„Mihez hasonlít az Isten országa?

   Jézus egy  alkalommal így  beszélt a  néphez az  Isten országáról:  „Mihez
   hasonlít az Isten országa? Mihez  is hasonlítsam? Hasonló a  mustármaghoz.
   Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott  felnő, és nagy fává lesz. Az  ég
   madarai megpihennek ágai között.”  Majd így folytatta: „Mihez  hasonlítsam
   az Isten  országát?  Hasonlít a  kovászhoz,  amelyet fog  az  asszony,  és
   elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”
   Lk 13,18-21

   Elmélkedés:

   A  mai  evangéliumban  Jézus  példabeszédet  mond  a  mustármagról  és   a
   kovászról. Mindkét  hasonlat Isten  országának növekedését  mutatja be.  A
   kicsiny  mustármag  hatalmas  fává  terebélyesedik,  és  a  kevés   kovász
   (élesztő) megkeleszti a tésztát. Az  Isten országa pontosan így  növekszik
   folyamatosan s lesz egyre nagyobbá.  Az Egyház történetében soha nem  volt
   olyan, hogy a  keresztény közösség alkotta  volna a társadalom  legnagyobb
   részét.  A  keresztények  mindig  csak  kevesen  voltak,  de   tanúságtevő
   jelenlétük minden  korban kovászként  hatott,  segítve hogy  minél  többen
   rátaláljanak a hit igazságára.
   A két  példabeszéd  nem azt  emeli  ki, hogy  milyen  nagy a  különbség  a
   kezdetekkor és a későbbi  időkben, hanem azt  hangsúlyozza, hogy az  Isten
   országa folyamatosan  növekszik.  Gyarapszik  még akkor  is,  ha  Jézusnak
   vannak ellenfelei,  akik rosszallásukat  fejezik  ki időnként.  Az  emberi
   szembenállás ugyanis nem  állíthatja meg Jézust  sem abban, hogy  csodákat
   tegyen,  sem  abban,  hogy  hirdesse  Isten  országának  örömhírét.  Jézus
   evangéliumának hallgatása  és tanításának  megvalósítása által  bennem  is
   növekszik az ország.
   Az  Isten  országa  elválaszthatatlan  Krisztus  személyétől,  aki   által
   növekszik  és   elválaszthatatlan  az   Egyháztól,  amelyben   megvalósul.
   Közösségben kell maradnunk Krisztussal  és az Egyházzal. Ennek  legmélyebb
   kifejezése a  szentáldozás,  az  Eucharisztia  vétele.  Az  eucharisztikus
   közösségben megtapasztalhatjuk, hogy Isten köztünk van.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus,  te  úgy szerettél  bennünket,  hogy egykor  életedet  adtad
   értünk, s úgy  szeretsz minket, hogy  most is nekünk  adod magad. A  veled
   való élet  biztosítja  számunkra azt  a  szabadságot, amely  megteremti  a
   szeretet légkörét, hogy szabadon  szerethessük Istent és  embertársainkat.
   Te szabadon, minden kényszer és minden félelem nélkül adtad oda  életedet,
   hogy megismerhessük a te végtelen, határtalan szereteted. Taníts bennünket
   arra, hogy mi is szabadon és  nagylelkűen ajánljuk fel életünket Isten  és
   az emberek szolgálatára!