Jakab és János

   Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
   elhatározta, hogy Jeruzsálembe  megy. Követeket küldött  maga előtt.  Ezek
   elindultak,  betértek  a  szamaritánusok  egyik  falujába,  hogy  szállást
   készítsenek neki.  De  azok  nem fogadták  be  Jézust,  mert  Jeruzsálembe
   tartott. Ennek láttán a tanítványok,  Jakab és János felháborodtak:  Uram,
   akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket? De  ő
   hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van
   bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem
   hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek.
   Lk 9,51-56

   Elmélkedés:

   Kis mosollyal  az arcunkon  olvassuk a  mai evangéliumban  Jakab és  János
   esetét,  akik  az   égi  villámok  pusztító   erejét  akarják  lehívni   a
   szamaritánusokra, mivel nem fogadták be útja során Jézust és tanítványait.
   Vajon komolyan gondolták, hogy szavukra villám jön az égből és elpusztítja
   a városlakókat?  Vagy talán  Jézus  segítségére számítottak  a  rettenetes
   büntetés végrehajtásában? Vajon felfogták, hogy mit akarnak cselekedni  és
   milyen lelkület van bennük?
   Az  apostolok  gondolkodása  annak   ellenére,  hogy  már  csaknem   három
   esztendeje  Jézussal  tartanak,   egészen  más,   mint  Mesterüké.   Talán
   védhetnénk   őket   azzal,   hogy   hirtelen   felindulásból   akarják   a
   szamaritánusok pusztulását, de ez sem mentség a két apostol számára,  akik
   méltó büntetésnek tartják az általuk kigondoltakat. Jézus figyelmezteti is
   őket arra, hogy szavaik, kérésük  mögött rossz szándék húzódik meg,  amely
   méltatlan az  ő tanítványaihoz.  Érdekes, hogy  a máskor  oly  kicsinyhitű
   apostolok, most mennyire  bátrak és  mennyire bíznak  abban, hogy  kérésük
   azonnal teljesül és egy  gyors fohásszal majd  elintézhetik az egész  falu
   lakosságát. Korábban Jézus  számos alkalommal a  lelkükre kötötte, hogy  a
   rosszat soha ne viszonozzák rosszal. Ilyen esetekben nem szabad a végsőkig
   hivatkozni az  igazságosságra,  hanem  a bosszú  és  megtorlás  helyett  a
   megbocsátást és a szeretetet kell gyakorolni. Törekedjünk a békességes,  a
   megbocsátó lelkületre!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, ismered szükségeinket, tudod bajainkat, látod  erőtlenségeinket.
   Istenünk: legyen szent a Te neved az egész világon. Jöjjön el közénk a  Te
   országod. Ne szűkölködjünk soha testi  táplálékban, és legyen meg  lelkünk
   éltető  eledele  is.  Jézus  Krisztusban  békességet  szereztél  az  egész
   világnak: add, hogy ez a béke a mi megbocsátásunk által is érezhető legyen
   az emberek között. Biztatsz minket: zörgessünk, és megnyílik az ajtó. Add,
   hogy azt kérjük mindig, amivel teljesíthetjük a Te akaratodat.