szeretet kimutatásában, mert ennek
   elmulasztása komoly bűnnek számít.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, engedj azért imádkoznom,  hogy folyvást erősödjék mindannyiunkban  a
   közösségi lelkület,  hogy  egymást  tiszteljük és  el  is  viseljük,  mint
   ellenállhatatlanul kemény, hogy inkább gyengédnek és gyengének tűnjek föl,
   mint büszkének  és megközelíthetetlennek!  Könyörgök, Uram,  alázatért  és
   jóságért, hogy hűséges maradhassak  azokhoz, akik hozzám hűtlenek  lettek,
   hogy megbocsátó  és  türelmes  azokkal  szemben,  akik  bosszút  forralnak
   ellenem.